Az USB-C az egyik legjobb informatikai találmány

Csatlakozók, amiet képes kiváltani az USB-C
Forrás: Apple

Sokan szívnak vele és emiatt kritizálják is, pedig szerintem kevés jobb megoldást szült eddig az informatika. Persze nem állítom, hogy az átállás zökkenőmentes, sokkal gyorsabban mehetne, ha több gyártó kötelezné el magát mellette. Számomra az USB csatlakozás C változata sokkal hasznosabb, mint amennyi gondot okoz.

Miért tetszik annyira?
Egyszerűen imádom, hogy az USB-C laptop töltőmmel tudom tölteni a laptopom, telefonom, fényképezőgépem, diktafonom, szinte bármimet. Ugyanazt az egyetlen, mindkét végén USB-C dugós kábelt, amit a laptopom töltéséhez használok, a töltőből kihúzva tudom adatok másolására használni a fényképezőgépről, vagy akár külső háttértárakhoz is. Ha túl rövid a kábelem, akkor egy filléres toldóval két ilyen kábelt összekötve megduplázhatom a hosszát.
Ráadásul a világtörténelem során alighanem első alkalommal már nem csak Apple gépet lehet Apple töltővel tölteni, hanem akár Dell, IBM és egyéb márkákét is. Persze csak ha már ezeken is van USB-C csatlakozó és azt a gép töltésére is alkalmassá tette a gyártó. Mert úgy tapasztaltam, nem minden gyártó engedi a laptop USB-C töltését még akkor sem, ha van a gépen. És még mindig sok gyártó inkább speciális, semmi mással nem kompatibilis töltőt ad a laptopjaihoz az USB-C töltés átvétele helyett. A különböző gépek energia igénye függvényében az is eltérhet, hogy mit mivel tudunk tölteni. A 15″ MacBook Pro 96W tápja egy másik, azonos vagy kisebb áram igényű laptopot (gyártótól függetlenül) gond nélkül képes működtetni. A kisebb áram igényű gép tápjával viszont a nagyobb MacBook Pro nem működik, nem is érzékeli a töltést. Viszont annak ellenére, hogy a gép nem jelez töltést és használat közben töltés helyett inkább merül, kikapcsolt állapotban nemhogy egy kisebb laptop töltőjével, de még egy parányi telefon töltővel is fel lehet tölteni USB-C kábellel. Egyszer meghibásodott a laptop töltőm és más megoldás híján a telefon töltővel próbálkoztam. Töltést ugyan egyáltalán nem jelzett a gép, de bedugva hagytam éjszakára és reggelre mégis csak 100%-os töltésre lehelte a telefon töltő a laptopot is.

Akadnak gondok, de megoldhatók
A pendrive-okkal van egy kis gondom. Mivel hagyományos USB-A csatlakozó évek óta nincs a gépemen, egy átlagos USB meghajtóval nem tudok mit kezdeni. Szerencsére ritkán is van rá szükségem. A cégek pedig jobbára leszoktak a sajtóanyagokhoz mellékelt ajándék pendriveról (ugyanúgy, mint a szoftver cégek a dobozos programokról és a telepítő lemezekről, sőt már a pendrive-okról is), inkább kiküldik emailben a linket, ahonnan letölthetők a nagyobb fájlok. A gépek közti adatmozgatásra is inkább felhő alapú megoldásokat használunk a legtöbben. Ritka, hogy szükség legyen USB stickek bedugására. Egyébként már pendrive is van olyan, amin egyaránt van USB-A és USB-C csatlakozó is.

Adapterek, dokkolók előnyökkel és hátrányokkal
Adapter pedig minden esetre is létezik, akár nagyon takaros pici méretben is fillérekért (persze probléma, ha az ember elfelejti magával vinni). A saját külső meghajtóimhoz vettem olyan kábelt, aminek az egyik vége USB-C, a másik pedig USB 3.0 Micro-B, vagy a telefonokhoz is (egyre inkább csak régebben) használt Micro USB. Ezekkel a filléres beruházásokkal elenyészőre csökkenthető a probléma lehetősége.
Léteznek persze jó drága adapterek, sőt dokkolók is. Ezek jóval nagyobb beruházást igényelnek. Ugyanez igaz viszont a korábbi (főleg üzleti környezetbe szánt) laptop dokkolókra is, amiket jobbára 1-1 típushoz, vagy legalábbis gyártónként másikat gyártottak, hogy a sok külön kábel egyesével bedugdosása helyett egy mozdulattal lehessen mindent a laptopra dugni. Az USB-C dokkolókkal, vagy multi adapterekkel ezt egy USB-C kábel bedugásával tehetjük és nem csak a dokkoló lehet jóval kisebb, hanem egy dokkoló akár több tucatnyi eltérő gyártmányú laptophoz is jó lehet. Kivéve persze az a fajta, ami közvetlenül a gép oldalához illeszkedik és mindkét USB-C csatlakozóba egyszerre csatlakozik – ezzel lehetetlenné téve, hogy bármilyen más géphez használják, amin nem pontosan ilyen távolságra helyezkedne el a csatlakozók.

Az USB-C előnyei számomra messze felülmúlják a hátrányait. Inkább a régi USB-A használatát kéne elhagyni végre más gyártóknak is, hogy gyorsabban tudjon terjedni és végre tényleg legyen egy csatlakozó, ami egyeduralkodóvá válhat. A mobiloknál a töltőkábel telefon felőli oldalán már szinte végbe is ment az egységesítés. Ma már a Micro USB (vagy bármi más) ritkább és egyre inkább minden gyártó az USB-C-re tér át. Egyre nayobb dilemmát okozva vele, hogy a kábel másik végén is USB-C legyen ezentúl, vagy ott még maradjon az USB-A egy darabig. Pedig mennyivel jobb lenne mindent USB-C-re cserélni. De erről azt hiszem, inkább külön írok majd.

USB-C dugó és aljzat érintkező kiosztása
Rajzolta: Chindi.ap/Wikipedia

Mi az USB-C?
Korábban a Thunderbolt megjelenésén lelkendeztem (ami az előtte profi eszközökön több változatban is használt FireWire 400 és 800 csatlakozókat váltotta le), hogy ilyen praktikusan kitalálták az Intel és Apple fejlesztői ezt az új csatlakozást. Akkoriban pletykálták, hogy elterjedhet a fényképezőgépek és kamerák gyors adatátviteli csatlakozójaként is. Erre azonban nem került sor – és nem is kár érte. Valami sokkal jobb váltotta le, ami talán maradni is fog – legalább egy darabig: az USB-C.

USB csatlakozók fajtái

A működésébe és műszaki paramétereibe (pl. a 24 érintkező kiosztása, szabvány specifikációk és hasonlók) inkább nem megyek bele. Az angol wikipédia szócikk jóval részletesebben tárgyalja, mint a magyar változat a három-négy mondatos összegzése.
Az USB 3.1 (majd 3.2 és 4) jelzésű USB-C szabvány a korábbi USB-A, B, Mini és Micro, sőt a Thunderbolt 1 és 2 szabványokkal ellentétben már szimmetrikus csatlakozót használ. Ez azt jelenti, hogy mindegy, hogyan dugjuk be a csatlakozót, mindenképp működni fog. Jóval kisebb helyet foglal az USB-A csatlakozónál, így mobil eszközökbe is könnyebben beépíthető, nem igényel miniatürizált változatokat – nincs többé szükség Mini, Micro és egyéb változatokra. Nagy adatátviteli sebességet engednek, ami mellett videójel és hang átvitelre is képes, akár nagyobb árammennyiség továbbítására is alkalmas, így telefonnál jóval nagyobb áramot igénylő töltésre is használható, például laptopoknál is.

A Thunderbolt árnyalja az USB-C képet
A korábban már emlegetett Thunderbolt nem tűnt el, csak átalakult. Thunderbolt2 utáni változatai (jelenleg Thunderbolt 3 és 4) USB-C csatlakozót kaptak, de nem vált teljesen eggyé az USB-C szabvánnyal. Ez némileg megtévesztő és olykor meglepő is lehet. A Thunderbolt csatlakozók teljes értékű USB-C-ként működnek, ha USB-C szabványt használó eszközt kötünk rájuk. Thunderbolt eszközt csatlakoztatva viszont több lehetőséget nyújtanak. Aminek viszont ára van, ugyanis a Thunderbolt csatlakozók és kábelek gyártása költséges (nem csak az Intel licenc díjai miatt, hanem az eltérő és költségesebb alkatrészek miatt is).
Például adapter nélkül visz át videójelet, az USB-C-nél is gyorsabb adatátvitelre képesek, ezért külső grafikus gyorsítókártyák előszeretettel alkalmazzák.
Az viszont komoly csalódáshoz vezethet, ha valaki USB-C csatlakozóhoz vásárol Thunderbolt eszközt. Ez ugyanis csak a megfelelő szabványt használó csatlakozóval fog működni, sőt még a kábel típusa is sokat számíthat. Egy USB-C csatlakozós kábelről ugyanis ránézésre nem könnyű eldönteni, hogy csak a sima USB-C szabványt tudja használni, vagy Thunderbolt 3-at, akár Thunderbolt 4-et is kiszolgálhat. Ha pedig a kábel (vagy a csatlakozó) nem felel meg a magasabb szintű szabványnak, akkor csak alacsonyabb szintűként fog üzemelni – ha működik egyáltalán.
Az is bonyodalmakhoz vezethet, hogy a számítógépeken nem mindig van Thunderbolt képes USB-C csatlakozó. És még ha van rajta, akkor sem biztos, hogy mindegyik USB-C csatlakozó támogatja a Thunderbolt szabványt. Például az Apple korábbi 4 USB-C csatlakozós gépein csak két Thunderbolt csatlakozó volt és azt sem jelezték a gépeken, hogy melyik kettő az a négyből (állítólag a 15″ MacBook Prón a képernyőhöz közelebb esők). A ma kapható Apple gépeken már mindegyik USB-C csatlakozó Thunderbolt4 képes, sőt a nemrég belejentett M1 processzoros iPad Pro is Thunderbolt4 csatlakozót kapott, nem csak USB-C-t. A PC gyártók többsége csak az USB-C szabványt használja, a többet nyújtó és drágább Thunderboltot nem.

USB szabványok sebességei

A Thunderbolt és USB-C képességei között egyre jobban elmosódnak a különbségek. Áramellátásban már mindkét szabvány enged akár 100 Wattos töltést is. A továbbra is USB-C csatlakozót használó USB4 szabvány már ugyanúgy 40Gbps sebességet enged, mint a Thunderbolt 3 és 4 (szemben a Thunderbolt2 20GBps és az USB3 10 Gbps sebességével). Ez talán szőrözés, de fontosabb kérdés az lehet, hogy vajon az újabb USB szabványoknak sikerült-e már megoldaniuk a korábban jellemző sebességingadozási problémát. Az USB2 idején ugyanis azért is voltak népszerűek professzionális felhasználásra a FireWire eszközök, mert míg az USB2 480Mbps elméleti sebessége a gyakorlatban jóval alacsonyabb tényleges sebesség körül ingadozott, addig a FireWire400 valamivel alacsonyabb elméleti maximális sebességét a gyakorlatban majdnem teljes egészében és folyamatosan ki tudták az eszközök használni. Emiatt a FireWire átvitel gyorsabb és megbízhatóbb volt. Azóta persze nagyon sok minden változott a technika világában.

Míg az USB-C alapvetően 1-1 eszköz közvetlen csatlakoztatását engedi, de egy HUB-bal elosztható, addig a Thunderbolt láncba kötésre lett kitalálva, így egy Thunderbolt csatlakozóra akár hat további eszköz csatlakoztatható egymás kimenetére lánc szerűen.
Míg az USB-C legfeljebb 4K videó jelet képes átvinni, addig a Thunderbolt akár két darab 4K monitort, vagy egy 8K monitort is képes videó jellel ellátni és a hangot is át tudja vinni.

Adat másolás két gép között
Forrás: InsideMyLaptop.com

Két gép közvetlen összekötése
Az USB-A kábelekkel kimondottan veszélyes és tilos két számítógépet közvetlenül összedugni. Az egymáshoz kötött táp érintkezők azonnal kisüthetik egymást és jobb esetbben csak a csatlakozót teszik tönkre, rosszabb esetben az alaplapot is.
A FireWire 400 és 800 szabvány már megoldotta ezt a problémát és gond nélkül lehtett egy közönséges kábellel két gép között adatokat másolni vele. Ugyanez igaz valamennyi Thunderbolt szabványra is. Sőt működik a régebbi gépek különböző csatlakozásaival a megfelelő adaptert használva is tetszőleges kombinációban.
Itt jön a csavar, ugyanis mint már írtam, az USB-C csatlakozót használó Thunderbolt 3 és 4 protokoll csak megfelelő Thunderbolt kábellel működik. Ha síma, olcsóbb (értsd Thunderbolt szabványt nem támogató) USB-C kábelt használunk, akkor a Thunderbolt csatlakozó is csak USB-C kommunikációt folytat a kábelen. Itt jön a nagy kérdés, hogy vajon két USB-C csatlakozót USB-C kábellel összekötve vajon működik-e az adatkapcsolat. A vélemények megoszlanak. Olyan véleményt találtam, aki szerint ugyanúgy hazavágja egyik/másik/mindkét gépet, mint az USB-A esetében. Kipróbálni nem mertem. Nektek sem ajánlom! Bármilyen egyszerű is, most hogy minden géphez gyárilag adják a mindét végén USB-C kábelt a töltéshez. Mondjuk pont emiatt azt gondolnám, hogy legrosszabb esetben is csak nem működik, bajt nem fog okozni. De azért inkább keressetek olyat, aki már próbálta, minthogy ti próbáljátok ki!

Az Apple gyorsan váltott
Az Apple gépei közül a 2015-ben bemutatott 12″ MacBookon jelent meg első alkalommal egyetlen USB-C, mint kizárólagos vezetékes csatlakozás. A nem sokkal később bemutatott 2016-os MacBook Pro-n pedig már csak négy darab USB-C csatlakozó volt és semmi más (a headset csatlakozón kívül).
Sokan utálják ezt a megoldást és hibának tartják, hogy az Apple ugyanúgy elsőként vetette el a még domináló USB-A csatlakozót, mint tették azt korábban a floppyval, majd az optikai meghajtóval is (amik nekem szintén nem hiányoznak már jó ideje). Vannak, akik abban látják ennek az okát, hogy több átalakítót adhasson el a cég, de van aki szerint nem ez áll a döntés mögött.

Kell-e USB-A?
Nekem nem igazán hiányzik az USB-A. Persze, ha mutatóba hagytak volna egyet (ahogyan más gyártók az USB-C-vel teszik), annak lehetett volna értelme. Hiányát nem igazán érzem a régi csatlakozónak, az előnyei miatt pedig imádom az USB-C-t. Ami átalakítót vettem, azt se az Apple-től, így ha emiatt csinálták volna, biztos nem jött be nekik. Azzal viszont egyetértek, hogy az USB-C jó megoldás és lehet ez az egységes csatlakozójú jövő alapja – kivéve, ha megint kitalálnak helyette valami mást, ami megint megakasztja a régóta tervezett telefon töltő szabványosítást.

Visszatérhet az USB-A
A pletykák szerint a következőként bemutatásra kerülő Apple gépeken lehet, hogy visszatér majd az USB-A port, sőt akár a HDMI és az SD kártyaolvasó is visszakerülhet az új Pro gépekbe. Az utóbbiakat mondjuk nem bánnám, de meg vagyok nélkülük is. Az sokkal érdekesebb kérdés, hogy vajon az új iMac-kel együtt a napokban bemutatott LAN csatlakozási megoldást is átveszik-e a laptopoknál, hogy a táp mellé beépítik a hálózati csatlakozót és a konnektorba dugott táptól csak egy USB-C kábelnek kell majd a gépbe mennie.

Apple MagSafe: mágneses tápkábel csatlakozó
Részletekért katt a képre!

Visszatérhet a MagSafe is
Arról is pletykálnak, hogy az Apple Watch, iPhone és most az iMac után a laptopoknál is visszahozhatják a korábban divatos és általam is imádott MagSafe csatlakozást. Ez a tápkábel mágneses csatlakozását jelenti, ami könnyen leold a laptopról, ha valaki elbotlik és lerántja a kábelt, így a laptop nem sérül miatta. A korábbi formában, csak töltő csatlakozásként egyértelmű visszalépésnek tartanám az USB-C töltéshez épest. Viszont az iMac bejelentésben látható megoldás kecsegtet előrelépési lehetőségekel is.

A ThunderMag is próbált mágneses megoldást találni

Egy olyan MagSafe töltőkábelnek határozottan volna értelme, ami ma már nem csak a töltést biztosítja, hanem a vezetékes Internet, sőt monitor és talán más adatkapcsolatokat is átvisz. Mivel az USB-C képes erre, a tápba be tudnak építeni különféle csatlakozókat – és már hajlandóság is látszik erre az Apple mérnökeiben, az új laptop MagSafe lehet akár USB-C csatlakozás értelmes továbbfejlesztése. Főleg, ha ez egy további csatlakozó lesz a gépen és nem az eddig meglevőkből csoportosítanak át egyet erre a célra, mikor már így is kevés lehet, ami van. Viszont én azt is remélem, hogy ez az új MagSafe csak egy USB-C csatlakozós kiegészítő lesz és megmarad az USB-C aljzat a tápon és a kábel mindkét végén marad USB-C dugó, mint most van, hogy továbbra is lehessen vele tölteni más USB-C csatlakozós eszközöket is. Még ha többet is tudna egyszerű töltőkábelnél, mégis csak visszalépés lenne, ha a laptop töltőt ezentúl újra már csak a laptophoz lehetne használni, mikor ma hatalmas előnye, hogy bármilyen más eszközt lehet vele tölteni a laptop nélkül is.

Legnagyobb gondom az USB-C-vel
Mint már írtam, nekem nem sok gondom volt eddig az USB-C-vel, többet élveztem az előnyeit, mint küzdenem kellett a hátrányaival. Azért hátrányaival is találkoztam. Mivel az USB-C jóval kevésbé elterjedt az USB-A-nál, sokkal kisebb az esélye, hogy bárkitől sikerüljön USB-C kábelt kölcsönkérni, ha ti nem viszitek magatokkal a sajátotokat.
Ugyan egyre többen használnak USB-C perifériákat (főleg az Apple felhasználók, akiket az újabb gépekkel rákényszerítettek erre), sokan pont ezért nem váltottak a régi gépükről, vagy nem Macre váltottak és PC-n továbbra is USB-A-t használnak. Szóval vigyétek matatokkal a saját kábeleiteket és ne más felkészültségére hagyatkozzatok!
Nagyobb gond, hogy az USB-C aljzatok az aktív használattól egy idő után kontakthibássá válhatnak. Többen panaszkodnak különösen az egyes géptípusokhoz gyártott két USB-C csatakozós adapterek kontakthibáira. De más kábeleknél is sokan futottak már hasonló probémába.
A problémát állítólag nem a perifériák gyártási hibái és nem is a laptop hibás konstrukciója, vagy az aljzat elkopása okozza. Szakemberek szerint a problémát a csatlakozóban lerakódó kosz jelenti, ami miatt egy idő után nem tud rendesen bemmenni a csatlakozó. Azt mondják, a lelvegőben szálló por, zsebpiszok egyéb szöszök, koszok képesek lehetnek eltömíteni a parányi csatlakozót és ez rosszabb csatlakozást eredményezhet. Mivel maga a csatlakozó is jóval kisebb, mint a korábbi USB-A aljzatok, a felépítésük is más, a kosz is jobban megül benne. Ez egy idő után előidézheti, hogy már nem kattan be olylan szépen a kábel a helyére, mint eleinte. Ami akár kontakthibát is eredményezhet. Többen panaszkodnak rá, hogy egy idő után a csatlakozók nagyon érzékennyé válhatnak a mozgatásra, akár a képek letöltése, másolása is megszakadhat miatta, ha csak hozzáérünk a kábelhez. Szervizeknek van olyan szolgáltatása, hogy kitakarítják a csatlakozót (a gépet szétszedve az alaplap felőli oldlalról). Nekem túl sokat nem javított a helyzeten, nem biztos, hogy megérte, de talán megoldást jelenthet egyeseknek. Mikor teljesen tönkrement valamitől a csatlakozóm, egy garanciális alaplap csere szerencsére megoldotta – és utána újra rendesen csatlakozott az USB-C is. Sokan viszont azt tanácsolják, hogy érdemes vigyázni az aljzatokra és használaton kívül érdemes lehet kis szilikon takaró elemekkel ledugózni, hogy ne tudjon bemenni a por. Mivel filléres dolgokról van szó, érdemes lehet megpróbálni (még ha ez nem is igazán környezettudatos szemlélet).
Sokan pedig a másod-harmad gyártók USB-C csatlakozókra kitalált MagSafe jellegű megoldásait alkalmazzák, ami mindjárt két problémát is megold.
Viszont abban nem vaggyok teljesen biztos, hogy nem a gép hűtése fújja a házon belül oda a házban keringetett levegőben szálló port és akkor a külső lezárás legfeljebb mérsékelt javulást képes eredményezni.

Ti mit gondoltok az USB-C terjedéséről? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!