Fotó: Pete Souza/Fehér Ház
Nem egyszerű eldönteni, hogy miben üljön az ember hosszú órákat naphosszat. Ez leginkább arról jutott eszembe, hogy most tört el a székem háttámlája. Hátradőltem, és a támla dőlt tovább….most épp vízszintesben áll, úgyhogy nyugodtan nevezhetjük használhatatlannak. Eddig általában a karfa szokott egy idő után eltörni, de most a háttámla dobott egy hátast.
Pedig nincs is annál jobb, mint hátradőlve egy kényelmes székben válogatja az ember a fotókat….talán csak az ha kint van a terepen, és készíti a remek fotókat. De a négy fa közt ülve fotókat válogatni elengedhetetlen része a fotóriporteri munkának – akár kellemes, akár nem.
Most válogathatok én is újra az irodai székek között, mint az illusztráló képen Obama tette beiktatása után. Ebből is látszik, hogy mennyire nem mindegy, hogy milyen székben ül az ember. Obama székében például véletlenül sem ülnék szívesen. Szerencsére ez nem is fenyeget…
Az is szerencse, hogy már vagy tíz-tizenöt éve kaptam valahonnan egy régi irodai széket. Még az előző rendszerben készítették, ez látszik a formatervezésén is. Nem is túl kényelmes, nyekereg is, de azt nem lehet rá mondani, hogy könnyen tönkremegy. Műanyagot talán soha nem látott, ellenben a vas és acél országához méltóan masszív. Csak nem kényelmes, de arra jó lesz, hogy a hétvégét kihúzza, míg szerzek egy másik széket magamnak.
