Bár sokan elmentek Bruce Willis mellett anélkül, hogy észrevették volna, azért akadt néhány szemfüles autós, akik gyorsan lefényképezték mobillal.
Aki szemfüles...
A szörnyű ebben nekünk paparazzi képeket készítő fotósoknak, hogy egy ilyen kép, akár sokkal jobban is sikerülhetett, mint a mi képeink.
A korábbi biciklin fotózó lány mintájára most is kíváncsi vagyok, az autóból milyen kép készült. Na ugye, hogy az a legjobb fényképezőgép, ami kéznél van…
Azt már emlegettem, a hetet Debrecenben töltö, az Úszó Európabajnokságon. Azt is sejtettem, hogy a fedett sportuszodában fázni biztos nem fogunk. De hogy ennyire…
Mikor megérkeztem, azzal fogadtak a kollégák, hogy bent sincs sokkal melegebb, mint a sajtóközpontban, ami egyébként egy légkondícionált sátor csak a klimatizáltságot nem nagyon érezzük. De talán ez nem a szervezők hibája, egyszerűen csak meleg van,a sátrat meg folyamatosan süti a nap.
De az uszodában még melegebb a helyzet, hiszen ott nincs légkondi, mi meg a legjobb képekre törekedve rohangálunk a számunkra kijelölt területen, és persze ahogy illik, sokan vagyunk jó emberek, kis helyen. ïgy különösen jó a kötelező LEN fotós mellényt hordani.
Szóval szinte szaunában dolgozunk…
Bruce Willis és más programokkal zsúfolt hétvége egyik legfőbb eredménye, hogy Handrassal teszteltük a Canon és Nikon két legnépszerűbb új termékét, ami mindenkinek a fantáziáját nagyon mozgatja mostanában. Nem is ok nélkül.
Mint Handras blogján beharangozta, hétvégén együtt teszteltük a Canon EOS 5D Mark III és a Nikon D800 gépét, hogy megpróbáljuk eldönteni a népszerű kérdést, melyik a jobb. A tesztnek sok tanulsága van. Leginkább talán az, hogy ahány fotós, annyi féle igényt támaszt. Handras például egészen máshogy tesztel fényképezőgépet, mint én, sőt egészen más dolgokra kíváncsi.
Ő eredetileg arra gondolt, hogy kimegyünk a Lánchídhoz és ott csináljuk meg első 5D mark III-al készült fotó és videó gyorstesztjének folytatását. Én szívesen teszteltem volna már a reggeli Bruce Willis fotózásra is, de Andrásnak más dolga volt, és annyira nem is rajongott ezért a paparazzi ötletemért. Pedig a felbontás jól jött volna a lesifotókhoz, és tesztnek se lett volna utolsó. De hasonló képeket azért csináltunk máshol, hogy a képrészletek finomságát megnézhessük. Egy divatbemutató felvetésével sikerült Andrást meggyőznöm, hogy ne csak statikus témákkal teszteljünk, így a teszt végül kicsit riportosabb lett, és a tesztfotók közé kerülnek majd fürdőruhás lányok is.
Én mondjuk leginkább a debreceni Úszó Európabajnokságon szeretném tesztelni a két gépet. Részben, mert az egész hetet ennek a fotózásával töltöm majd. Részben meg, hogy megtudjam, mit nyújtanak a fedett uszoda fényviszonyai között, ahol a képeket izgalmasabbá, a fotózást viszont nehezebbé teszi a víz csillogása, a fröcskölő vízcseppek, és a heves verseny. Ez szerintem az érzékenységnek, képminőségnek és az autófókusz rendszereknek is komolyabb, és sokkal valósabb környezetű tesztje lehetne. Nem utolsó sorban segítene eldönteni a nagy kérdést, hogy mennyire jól használható a két gép például sportfotózásra.
Te mire volnál kíváncsi a két gépet összehasonlítva, és hogyan tesztelnéd őket?
Kiegészítés: idő közben Handras már kitette blogjára a teszt eredményét, képekkel, videóval.
A tegnapi napom egy jelentős részét Bruce Willis fotózásával töltöttem, és érdekes dologra figyeltünk fel a többi paparazzival: sok embernek a stáb, a rendőrség, meg a sajtó felhajtása ellenére se tűnik fel, hogy egy világsztár mellett mennek el.
Egy utas épp felismerte
Míg Bruce Willist fotóztuk tegnap, a többi paparazzival – bár a nemek aránya szerintt tegnap épppenséggel a paparazzák voltak épp többen – észrevettük, hogy a tömött buszok sorra mennek el a világsztár mellett, és az ablakon bambán kinéző emberek többségének fel sem tűnik, hogy ki mellett mennek el. Pedig a forgatás szüneteiben Willis elég sokat nézte a mellette elhaladó autókat.
Mi meg azon törtük a fejünket, hogy vajon hányan mennek épp el mellette, akik majd csak a hírekből tudják meg, hogy az a nagy felhajtás az Erzsébet híd pesti oldalán a régi újságos bódéval, és a ciril betűs büfével mind a Die Hard 5 forgatása miatt volt….na meg persze a Busz Willis poénon nevetve azon is törtük a fejünket, hogy mennyivel jobb képeket tudnánk készíteni róla, ha fordulnánk egyet mi is a hetes busszal, mint a szomszéd ház ablakából, ahol épp voltunk.
Később, mikor az utcán fotóztuk Bruce-t, jöttek a turisták érdeklődni, hogy mit fényképezünk. És volt köztük néhány, akiknek nem mondott semmit se a film címe, se a sztár neve. Persze a hasonló helyzetekben előkerülő “Ki a f.szom az a ….?” kérdés sem ismeretlen, rendszeresen előfordul, hogy ilyet látunk, hallunk….sőt, sok celeb rendezvényen mi magunk is van, hogy nem ismerünk fel egy-egy celebet, mert mindenkit még a fotósok se ismerhetnek – főleg aki más területen szokott dolgozni, és csak néha csöppen bulvár téma környékére.
Mit mondanál Bruce Willisnek, ha összefutnál vele a hetes buszon?
Fotó: Umit Bektas/Reuters
A hétvégén kiemelt tétmeccs zajlott törökországban, de ez a futball mérkőzés nem a remek sportfotókról válik majd emlékezetessé a fotótörténelemben….hanem a kirobbant verekedésben összetört objektívek számáról, na meg a repülő 400-as képéről.
A Reuters blogján Murad Sezer meséli el saját élményeit a nem mindennapi verekedéssé fajult foci meccsről, és arról, saját felszerelése hogyan menekült meg, míg más fotósok számos értékes munkaeszközét összetörték a feldühödött focihuligánok.
“Minden fotós felkészül a meccsek utáni összecsapásokra. Készen állnak megvédeni saját magukat és a felszerelésüket, mikor egy lehetséges zavargást (vagy egy tüntetést, mint pár napja tettem) fotóznak. De nem számítanak rá, hogy erre egy focimeccs, vagy bármilyen sportesemény előtt legyen szükség.
Fotó: Murad Sezer/Reuters
Mikor a májusi tüntetéseket fotózom, nem cipelek fotós táskát, vagy laptopot. Csak a két fényképezőgép vázat, tartalékkártyákat, egy gázálarcot és a gépre szerelt vezetéknélküli küldő egységet viszem, hogy el tudjam küldeni a képeimet – ennyi… Sokkal kényelmesebb, és könnyebb is, ha zavargás tör ki.
De egy foci meccset fotózni egészen más. Ha egy kupa döntő, vagy fontos mérkőzés, mint a szombati Fenerbahce – Galatasaray Turkish Super League Super Final, akkor sokkal több holmit viszünk magunkkal. Egyik táskával egy laptop, három fényképezőgép váz, négy objektív, köztük a 400/2.8-as szupertele, távvezérlők, hogy a kapu mögé is lehessen gépet telepíteni, hálózati kábelek, egy Mini háromlábú állvány, stb. És általában nem aggódunk a saját magunk, vagy felszerelésünk épsége miatt. Általában félidőben csak letesszük a felszerelésünket és gyorsan elküldjük a képeinket vagy a pálya mellől, vagy a fotósok sajtószobájából [mert külföldön szokott ilyen lenni, nem úgy mint az MLSZ meccsein - a szerk].Az egész évadot érintő bundabotrány fényében a Fenerbahce – Galatasaray találkozó előtt komoly volt a feszültség. A Fenerbahce kellett volna, hogy nyerjen, de egy hajszálon múlt, hogy a Galatasaray emelhesse magasba a kupát. Mivel emlékeztek rá, hogy milyen balhé volt két éve, mikor a Fenerbahce hazai pályán kimaradt a liga bajnokságból, a fotósok mind aggódtak a mostani meccs vége miatt. De egyik fotóst sem láttam, hogy hozott volna valamilyen védőfelszerelést. Úgy tűnt, semmilyen B tervvel nem készültek, de nekem volt. A B tervem egy lakat volt! A játék elkezdődött. Durva idényzáró volt. A két csapat nem szerzett pontot és már a hosszabbítás ötödik perce után éreztem, hogy a végeredmény 0:0 marad. Ez azt jelenti, hogy a Galatasaray lesz a 2011-12-es török bajnok, az pedig felbőszítheti a csalódott Fenerbahce szurkolókat.
Fotó: Murad Sezer/Reuters
Mikor a meccset lefújták, a Galatasaray csapata a pálya közepére gyűlt. Miközben a vendég csapat győzelmi mámorában fotóztam, láttam, hogy a rohamrendőrök a pályára futnak, hogy megvédjék őket. Néhány fotós már a pálya közepén volt. A bajnokság elvesztése a rivális klubbal szemben, hatalmas sokk volt a Fenerbahce rajongóinak és a játékosainak egyaránt. A Fenerbahce Sukru Saracoglu stadionban ülő mintegy 50 ezer szurkoló szinte megdermedt. A Galatasaray csapatát szinte percek alatt körülvették a rohamrendőrök és a fotósok.
Felismertem, hogy a teleobjektívvel nem tudok tovább fotózni a gólvonal mögül. A Fenerbahce szurkolók szidni kezdték a Galatasarayt, és perceken belül dobálni kezdenek mindent, ami a kezükbe akad, úgyhogy ideje volt csomagolni. Gyorsan összeszedtem minden holmimat, és bezártam a bőröndömbe az öt eurós lakatommal, amint a szurkolók elkezdtek székeket és éles tárgyakat dobálni a pályára.
A fényképezőgépeket és a laptopot magammal vittem, a bőröndöt és az egylábú állványomat a hirdető táblák mögött hagytam. Berohantam a pályára és elkezdtem fotózni. Tudtam, hogy kockázatos a dollár ezreket érő felszerelésemet magára hagyni, de ilyen felfordulásban nem cipelhettem magammal, és nem tudtam bevinni a sajtó szobába, hogy biztonságba helyezzem. Reméltem, hogy talán túl nehéz lesz, hogy elhajítsák. Egy kis ünneplés után a felfordulás miatt a Galatasaray játékosai az öltözőjükbe rohantak, ahogy a pálya megtelt dühös szurkolókkal, akik a rendőröktől sem ijedtek meg. Miután lefotóztuk a komoly összecsapásokat a pályán, minden fotós a sajtóközpontba rohant, velük én is, hogy biztonságba helyezzem a bőröndömet.
Fotó: Murad Sezer/Reuters
Míg a díjátadóra vártunk, a sajtóközpont tömve volt fotósokkal – tele annak a bizonyítékaival, hogy heves összecsapásokat fotóztak. Törött fényképezőgépek, objektívek, laptopok mindenfelé. Volt, aki próbálta felmérni a károkat, volt aki azt próbálta kideríteni, hogy hiányzik-e valamije. A két órás rendbontás alatt egy kis pénzérme a bal szemem mellett talált el, de ezt leszámítva, hála Istennek, a Reuters csapata és felszerelése megúszták. Miközben szerkesztettük és küldtük a képeinket a szingapúri központnak, Umit Bektas Kollégám mutatott egy képet, amit zavargás közben készített. Nehéz volt elhinni a látványt, egy szurkoló egy Canon 400 mm 2.8 teleobjektívet hajított be a pályára a rászerelt egylábú állvánnyal együtt, (a bolti ára úgy $10,000 - kb. 2.3 millió forint). Ez volt az igazság pillanata, mikor meggyőződhettem róla, hogy jó ötlet volt bezárni a saját négyszázasomat a bőröndbe.
A focihuligánok szombat esti randalírozásának mérlege: 3 fényképezőgép eltört, 10 objektív (köztük egy 400mm teleobjektív) megsérült, vagy eltűnt, egy törött laptop, 10 fotóst közvetlenül bántalmaztak. Persze mindannyiunk kapott a könnygázból.
Míg a közismert török publicisták a könygázzal való első találkozásukról cikkeztek saját lapjaikban, addig a Török Fotóriporterek Tárasága (TFMD) és a Török Sport Újságírók Szövetsége (TSYD) a tagjainak felszerelését ért károk megtérítését követeli a Fenerbahce Sport Klubtól.”
|
|
|
|
| RSS | Hírlevél | ||
| (RSS?) (Twitter?) (Facebook?) | |||
