Roppant tanulságos volt a Die Hard 5 forgatása Budapest felett a honvédség Mi-24-es helikopterével. Kiderült, ki hogyan fotóz helikoptert. Kicsit elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert eddig nem jutottam hozzá, hogy kitegyem, de talán most a Kecskeméti Repülőnap előtt még hasznos lehet valakinek.

Nagyjából ugynaz volt az első gondolatom, amikor megláttam a helikopterről készült képeket, mint ami hozzávetőlegesen közmegegyezésként az IndaFotó közösségében akkor kialakult. Most, hogy itt a repülőnap, úgy éreztem, hogy most már tényleg ideje:

Helikoptert forgó rotorlapátokkal (ti. a forgószárny, aminek a pörgése a levegőben tartja a gépet) fényképezünk, vagyis a képen ezeknek a forgószárnyaknak el kell illik mosódniuk, mert különben úgy néz ki, mintha állna a rotor. Az álló kerék már versenyautóknak és bicikliknek se áll jól, de helikopterek (vagy épp forgo motoros repülőgépek) esetében kifejezetten olyan természetellenes érzést ad, mintha zuhanna a jármű. A helikopter fotózásnál tehát nem szerencsés a pillanat kimerevítése, inkább a mozgást cél megjeleníteni.
Az ilyen és hasonló kommentek végül a blog szerkesztőjét önálló írásra sarkallták, a helikopter fotózás nehézségei címmel. Ezt nem ismételném meg, érdemes elolvasni az IndaFotó blogon.

Megtisztelőnek tartom, hogy a szerző és több kommentelő is kíváncsi volt akkor az én helikopteres képeimre, ezek itt, és az archívumomban (most már) láthatók. Sajnos korábban nem jutottam hozzá, hogy kitegyem őket. A cikket csak annyival egészíteném ki, fontos megemlíteni, hogy alaptevően a teleobjektívekkel törekszünk fő szabály szerint 1/gyújtótávolság, vagy ennél nagyobb zársebességgel fényképezni, hogy kiküszöböljük a bemozdulást. Ez azt jelenti, hogy 400 mm gyújtótávolságú objektív esetén 1/400, vagy ennél rövidebb záridő ajánlott. A fotótechnikai összefüggések alapján így valószínűsíthető minél kisebb bemozdulás. Különösen igaz ez a nagy gyújtótávolságú objektívekre, melyeknél mégkönnyebben berázza az ember a képet. Ezzel az alapvető ösztönnel alapismerettel kell a helikopter (és autósport, kerékpár, stb) fotózáskor ellentétesen gondolkodni, hogy a képek megfelelően ábrázolhassák a mozgást….kockáztatva ezzel, hogy nem csak a rotor/kerék fog bemozdulni, hanem az is, amit mégis élesnek szeretnénk. Szóval többet kell próbálkozni és ügyelni, hogy minél stabilabban tartsuk a gépet és az objektívet.

A saját véleményem leginkább Dudás Emil kommentje foglalja össze:

“helikoffer-fotózáskor én is szeretek olyan képeket gyártani, ahol be van mozdulva a rotorlapát vége, viszont _számomra_ legalábbis állati nehéz, alacsony százalékban sikerül normális éles képet gyártani. (4/300-zal plusz gyakran 1,7x telekonverterrel dolgozom, ezzel azért nem könnyű kisvenkelni a kismadarat)
ezért aztán a fotózás elején legyártom azt a pár képet amin be van állva a rotorlapát mint a gerely de legalább a gép többi része is éles, aztán a továbbiakban lehet szórakozni lassabb záridőkkel. néha sikerül is 🙂
az indafotós galériában ott vannak a képek mellett a záridők és fókusztávok, alapvetően nem varázslat a dolog hanem kitartás, gyakorlás (minimális mák) és viszonylag használható technika függvénye…”

A nagyon tanulságos írásban Hargita Nándor végigveszi a magyar sajtóban akkor megjelent Mi-24-és fotók egy (elég kis) részét. Lényegében csak két megjelenéssel foglalkozik, Hernádi Levente és Kallos Bea képei nyomán.
A HVG csak akkor indult (és nem sokkal később le is állt) Tumblr Nagyítás oldalán osztotta meg a szabadidejében fotózó képszerkesztő képeit, míg az Index cikkébe az MTI képeiből összeállított galéria mellé később egy olvasói képekből álló galériát szerkesztettek, amit a Honvédelmi Minisztérium képeivel egészített ki egy másik cikkben. A Velvet pedig egy elég bizonytalan kezű olvasói videót közölt. Miközben az Index főoldalán az IndaFotó felhasználói által beküldött képekből blogjukon közzétett nagy képes válogatás volt elérhető.

A leginkább repülő fotózási megszállottságáról (és ilyen képeivel elért eredményeiről) közismert Veres Viktor képei a Blikk oldalain jelentek meg. A Bors akkor megújult oldalán tette közzé Fejér Bálint és a HM képeiből készített galériáját.

A Zrínyi Média galériája viszont nem engedte, hogy közvetlen linkeljem a galériát, amiben a Honvédelmi Minisztérium által kiadott képek elérhetők. Sajnos a linkelhetőségen kívül a fotós nevét sem tüntetik fel, így csak azt tudom biztosan állítani, hogy a képeknek legalább egy részét Dévényi Vera készítette (akivel egymás mellett álltunk a Citadellán), és aki korábban már bizonyította, hogy komolyan vonzódik a katonai forgószárnyasokhoz. Illetve láttam még akkor egy pár kollégát a környéken helikopterekre lesni, de már akkor sem találtam a képeiket.

Kiegészítés: Pár évvel a bejegyzésem után megjelent egy népszerű videó a YouTube-on, ami gyorsan körbeszaladt a neten és érthető módon sokaknak az én bejegyzésem jutott eszébe róla. Itt a videókamera zársebessége (igen, videónál is van ilyen) pont megegyezik a helikopter rotorjának forgásával, ezért a videón végig úgy tűnik, mintha a helikopter rotorja mozdulatlan lenne.

Kiegészítés2: Azóta már nem csak bemutatták, de el is felejtettük a filmet, amivel annyit foglalkoztunk, amikor épp itt forgatták. Viszont már a neten is elérhetők belőle részletek, így már meg tudom azzt is mutatni, hogy mi lett a városi repkedések során készült felvételekből.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!