1944. június 6-án volt a Normandiai partraszállás. Mivel nem csak Robert Capa nevéhez fűződik a történelmi hadművelet, talán nem árt mások fotóit is emlegetni időnként. Főleg mivel Capa életművét egyre többen vitatják és megkérdőjelezik annak hitelességét és történelmi dokumentum értékét. Kissé elmosódva című önéletrajzi ihletésű fikciós regényét pedig legfeljebb szórakoztató irodalomnak lehet tekinteni, hiteles történelmi dokumentumnak aligha. Az viszont kár, hogy a képeket készítő háború fotósok neveit sok esetben nem ismerjük.

Capa és fotói fontosak, hiszen azok jelentek meg legelsőként a normandiai partraszállásról (ráadásul magyar is volt, és a közelmúltban nyert megerősítést, hogy lesz Capa Múzeum, így őt emlegetni még aktuális is – azóta meg is nyitott a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ). De rajta kívül még nagyon sok másik, mára már jobbára teljesen feledésbe merült fotós is kockáztatta az életét, hogy tudósítson a partraszállásról, és bámulatos képeikkel ma illusztrálhassuk a visszaemlékezések híreit és persze nem utolsó sorban az iskolákban használt és egyéb történelemi könyveket.

Ismeretlen fotósok képei
Szörnyűnek tartom, hogy a megjelent galériák többségében nincs nyoma sem a fotók készítőinek. Pedig mint arról már korábban is írtam, a háború fotósok különösen sokat – gyakran az életüket – kockáztatnak, hogy ezek a fotók elkészüljenek, ezért igazán megérdemelnék, hogy ne csak használjuk a képeiket, hanem azok mellett a nevük is fennmaradjon.
Nem utolsó sorban pont ez a szempont mozgatta annak idején Robert Capát és társait, akik azért alapították meg a Magnum ügynökséget, hogy a fotósok megtarthassák szerzői jogaikat és a képek feletti ellenőrzés lehetőségét.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a partraszállásban több ország hadseregeinek katonái részt vettek és számos fotóst, illetve filmest küldtek maguk is az események dokumentálására. Sajnos a fegyveres erőknél (akkoriban?) nem volt szokás megjelölni a felvételek készítőit. Ez is sok esetben hozzájárult, hogy nem tudni, ki készítette a felvételeket. Ilyen partraszállást dokumentáló katonai egység volt például az amerikai 165th Signal Photo Company is, akik rengeteg remek felvételt készítettek.

Ritka színes fotók
A legkülönlegesebb hangulatú világháborús képeket talán a Life egyik és másik színes fotósorozatában találni, amiket Frank Scherschel készített. Ezek 2012-ben sosem publikált képekként járták be az Internetet (Daily Mail, Huffington Post, Discovery, stb).

További képek a D-Napról
Az Origo idén közzétett egy partraszállás cikket, bár a fogalmazást nem vitték nagyon túlzásba. A cikkírást lényegében egy Wikipédia linkkel letudták, a galériát pedig az Amerikai Nemzeti Archívum képeiből készítették, melyeknek a szerzői sajnos már az archívumban sem szerepelnek.
Ugyanezekből a képeiből készült hasonló válogatás jelent meg 2010-ben a Boston Globe nagy képes Big Picture galériájában.

A Baltimore Sun nagyképes Darkroom galériájában saját külföldi tudósítójuk, Holbrook Bradley partraszállási fotóiból közöltek most válogatást, amit a fotós/újságíró beszámolójával egészítettek ki.

A Múlt-Kor és a Ma.hu szintén az Amerikai Nemzeti Archívum képeivel illusztrálva, de inkább szövegre összpontosító írást közölt, bár ők egyáltalán nem vették a fáradtságot, hogy megjelöljék a képek forrását és úgy látom, hogy Capa emlegetésére egyik oldalon sem vesztegettek szót. A Stop.hu tegnap este a blogomon megjelent John Morris interjú szemlézésével emlékezett meg a D-Dayről, nekik köszönöm, hogy nem felejtették ki Capát, és a korrekt hivatkozást is a blogomra.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!