Egy sziszifuszi koszretusálás története

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Így nézett ki a teljes kép
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Egy Repülőnaphoz kötődő történet, amit már régen el akarok mesélni. Így jártam egyszer néhány kosz folttal az érzékelőn egy repülőnap utáni fotó retusálás korrekció során.

Sziszifusz egy görög mitológiai alak. Az istenek azzal büntették, hogy soha véget nem érő értelmetlen munkát végezzen. Innen ered a magyar nyelvben sokat emlegetett kifejezés.
Nekem a 2008-as Kecskeméti Repülőnap képeinek feldolgozása jelent örök emléket, mikor ilyesmiről van szó.
Szakmai szabályokból eredően nem szoktam a fotókat retusálni, vagy komolyabban módosítani, de azért az érzékelőre tapadt koszfoltokat szokás eltűntetni (és elfogadott is, hiszen nem a kép tartalmához tartozó dolgok, hanem technológiai hibák), hogy ne rondítsák el a képeket. Márpedig repülő fotózáskor ezek a foltok pláne hajlamosak megjelenni a fotókon.
A sokadik kép után már elég gépiesen ment a képeken a koszfoltok felkutatása. A képbe alaposan belenagyítva kutattam a foltok után, aztán a Lightroom erre szolgáló eszközével eltüntette, egyiket a másik után, szépen sorban, alaposan, de unottan. A monoton tevékenység miatt egyre fásult abban csináltam, mint valami automatizált retus robot. Pláne mivel minderre késő este került sor, nem is a legfrissebben.

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Kinagyított részlet
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már a nagyon sokadik apró szösszel bajlódok, pedig az eddigi képeken ennyi kosz talán összesen sem volt. Így aztán megnéztem a képet nagyban, majd kicsit tüzetesebben kevésbé belenagyítva is. Kiderült, hogy a sok “szösz”, amit olyan aprólékos műgonddal igyekeztem eltüntetni, nem más, mint a földközelben lebegő helikopter által a talajról felvert fű, por és egyéb törmelék. olyasmik, amik valósak és a kép részét képezik, sőt ezek az elemek kifejezetten fontosak is a képen, ezért nem érdemes és nem is szabad eltávolítani, mint a nem kívánatos szenzorkosz. Szerencsére a munkát nem kellett teljesen előről kezdeni, csak visszavonni az utolsó pár (tucat) lépést, de azóta is örök emlék, mikor koszfoltokat retusálok egy képen.
Persze olyat is hallottam már kollégáktól, hogy a hanyagul ritkán tisztított monitor képernyőre rakódott porszemeket akarta valaki leretusálni a fotóról, és csak többszöri nekifutásra jött rá, miért nem fog rajta a Clone tool.

Egyébként az újabb öntisztításra képes gépekkel egye kevésbé szoktak szenzorkosz problémáim lenni (pedig egy időben nem nagyon hittem ezekben a fejlesztésekben, de be kell látnom, hogy tényleg hasznos, hogy tudnak ilyet is a gépek).

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!