Nem elég, hogy hétfőn hajnalban ellopták az iPhone-omat, a héten tönkrement a zárszerkezet is a fényképezôgépemben.
Nem szeretek panaszkodni, de ez így elég kellemetlenül érintett.
A fényképezőgép főleg az anyagi kiesés miatt bosszant. A jelenség roppant érdekes: sorozatban fényképeztem a műugrókat, és minden második (néha a harmadik is) képkocka fekete lett. A szervíz szerint cserére szorul a zár, pedig még várható élettartamának harmadánál se tartott. Hiába, semmire sincs garancia. De akkor sem esik jól.
Az iPhone hiánya már jobban zavar. Egyrészt, mert az is jelentős anyagi veszteség, de főleg azért, mert egy csomó adat volt benne, amik így most nem, vagy csak nehézkesen előkeríthetők, mikor szükség van rájuk. Nem az a gond, hogy nincsenek meg, mindenről van biztonsági mentésem. Viszont a hozzáférés. Annyira megszoktam, hogy az iPhone mindig kéznél van, hogy most is folyton nyúlok érte, és csak akkor jut eszembe, hogy felesleges.
Most egy régi Nokiát használok telefonálásra. Másra nem is jó szerencsétlen. Ráadásul a telefonszámok is mind régiek benne, így sosem tudom, hogy ki hív. Hiába írja ki a telefonszámot, nincs hozzá név, nem tudom beazonsoítani. Sőt amikor hívnék valakit, az se mindig sikerül, mert mindenkinek a régi száma van benne, így ha megváltozott azóta, csak a gond van.
Ráadásul blogolni is kevésbé tudok emiatt mostanában. Igaz a blogot sosem teljesen az iPhone-on írtam, de azért jelentős részben hozzájárult. Ráadásul mostanában sokat kell rohangálnom, ezért pont akkor érnék rá blogot írni, mikor csak az iPhone állna ehhez rendelkezésre….de nem áll. Bosszantó.
