Születésének századik évfordulójára került elő az egyetlen Robert Capa hangfelvétel, amin legalább olyan érdekes, ahogyan beszél, mint amiket mond. Saját maga mesél könyvéről és annak kritikáiról, a legendássá vált Milicista halála kép készítéséről, az Orosz napló munkálatairól és a saját maga körül teremtett mítoszról is.

Hogyan hangzik Capa beszéde?
Ahogy a Robert Capa kalandos élete című hivatalos Capa életrajzban Richard Whelan írja, hét nyelven beszélt és mindegyiket rosszul: “Deportálás fenyegette, mert külföldi volt, magyar. Egy olyan ország szülötte, melynek akcentusában őrizte emlékét, dallamosan törve minden nyelevet, amelyen megszólalt. Ezt barátai Capa-nyelvként emlegették.” A capa-nyelvre angolban használt capanese kifejezés hangzása pedig a japán nyelv (japanese) hangzására hasonlított. Ennek a különleges kiejtésnek került most elő az egyetlen hangfelvétele, amit maga az életrajz író Whelan sem hallott soha, mivel csak feljegyzésekből dolgozott – és már nem is hallhatja, mivel jóval a szalagok felfedezése előtt elhunyt.

Eddig csak más magyarok jellegzetes kiejtését és a gyakran gúny tárgyát képező Hunglish-t ismerve tippelhettünk, hogy milyen is lehetett Capa beszéde. A felvétel alapján azonban most már egészen biztosan tudhatjuk is, hogyan hangzott a Budapesten született világutazó fotóriporter angolja, ami talán hozzájárulhatott ahhoz is, hogy meghódította többek között Ingrid Bergman szívét is. Most, hogy hallhatjuk a hangját, többen állítják, hogy pont úgy beszél angolul, mint a legtöbb magyar.

Mikor készült a felvétel?
Capa az NBC akkori egyik műsorvezető házaspárjának hölgy tagját, Jinx Falkenburgot fényképezte, így ismerkedtek meg az akkor már háborús veteránnal, és meghívták a “Hi! Jinx” rádióműsorba beszélgetni. A kutatók korábban hiába keresték ezt a felvételt, mert a rádió társaságok archívumában nyomát sem találták.
Capa több híradó felvételen is szerepel, de ezeknek nincs hangja. A hollywoodi filmekben, amikben feltűnik, pedig rendre “néma arab” jelöléssel szerepel.

Hogyan kerül elő egy kincs?
Most egy eBay hirdetésben bukkantak rá a szalagra, amit egy eladó ház feleslegessé vált tárgyainak kiárusításán találtak. Az eladó 99 centes kikiáltási áron kezdte árverezni a felbecsülhetetlen értékű felvételt. Mikor az eladó megerősítette, hogy arról a felvételről van szó, amit már régóta keresett mindenki, az ICP kurátora, Brian Wallis tett egy tekintélyes licitet és kétezer dollárért megvásárolták. Így a legjobb kezekbe került a többi Capa hagyaték mellé az ICP-hez, akik az évfordulón a teljes 23 perces felvételt és annak történetét is nyilvánosságra hozták. A New York Times Lens Blogja pedig elsők között számolt be a különleges felfedezésről.

Szokásaimmal ellentétben most nem értem rá a beszélgetés szövegét legépelni és lefordatani az angolul nem tudók kedvéért, pedig fontosnak tartom. De szerencsére a Mai Manó Ház blogján (pár évvel az interjú és a blogbejegyzésem megjelenése után) megtették, így  ott elolvashatod.

Kiegészítés: Nagyot csalódtam az ICP-ben amiatt, hogy az évforduló után megszűntették a 100. évfordulós címet, ahol a hangfelvételt közzétették, így az oda mutató linkek mind a digitális enyészet áldozatává váltak. Szerencsére a New York Times oldalán továbbra is megtalálható a hangfelvétel, így továbbra is meghallgathatod.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!