Félelmetes, de felemelő fotós munka
A világ legmagasabb felhőkarcolójának tetején lógva életképeket készíteni Dubaiban munkásokról elég menő munka. Joe McNally pedig meg is mutatja, hogy milyen ez. Ha tériszonyos vagy, csak óvatosan!
A világ legmagasabb felhőkarcolójának tetején lógva életképeket készíteni Dubaiban munkásokról elég menő munka. Joe McNally pedig meg is mutatja, hogy milyen ez. Ha tériszonyos vagy, csak óvatosan!
A Chicago Sun-Times épülete előtt tüntetnek, akik nem értenek egyet a lap múlt héten bejelentett átszervezésével, melynek keretében elbocsátották a lap összes fotóriporterét, hogy aztán mobillal fotózó újságírókkal pótolják őket. Az elbocsátások komoly felzúdulást keltettek Magyarországon is, Amerikában pedig már utcára vonultak a tüntetők.
1944. június 6-án volt a Normandiai partraszállás. Mivel nem csak Robert Capa nevéhez fűződik a történelmi hadművelet, talán nem árt mások fotóit is emlegetni időnként. Főleg mivel Capa életművét egyre többen kritizálják és annak hitelességét megkérdőjelezik. Az viszont kár, hogy a képeket készítő háború fotósok neveit sok esetben nem ismerjük.
Miközben a fotóriporter állások sorra szűnnek meg, úgy fest, hogy képszerkesztőkre még akad, ahol van szükség. Most épp a világ egyik legnagyobb hírpiaci szereplője, a CNN keres fotószerkesztőt.
Épp ma van a normandiai partraszállás évfordulója, amiről a legtöbb fotósnak óhatatlanul Robert Capa jut eszébe. Így van ezzel a ma 96 éves John Morris is, aki egykor együtt dolgozott a fronton a világhírűvé vált magyar haditudósítóval, és aki maga szerkesztette be a híres, kissé elmosódott ikonikus képeket a lapba. Emlékezzünk ezen a napon vele a kiváló háború fotósra!
Elég sokat írtam már a fotó hamisításokról és a National Geographic által is fontosnak tartott etikai elvekről is. Most mégis hamisítást kell emlegetni, mert ami a júniusi NatGeo címlapjára került, az nem egy hiteles fotó. Persze éppen ezért a magazin nem is nevezi eredeti fotónak, inkább megmutatják, hogyan született és magad is összehasonlíthatod, miből és hogyan született.
Épp nemrég írtam a Cannes Filmfesztivál fotózásáról. Röviden megemlítettem a csapóval készült zsűrielnöki portrékat is, de abban az írásban nem szerepelt igazán nagy mélységben, pedig szerintem nagyon érdekes. Most viszont itt a csapó teljes története.
Miközben egyre többen próbálnak ingyen munkára bepalizni fotósokat, egy amerikai rock banda ennél is nagyszabásúbb gondolattal állt elő. Fizetős szolgáltatásként hirdetik a koncertjeik fotózásának lehetőségét. A feláras fizetővendég fotózási lehetőséget kap és a képeit közzé is teszi a zenekar saját Instagramján. A felháborodás úgy látszik, nagyobb, mint az érdeklődés, de ez nem jelenti, hogy nem ez vár a koncertfotózásra (is?).
Nem olyan nagy újdonság, hogy a kiadók nyitni kezdtek a mobil fotók iránt. Évek óta tudok én is olyan szerkesztőségről, ahol hasonló irányelvet adtak ki a vezetők, mint most a Chicago Sun-Times nagy botrányt kavart leépítése közepette napvilágra került.
A Chicago Sun-Timestól ezen a héten kirúgott fotósoknak talán még jelentkezni se volt idejük a munkanélküli segélyért, a lap már meg is kezdte az újságírók mobil fotózás oktatását.