Ismét a beágyazás engedélyhez kötése és a szerver teszt elvetése mellett döntött egy amerikai bíró. A haldokló jegesmedve videójának beágyazásához is engedély kellett volna a felvétel készítőjétől. Mivel engedély nélkül ágyazták be a videót, megsértették a fotós szerzői jogait.

Érdekes kérdéseket vet fel
Az Internet kényelmes használatának és a technikai lehetőségek kihasználásának szerves része lett, hogy ha már ott a beágyazás opció, akkor beágyazunk videókat mindenféle weboldalakba és cikkekbe. Csakhogy a technikai lehetőség és a kényelem nem írhatják felül a szerzői jogi törvényeket és a felvételek készítőinek rendelkezési jogait. Ezt fejtegeti bővebben az ügyben hozott döntés – ami valójában még nem ítélet a perben, csupán egy határozat a per elutasításának megtagadásáról. Vagyis a tényleges per, ami a jogsértés mértékét és az azért járó kártérítés összegét fogja megállapítani még ezután következik majd – feltéve persze, ha ezek után nem sikerül peren kívül megállapodni a fotóssal.

Korábban már írtam róla, hogy született hasonló és ellentétes ítélet is és maga a Facebook tulajdonában levő Instagram is kijelentette, hogy a készítő döntésén múlik, hogy valaki beágyazhatja-e a közösségi oldalakon megosztott képeket, videókat. Korábban is születtek már hasonló ítéletek, de most egy újabb nagy horderejű perben hozott ismét ilyen döntést a bíróság. A döntésről a Reuters, PetaPixel, JD Supra, Techbreezer Leagle, Pearl Cohen, Copy21 és egy csomó további lap is beszámolt.

A történet röviden
Paul Nicklen, a National Geographic kanadai természetfotósa saját Instagram és Facebook profiljain tette közzé éhező jegesmedvéket bemutató videóját, amit az alperes Sinclair Broadcast Group lapjai előzetes engedélykérés és a szükséges licencdíj megfizetése nélkül beágyaztak cikkeikbe. A fotós beperelte a média vállalatot, akik arra hivatkoztak, hogy a videó beágyazása nem minősül annak felhasználásának, mivel a cikk a videó népszerűségéről szól.

Az ügyben eljáró Jed S. Rakoff bíró elutasította a kiadó érvelését és a jogi szaknyelvben szerver tesztként ismert mérlegelési módszer alkalmazását is. Mint korábbi írásomban is részleteztem a szerver teszt jogelvének lényege, hogy azt vizsgálják, hogy a vitatott tartalom melyik szerveren érhető el. Ha valaki lementette és a saját felületére feltöltve használta fel, akkor felhasználásnak minősülne, ha viszont az eredeti szerveren található és csak beágyazták, akkor jogszerűnek ítélik a felhasználást. Csakhogy ez a korábbi megközelítés egyre ritkábban áll meg a bíróságon. Több olyan esetről is beszámoltam már a blogon, ahol a bíróság egyáltalán nem fogadta el enyhítő körülményként, hogy a képet az eredeti közösségi oldalon jelenítik meg az oldal által erre biztosított beágyazási megoldások segítségével. Arról is írtam, hogy maga az Instagramot is birtokló Facebook nyilatkozott róla, hogy a felhasználók joga eldönteni, hogy a közösségi oldalra feltöltött tartalmakat ki és hogyan használhatja. Ennek értelmében a közösségi oldalak hiába biztosítanak technikailag bárki által használható beágyazási (embed) lehetőségeket, azok tényleges használatára csak annak van joga, aki a jogtulajdonostól erre engedélyt kap. Ennek hiányában jogsértést követ el és a bíróságon felelhet érte, amennyiben beperelik – mint tette azt most Paul Nicklen is.

A később kifejtett részletes érvelés fontos tanulsága a szerkesztőségek számára, hogy sok esetben korrektebb és jogszerűbb megoldás lehet egy videóról, vagy akár fényképről is képernyő mentést, vagy méginkább fotót készíteni, mint beágyazni a videót egy cikkbe. Érdemes végigolvasni a bíróság érvelést angolul eredetiben, vagy az én feldolgozásomban magyarul.

Az ügy részletei
A periratok szerint Nicklen videójában kimondottan hangsúlyozva szerepel, hogy akik a videót fel akarják használni, azoknak meg kell szerezniük rá a licencet. A többszáz televíziót és weboldalt üzemeltető Sinclair Group olyan címmel közölte a videót beágyazó cikket, hogy “Vírusként terjed az éhező jegesmedvéről készült szívfacsaró videó”, ami a társaság valamennyi tévé csatornájának weboldalán megjelent. Nicklen hiába szólította fel a kiadót a kérdéses videó eltávolítására, annak a cég nem tett eleget.

A beadványban a kiadó azzal védekezett, hogy a videó megjelenítése azt jelentené, hogy az eredeti videó egy másolatát mutatják be a saját felületeiken. Csakhogy ők nem ezt tették, hanem a közösségi média felületen a fotós által megosztott eredeti videót tették elérhetővé saját közönségük számára is, ezzel az eredeti mű számára biztosítva nagyobb közönség elérést és megtekintő számot. A felperes azonban vitatta ezt az álláspontot és azzal érvelt, hogy az is a mű megjelenítése és ilyenként az alkotó engedélyéhez kötött tevékenység, ha beágyazzák a képet.

A határozat indoklásában visszautalnak a blogomon korábban is emlegetett Beitbart perre és megállapítják, hogy az alkalmazott beágyazással a felhasználótól nem szükséges további művelet (kattintás), hogy megjelenjen számára a felperes tartalma. Ezzel pedig megvalósul a mű megjelenítése. Az indoklás arra is kitér, hogy a szerver teszt szerinti ítélettel korlátoznák az alkotó szerzői jogainak gyakorlását. Azzal ugyanis, ha bárki szabadon beágyazhatná az általa közzétett képet, vagy videót. Az alkotónak így csupán az első publikálás során lenne rendelkezési joga. Mindössze arról dönthetne, hogy közzéteszi az alkotását, vagy sem. Minden további, mások általi elérhetővé tétel felett megszűnne az ellenőrzése és döntési lehetősége. Márpedig a szerzőjogi törvény szellemisége éppen az, hogy az alkotó saját maga rendelkezhet róla, hogy ki, hol, mikor, hogyan és mire használja fel az általa alkotott szerzőjogi alkotást. A szerver teszt alkalmazása ezért csorbítaná a szerző jogait.

A fair use nem mentség
Mivel a kereset részben erre alapoz, a határozat reflektál a magyar jog szabad felhasználásához hasonló szellemiségű, sokak által méltányos felhasználásnak fordított fair use védekezésre is. Rakoff bíró határozatában kiemeli, hogy a fair use hivatkozás nagyon ritkán alkalmas egy szerzőjogi kereset elutasítására. Mivel a körülmények jóval alaposabb mérlegelésére van hozzá szükség, ebben az esetben sem elegendő ez az érvelés, hogy Nicklen keresetét elutasítsák miatta.
A vizsgálat során a bíróság mérlegelte, hogy a videó beágyazása az adott cikkekbe megfelelt-e a fair use céljainak, formájának, céljának és a törvény által előírtaknak megfelelően “indokolt mértékben” használta-e az eredeti alkotást. Megállapították, hogy a közlés célja egyértelműen üzleti volt, ez pedig jelentős részben a fair use védekezés elutasítása mellett szól. Ugyanakkor mégsem jelent automatikusan, hogy üzleti célú közlés sosem lehet fair use. A határozat indoklásában is kiemelik, hogy a közvélemény tájékoztatása kiemelt mozzanat a fair use szempontrendszerében, amit a könyvkiadásban és a sajtóban is rengeteg profit orientált szervezet végez. Ugyanakkor a médiumok rendszeresen fizetnek a híreiket illusztráló álló és mozgó képes tartalmakért – ebben az esetben azonban ezt nem tették meg.
Az indoklás példát is felhoz rá, hogy a videó egy képének kiemelése, vagy akár egy rövid videó részlet használata kellően illusztrálhatta volna, hogy miről szól a neten terjedő videó, nem volt azonban az információ közléséhez szükséges a teljes videó beágyazása. Elegendő lett volna az eredeti videót linkelni, amire az olvasó rákattintva megnézheti az eredeti oldalon.

A közlés célja
A bíróság azt is kiemeli, hogy a videó eredeti célja és tartalma az volt, hogy felhívja a figyelmet a jegesmedvék egyre romló életkörülményeire és változásra, cselekvésre ösztönözze az embereket. Ezzel szemben a Sinclair Group cikke csupán a videó népszerűségére összpontosít. Írtak róla, hogy a videó elért 1 millió nézőt, a National Geographic cikkére hivatkozva írtak a készítés körülményeiről, de teljesen figyelmen kívül hagyták a videó eredeti üzenetét, mondanivalóját és célját. A bíró egyértelműen úgy fogalmaz, hogy “a videót nem a jegesmedvékről szóló történet, vagy a környezetvédelem fontosságának illusztrálására használták, hanem ‘csupán magukról a felvételekről tudósítottak'” Ez pedig tovább rontja az arányos terjedelem megítélésének kérdését is. Egyértelműen azt írják, hogy mivel a cikkek a videó népszerűségéről tudósítanak, elegendő lett volna egy képernyőmentést közölniük a nézőszámról az egész videó beágyazása helyett.

Hogyan hat a piacra
Azt is fontos mérlegelési szempontként azonosítják a határozatban, hogy amikor a mű felhasználása alternatív piacot teremt-e az eredeti mű fogyasztása helyett. Vagyis jelen esetben a videó beágyazásával feleslegessé válik-e az azt eredetileg közlő oldal felkeresése, hogy ott nézzük meg. Ilyen esetben ugyanis a fair use nehezebben értelmezhető. Azt is hozzáteszik, azzal, hogyha a beágyazást helyben hagyná a bíróság, ellehetetlenülne Nicklen lehetősége, hogy abból szerezzen bevételt, hogy a felhasználást jogdíj ellenében engedélyezi. Ez pedig súlyos mértékben érintené a mű piaci lehetőségeit. Tehát a szerzői jogainak gyakorlását súlyosan csorbítaná. Mivel a fotós maga is azzal érvelt, hogy világszerte majdnem két tucat másik médium számára értékesítette a videó felhasználását, a fair use érvelést elutasította a bíróság.

Szerintetek hogyan hat ez a döntés az Internet jövőjére? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!