Magyarország szinkron nagyhatalom (leginkább csak volt). Az ősidők óta minden filmet szinkronizálunk. Még ha moziba nem is igaz ez mindenre, de a tévében kivétel nélkül. Nem is emlékszem, hogy láttam volna valaha hangalámondásos filmet magyar televízió adón, és a feliratos is ritka volt mindig is, mint a fehér holló.
Szóval mi magyarok a televíziózás hőskora óta szinkronizálunk. Sőt a hőskorban még világ színvonalon ment. Emlegethetnénk itt a Romhányi által elkövetett Frédi és Béni rím dialógusokat, ami annyira megtetszett az amerikai tulajdonosok megvették és visszaszinkronizálták a sorozatot.
De hol van már ez a minőség? Régen csak a két “királyi” adó működött, az is jobbára csak fél napot sugárzott és többségben voltak a saját gyártású műsorok. Ma meg lassan több a versengő kereskedelmi adó, mint az USA ötvenkét államában összesen. Így a csatornák egymástól vásárolják fel a már sugárzott műsorokat, hol eredeti szinkronnal, hol újraszinkronizálva akár az egész sorozatot.