Ezúttal egy mobil reklámnak sikerült kiakasztania néhány profi fotós szakmai önérzetét. Katasztrófa persze nincsen – de egy újabb aggasztó jelenség látott napvilágot.
A Sprint amerikai mobil szolgáltató érdekesen fogalmazta meg legújabb iPhone5 reklámjának szövegét. Bár a reklám lényege, hogy korlátlan adatforgalmat biztosítanak a készülékekhez, így bármennyi képet, vagy akármilyen adatot meg lehet osztani róla. A szövegben sikerült azt mondaniuk, hogy “Egy milliárd fotóriporter osztja meg képeit”. Közben pedig kamerás mobillal rohangáló gyerekeket mutatnak.
Amerikai kollégák – az élen Al Diaz fotóriporterrel – kicsit zokon vették a megfogalmazást. Nyilvánvaló, hogy mit akar a reklám kifejezni, csak az a gond a megfogalmazással, hogy ráerősít egy amúgy is problematikus trendre. A kolléga gondja nem az iPhone-al fényképező profi fotósokkal van, ahogy a reklám nem is róluk szól. Sőt nem is az iPhone-al színvonalas képeket alkotó elszánt hobbi fotósokkal, vagy az igényes és akár szerencsés kezű amatőrökkel van.
A probléma
Azzal van gond, hogy egy tévképzetet kelt a nézőben, és megpróbálja elhitetni, hogy veszel egy iPhone-t és tényleg profi leszel tőle. Nem számít, hogy tudsz-e komponálni, vagy bármilyen egyéb fotózással kapcsolatos ismereted, vagy legalább szép érzéked és jó ízlésed van-e. Pedig ezek is nélkülözhetetlenek hozzá, hogy jó képek szülessenek – akár egy mobillal is. Márpedig a reklámok célja, hogy hatást gyakoroljanak az emberekre, és meg is teszik, így még ha nem is gondolják komolyan, a negatív hatását ettől kifejtheti a szóhasználat.
Mint Al Diaz fogalmaz:
“Ha veszek egy kalapácsot, attól asztalos leszek?
Ha vásárolok egy hőmérőt, attól egy leszek az egymilliárd orvos közül?
A vásárlók már több, mint egy évszázada használnak fényképezőgépeket, de nem emlékszem rá, hogy bárki is attól fotóriporternek nevezte volna őket, hogy megosztják a képeiket.”
Ez után az angol Wikipedia photography szócikkéből idéz egy részt a fotóriporteri munkáról, ami egyébként az ennek megfelelő magyar szócikkből teljesen hiányzik:
“A fotózsurnalizmust az különbözteti meg a fotózás egyéb rokon ágaitól (pl: dokumentarista fotográfia, társadalomábrázolás, street fotó vagy hírességek fotózása), hogy szigorú etikai keretek között működik, ami megköveteli, hogy a képek őszinték és pártatlanok legyenek, miközben az újságírás eszközeivel mesélik el a történetet. A fotóriporterek a hír médiában történő megjelenésre készítenek képeket.”
Sajnos nem teljesen újdonság
Bár a kolléga észrevétele teljesen jogos, én még emlékszem arra, amikor még az okostelefonok és mobil internet korszak előtt, vagy legfeljebb annak hajnalán a legelső autofókuszos kamerás mobiltelefon reklámjában elhangzott, hogy “fényképezz úgy, mint egy profi”….pedig akkoriban még a profik sem azon vitatkoztak, hogy jó-e, hogy iPhone fotó kerül címlapra, vagy hogy lehet-e Instagram képekkel fotópályázatot nyerni, hanem hogy vajon érdemes-e digitális gépet használni, vagy a filmessel még jobb minőséget lehet elérni. Sőt talán akkoriban még volt, aki azt állította, hogy a digitális sosem lesz olyan jó, mint a film.
Ma meg már lassan úgy kell elmesélni egyes generációknak, hogy annak idején volt olyan, hogy filmre fényképeztünk. Meg hogy szalagos eszközökön hallgattunk zenét és néztünk filmeket, sőt így tároltunk adatokat is. Ha pedig te még használtad is ezeket a mára elavult dolgokat, akkor ideje átfutnod a korábban publikált kérdőívet, mert félő, hogy kiderül, technikai őskövület vagy. Viszont az még aggasztóbb, hogy lassan már azt is el kell majd mesélni, hogy miről szólt egykor a sajtófotózás. Mint látod, a magyar Wikipédiából már teljesen ki is maradt ez a szellemiség.
