Az utolsó címlap
Hosszú ideig következetesen hibásan írtam Fotós Szem-nek, és csak nem rég, az utolsó szám kapcsán folytatott beszélgetések és levelezések során javították ki, hogy helyesen csupa nagy betűvel FOTÓS SZEM-nek kell írni. Pedig milyen szembeötlő az írásmód a címlapon is, és az is nyilvánvaló, hogy a kezdeményezés megérdemelné a csupa nagybetűt. Hasonlóan ironikus, hogy a pont a lap megszűnése (pontosabban annak bejelentése) után nyert a minőségi magazin kategóriában Pro Typographia díjat a kiadvány – már szinte posztumusz.
Bár ez a bejegyzés nem rólam szól, de ironikus az is, hogy pont az első lapszámok egyikében, és a legutolsó számban jelent meg néhány képem.
Mi mást lehet egy ilyen lap megszűnése kapcsán írni, mint emlegetni a tekintélyes számadatokat. Hogy a szerkesztők az utolsó lapszámhoz 210 ezer fotót átválogatva választották ki azt a végső 106 darabot, ami 128 oldalon megjelent. Vagy hogy a lap három éve, 12+1 lapszáma alatt több mint kétmillió képből válogatták ki több mint ezer fotós mintegy ezerkétszáz képét. Hatalmas munka volt, és remek válogatás. A hétköznapi történelem lenyomata. Ami már maga is történelemmé válik.
Mi mást lehetne mondani, mint azt, hogy aki megvette, őrizze, hátha egy nap még értékesebb kordokumentum lesz, mint ma. Aki még csak nem is találkozott vele, annak itt az ideje megrendelni – a talán vissza nem térő alkalom – utólag megismerni, hogy miből maradt ki, és miből maradunk ki mindannyian, most hogy nem lesz többé. Az MTI elnök, alapító-főszerkesztő Vince Mátyás búcsúzó vezércikke igyekszik bemutatni a folyóirat múltját, és végül felcsillant némi reményt, hogy talán fennmaradhat a lap egy hasonló szellemiségű éves válogatásként.
Feltéve, hogy az azt kiadó MTI nem szűnik meg. Feltéve, hogy a lapnyomtatás nem kerül addig még mélyebb verembe, mint most van. Feltéve, hogy lesz még rá erőforrás, hirdető, kereslet, szándék, és igény. Talán akkor megvalósulhat, talán akkor esélye lehet tovább is élni. Talán….túl sok a feltételes mód, és a talán ahhoz, hogy kedvezzen egy ilyen remek kezdeményezésnek a sajtó mai viszonyai és a gazdaság mai állása mellett. De azért reménykedjünk!
Az utolsó szám nyomdai munkálatainál én is ott voltam, hogy megörökítsem magam, a blog, az olvasók, és talán a történelem számára…
