Amikor ezt a bejegyzést eredetileg írtam, épp ismét sugározták a tévében az USA (nem csak hadi) történetének egyik legemlékezetesebb képének hátterét feldolgozó filmet, melynek címe nem más, mint A dicsőség zászlaja (Flags of Our Fathers). Iwo Jima ütközete a második világháború csendes-óceáni hadszínterén, Clint Eastwood nem mindennapi rendezői szemüvegén keresztül.
Ismerd meg a zászlót állító tengerészgyalogosok képét, és annak nagyon érdekes történetét – meg a filmet, ami ennél sokkal többet is elárul nem csak a képről, hanem annak utóéletéről és a kor Amerikájáról.

A partraszállási jelenetekben és korhű csatajelenetekben már rutinosnak és elkötelezettnek számító Steven Spielberg és a Hollywoodban már nem csak párbajhősként nagyágyúnak tekinthető Clint Eastwood összeállt, hogy a történelem egy érdekes szeletét egy új, szokatlan módon mutassa be a nézőknek.

A fotó készítéséről a HVG közölt igen alapos cikket a film korábbi vetítésekor, a harcászati részletekről pedig a Lemil Blog ír részletesebben. Feltétlenül érdemes elolvasni, mert sok érdekesség kiderül belőle. Például, hogy az is, hogy az eredeti zászló kisebb volt, és a kitűzése sem volt olyan látványos. Így aztán kitalálták, hogy mi lenne, ha kitűznének egy nagyobbat? Eredetileg ugyanazokkal a katonákkal szerették volna megismételni, de őket már nem mindet találták a környéken. A második zászlókitűzésről készült fotó – és filmfelvétel – vált világhírűvé, sőt máig tartó szimbólummá. A fotóért John Rosenthal 1945-ben Pulitzer-díjat kapott. Kópiái számtalan helyen megjelentek, mint azt az InPhoto blog is megpróbálta összeszedni, a kép nyomán bélyeg, pénzérme, és szobrok sora készült. Leghíresebb szobor változata az Arlingtoni Katonai Temetőben őrzi az amerikai hősök emlékét – és végső nyughelyét.
Nekem kicsit fáj, hogy a HVG cikkben a képek alatt csak a Wikipédia szerepel forrásként, de szerencsére a szövegből legalább kiderül a fotósok neve is. Mert hát ha már világhírűvé vált a művük (vagy csak felhasználta valaki), akkor mindenki megérdemli, hogy a neve is a kép mellé kerüljön, annak méltó helyére.
A kép és története így utólag szükségszerűen felidéziBerlin elfoglalását, és az ott kitűzött szovjet zászló történetét.

Bill Genaust  archív filmfelvétele a második zászlóállításról a Wikipédiáról.

Maga a film is érdekesnek ígérkezik. Főleg a róla szóló kritikákat olvasva. Igazán kár, hogy a film “ikertestvérét” nem adja le a tévé (most sem). Pedig Clint Eastwood, szintén Steven Spielberg produceri közreműködéssel leforgatta ugyanennek a csatának a másik nézőpontját is.
A dicsőség zászlajában az amerikai katonák szemével ismerhetjük meg, hogyan lesznek hősök a háborúba küldött tengerészgyalogosok és a hősök népszerűségét hogyan használja ki a média és a politika.

A dicsőség zálszlaja előzetese:

A filmpár másik felében Levelek Iwo Dzsimáról (Letters from Iwo Jima) címmel Eastwood azt mutatja be, hogy milyen reményekkel vonultak hadba a japánok, és hogyan veszítették el az ütközetet. Talán legtalálóbban Balázs Áronnak a Magyar Narancsban megjelent kritikája fogalmaz: “Még szerencse, hogy Eastwood kellő életbölcselettel és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a heroikus csillagos-sávos lobogtatást félretéve két órán keresztül elfogulatlanság nélkül utálhassa a saját fajtáját.” Ami ráadásul szerintem jól kiegészíti a másik film mondanivalóját. Nem is igazán értem, hogy lehet a két filmet egymástól elválasztani. Mondjuk kétszer olyan hosszú játékidő és a dupla intenzitás már könnyen túl sok lehetne.
A dicsőség zászlaját csak jelölték két Oscar-díjra és egy Golden Globe-ra, a Levelek Iwo Dzsimáról el is nyert egy Oscart és egy Golden Globe-ot a négy Oscar jelölésből és két Golden Globe jelölésből. A két filmet együtt, egy öt DVD lemezes csomagban adták ki.

Kiegészítés: A film egyik főszereplője Ryan Philippe több filmjében is fényképezőgépet ragadott már. Ezek közül legjelentősebb a szintén valós történetet feldolgozó Bang Bang Klub, amiben Greg Marinovich fotóriportert alakítja (és amiről szintén írtam már a blogon).

A Levelek Iwo Jimáról előzetese:

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!