Greenslade a Guardian médiamegmondója
Nem értek egyet ezzel a kijelentéssel, de ezt sugallják az egyre gyakoribb tömeges fotós elbocsátások és az ezek kapcsán olykor előforduló olvasói kommentek is. Most viszont egy újságíró fejtett ki hasonló véleményt, amivel szerintem maga ellen is kihívta a sorsot, mert veszélyes a főnökeidnek azt bizonygatni hogy mindenki pótolható olcsóbb munkaerővel – még a végén komolyan veszik.
Az Origo fotórovatának 35 mm blogján nem csak az előző írásom alapjául szolgáló hírt találtam, hanem egy vélemény cikket is ajánlanak egy fél mondatban, ezt közlöm most fordításban – csak azzal az eltéréssel, hogy a szerző, Roy Greenslade mindezt a fotósokról írta nem saját magáról és újságíró kollégáiról. A szögletes zárójelek jelzik, hogy mit cseréltem az írásában fotósról újságíróra, ezek arányából pedig könnyen megítélheted, hogy milyen gyorsan fog ő is repülni az állásából, ha netán komolyan veszik az érvelését az újságok döntéshozói. Remélem, hogy akkor lesz majd, aki az övéhez hasonló együttérzéssel teszi majd elé a saját sorait – lehetőleg az általam módosított változatban:
“Ez a lépés nem meglepő. Valójában az a meglepetés, hogy nem hamarabb került rá sor. Szabadúszókra – és persze okostelefonnal rendelkező olvasókra – támaszkodni, hogy [szöveget] biztosítsanak, sokkal olcsóbb, mint [újságírókat] alkalmazni főállásban.
Igen, minding lesznek olyanok, akin vitatják, hogy a végeredmény minőségében is olcsóbb lesz. Én viszont kétlem, hogy ez fennállna a helyi havi lapok esetében. Mindenki tud és szokott is rendszeresen [szövegeket írni] napjainkban.
Nem történik olyan esemény – tűz, ünnepség, közlekedési baleset, fán rekedt macska, vagy bármi más – ahol ne akadnának olyanok, akik [írnak róla pár sort]. A szó eredeti jelentésében az [újságírók] ezért teljesen feleslegesek az ilyen helyeken.
Belátom, hogy a végtelenségig állni a bíróság előtt, hogy elcsípjünk egy [pár szavas nyilatkozatot] egy vádlottól, vagy tanútól még mindig igényelhet hivatásos munkaerőt (itt van helyük a szabadúszóknak). Egyébként viszont egy hírlap általános működését bárki más tudja biztosítani.
Együtt érzek azokkal, akik most el fogják veszíteni a megélhetésüket, főleg azokkal, akiket méltó végkielégítés nélkül bocsátanak el.
De nekik is be kell látniuk, hogy a sorsuk alakulását a digitális forradalom és a sajtó gazdaságának alakulása alakította így. Van neki értelme.”
Az eredeti véleményt közlő Guardian blogon egyébként több kommentelő is kifejtette, hogy az írásban milyen hibás érvelések vannak és hogy ez alapján Greenslade munkáját is nyugodtan lecserélhetnék néhány olvasóriporterre, mert biztosan akadna köztük, aki ennél színvonalasabbat írna. Én csak remélni tudom, hogy a szerző ezt csak cinikus vitaindítónak szánta….vagy a következő írásában jelenti be, hogy pályát változtat.
