Hagyományőrzők egy csoportja az ókori legendák előtt tisztelegve spártai katonáknak öltözve teljesítette a Budapest Maraton 42 kilométeres távját.
Bár nem csak az egyik hangosbemondót kezelő szervező, hanem több ismerősöm is rómainak nézte őket, a tegnapi Spar Budapest Maratonon pajzzsal és lándzsával felfegyverkezve futók spártai jelmezt viseltek. A rómaiak máshogyan fegyverkeztek, másmilyen páncélt hordtak (ezeken a spártaiakon egy kivétellel nem is volt páncél) és akinek sem a történelmi tanulmányai, sem a nem is olyan régen tévében is vetített 300 című film nem szerzett kellően mély emlékeket, azoknak még mindig ott volt mankónak a futók kezében tartott zászló Spartanie Dzieciom felirata.
Ebből nem csak az derült ki, hogy jelmezük egyértelműen spártai, hanem a neten rákeresve hamar világossá vált az is, hogy egy lengyel hagyományőrző csoportról van szó. Facebook oldaluk szerint pedig jótékonysági kezdeményezésként vettek részt a Budapest Maratonon, a magyar Borsóházat támogatva.
A maraton története
Ha már spártaiak és maraton, akkor megemlítem, hogy a 42 195 méteres futószám a görögök és a perzsák között Marathónnál vívott ókori csatának állít emléket. A legenda szerint az i. e. 490-ben zajlott csatából a maratoni futó, Pheidippidész vitte a győzelem hírét Athénba, aki megérkezve csak annyit tudott mondani, hogy “győztünk” és meghalt.
A hagyomány szerint az ő rendkívüli teljesítményének állít emléket a maratoni futás.
A Wikipédia és forrásai szerint a rendelkezésre álló információk többsége csak Hérodotosz leírásából ismert, és nem valószínű, hogy minden pont abban a formában történt, ahogy az írások feljegyezték. Nem csak a futás történetében kételkednek tudósok, hanem a perzsa túlerő mértékében is.
Minden esetre a valós történelemben a spártaiak nem vettek részt a maratoni csatában. Azzal az érvvel, hogy holdtöltekor nem harcolnak, elutasították Athén kérését és nem támogatták a harcban a városállamot. A holdtölte elmúltával elindultak Marathónhoz, de akkor már csak azt konstatálhatták, hogy a görögök megverték a perzsákat.
Mindez persze semmit nem von le abból, hogy még ókori vért nélkül is szép teljesítmény lefutni a maratoni távot, nemhogy ilyen felszerelésben.