‘foto’ címkével ellátott bejegyzések

Profi fotós felszerelése

2010. szeptember 7. kedd

canon eflenses Profi fotós felszerelése

Canon termék fotó

Örök vitában állok a világgal ebben a kérdésben. Mikor arról írtam, hogy az iPad nem lesz alkalmas fotós felhasználásra, a kommentekben kialakult egy kisebb vita. Ez rávilágított néhány érdekes tévhitre a profi fotósok megítélésével kapcsolatban. Gondoltam szentelek neki néhány gondolatot, hátha sikerül eloszlatni a profik körül kialakult (olykor mítikus) ködöt.

A profi
Önmagában is kérdéses, hogy mit jelent a profi kifejezés, de ha elfogadjuk, hogy a megélhetésből fotózókat takarja, akkor sem alkotnak homogén közösséget. A fotózásnak megannyi területe van, és ezek mindegyike más-más képességeket, ismereteket, és más-más felszerelést is igényelnek. Bizonyos mértékig persze minden eszköz alkalmas minden feladatra. Elvégre fotózni még egy mobillal is lehet, de ha minőségről és szakmáról beszélünk, akkor jobbára komoly munkaeszközök és célszerszámok kerülnek elő, ahogyan jobbára specializált szakemberek is.
Profi cuccok
Canon EOS 7D camera body family Profi fotós felszereléseMíg egyes területeken elengedhetetlen a stúdió eszközök, lámpák, ernyők, állványok, hátterek és egyéb kellékek használata, addig más területeken elképzelhetetlen ezekkel dolgozni. Hogy csak a legnyilvánvalóbb ellentétet említsem, ugyanúgy lehetetlen egy szál riporter vakuval igazán komoly, magazin minőségű glamour fotókat készíteni, mint ahogy lámpa szettel rohangálni egy tüntetésen. Mások a munka körülmények, és mások az eszközök kiválasztásának szempontjai is.
Éppen ezért, szerintem a profi eszközöket emlegetni is értelmetlen. A legtöbb gyártó természetesen azzal szeretné eladni legdrágább termékeit, hogy rájuk aggatja a Pro vagy Professional jelzőt. Ezek a termékek sok esetben tényleg kategóriájuk legjobbjai (főleg az adott gyártó termék kínálatán belül). De a szempontok, amik miatt a legjobbnak számítanak nem feltétlenül egységes. A legtöbb “profi” jelzésű fényképezőgépet például nagyra, robosztusra, és ellenállóra tervezik. Ennek hozadékaként tartós és strapabíró, viszont borzasztóan nehéz is. Ez terepmunka során sok helyzetben nagyon hasznos. Egy sor hétköznapi – de legalább annyira profi – munkánál viszont sokkal többet ér, ha a gép kevesebb helyet foglal, és könnyebb. Aki például egész nap sajtótájékoztatókra jár, vagy bankár és politikus interjúkat fényképez, annak a vízállóság kevéssé számít. Többek közt ezért sem szeretem, ha az emberek a fénykpezőgépemre és annak paramétereire kíváncsiak a képeim helyett. Ahogy egy kolléga megfogalmazta:
“Ha a gépre kell fogni, hogy miért jó vagy rossz a kép, akkor már gond van.”
 Profi fotós felszerelése

Canon termékfotó

Beszerzés
Ezt a bejegyzést az a komment beli kijelentés ihlette, hogy “egy profi fotós megengedheti magának…” A tévhittel ellentétben egy profi fotós sem engedhet meg magának akármilyen felszerelést. Ahogy egy taxis, vagy fuvarozó sem feltétlen engedhet meg magának akármilyen kocsit, csak mert az termeli ki a megélhetését.

A fotós is kénytelen anyagilag éppen úgy megfontoltan összeválogatni a munkaeszközeit, mint szakmai szempontból. Hiszen akár saját felszereléssel dolgozik, akár a munkahelye biztosítja az eszközöket, a keret mindig limitált (még ha a limitek esetenként és cégenként eltérőek is lehetnek). Különösen Magyarországon, ahol a cégek gyakran épp úgy szűkösebb kerettel gazdálkodnak, és fordítanak eszközökre, mint ahogyan a saját felszerelést fenntartó fotósok lehetőségei is szűkösebbek. Ráadásul ha a munkavégzés nem teszi szükségessé a drágább eszközt, akkor mi értelme lenne a drágábbat választani?
Fôleg azoknak, akik vállalkozóként dolgoznak, és minden felszerelésre fordított forintot a családi kasszából kell kivenni, hogy a munkaeszközöket fejleszthessék. És ôk vannak többségben. Éppen ezért nem ritkán elôfordul, hogy egy amatôr (akinek a fotózás a hobbija, és más munkából keresi meg a fényképezôgépre valót) jobb felszerelést használ, mint aki fotózásból él, és a felszerelését is ebbôl az egy forrásból kell fenntartania, fejlesztenie. Arról nem is beszélve, hogy a felhasználásból addódóan az amatőr vigyázni is jobban tud a felszerelésére, amit jobbára kevesebbet is használ, mint akik munkaeszközként használják, így az jobban is amortizálódik.
Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Profi fotós felszerelése
  • Share/Bookmark

iPad: Fotó megjelenítésben verhetetlen

2010. szeptember 6. hétfő

Apple iPad photo book iPad: Fotó megjelenítésben verhetetlen

Fotó: Apple

Néhány hónapja használom már az iPadet sok mindenre. De már legelső tapasztalataim igazolták, hogy ha van valami, amiben verhetetlen a szerkezet, az a fotó megjelenítés.

Még olyan ismerőseim is előszeretettel lapozgatják rajta a képeimet, akik a honlapomról már töviről-hegyire ismerik a képeimet. Persze nem kisebbíteném a fotóim érdemét azzal, hogy kijelentsem, megunhatóak. Mégis aligha férhet kétség az iPad szerepéhez. Maga a készülék újszerű, sokan még a nagyon hasonló iPhone-t se használták, de aki használta, annak is új az iPad. Főleg a képernyő mérete, hiszen a működés szinte azonos az iPhone-éval.

Magával ragad
Akinek eddig a kezébe került, az rávetette magát, és nyomkodni kezdte a készüléket. Akad, aki egyéb funkciókat próbálgat rajta, van aki a gépelésre kíváncsi, hogy milyen az érintés érzékeny billentyűzet. Akad, aki akár órákra is leragad a játékoknál.
A többséget mégis az egyik legegyszerűbb funkció, a fotók lapozgatása ragadja magával. És csak lapozgatják, csak lapozgatják, és csodálják a képeket, míg el nem fogynak. Majd megkérdezik, hogy nincs-e még. Önző módon elég sok képem rámásoltam, hogy legyen mit mutogatni az új ketyerével. És nem tudnak betelni vele. Még akik honlapomról elég alaposan ismerik a portfóliómat, azok is rendszeresen előfordul, hogy végig lapozzák az iPaden.

Olyan, mint egy fotóalbum
Az iPaden nézegetni a fotókat már majdnem olyan élmény, mint egy köteg A4-es fotó nyomatot elővenni. Ebben persze szerepet játszhat az is, hogy a képernyő mérete majdnem megegyezik a 20×30-as fotó mérettel.
Persze ma már egyre kevésbé szokás egy stóc papír képpel mászkálni. Igaz akadnak még olyanok, akik előnyben részesítik a papír képeket, de még nekik is újszerű, és kellemes megoldásnak bizonyul az iPad. Nem kell egy számítógép fölé görnyedni, nincs számítógép érzése az embernek. Közvetlenül a kezében tarthatja a képet, és pontosan annyit lát, amennyire kíváncsi: a képeket, amik kitöltik az egész képernyőt. Nincs semmi zavaró IT környezet, nincsenek ablakok, gombok, se billentyűzet, egér és monitor.

Valójában egy képkeret
Ahogy azt az Apple videója is bemutatja, az iPad valójában inkább képkeret. Sőt ténylegesen kitehetjük a polcra, és egy gombnyomásra automatikusan változnak rajta a képek. De ez inkább csak járulékos tulajdonsága, ahogy én a különféle áttűnéseket és effektetket is annak tartom. Ha már annyi mindent tud, akkor miért pont ez hiányozzon belőle.

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton iPad: Fotó megjelenítésben verhetetlen
  • Share/Bookmark

Örökre elhallgatott egy fényképezőgép – búcsú Lovás Sándor Lászlótól

2010. szeptember 5. vasárnap

Lovasz Sandor Laszlo emlekezes bucsuztato KiscelliMuzeum 1009026637cVA Örökre elhallgatott egy fényképezőgép   búcsú Lovás Sándor Lászlótól

Fotó: Völgyi Attila

Néma gyásszal adózott a héten a fotós-, és divatszakma Lovász Sándor László emlékének. Nagyra becsült kollégánkat, kedves barátunkat a Kiscelli Múzeum romtemplomában búcsúztattuk el. Az egykor templomnak épült, ma múzeumként működő épület megannyi divatbemutató helyszíne volt, ahol együtt álltunk Sanyival a fotós emelvényen.
A búcsúztatón most az övé volt az egész fotós emelvény, rajta két jellegzetes aluminium bőröndje, és fényképezőgépe, mely már soha többé nem fényképezhet modelleket. Mellettük nyakbaakasztós fotós passzai, amikből egész csokorra való lógott mindig a kocsijában, hiszen ezeket gyűjtötte, és bárhol fotózott mindig megőrizte őket. Megemlékező barátai egy szál virággal, egy újabb passzal, és egy fotóval búcsúztak. Ki saját belépőjét akasztotta a többi mellé, ki egyedit tervezett a szomorú búcsúhoz. Volt, aki Sanyiról, Sanyi által, vagy vele közös képét akasztotta a passztartóra, vagy csak magában helyezte a képet a többi fotó mellé, majd gyertyát gyújtottak a szomorú kegyhely előtt.

Lovasz Sandor Laszlo sirja Mezokovacshaza temeto foto Szokolay Laszlo Örökre elhallgatott egy fényképezőgép   búcsú Lovás Sándor Lászlótól

Fotó: Szokolay László

Nem mondott senki beszédet, és nem volt közös imádság, és egyéb kötelező formalitás, sem az elhunyt hangos méltatása. Csak a néma gyász, és kinek-kinek saját emlékei, személyes búcsúja egy szeretett baráttól. Nem álltak híres és ismert emberek, sztárok a reflektor fénybe, hogy megpróbálják túlragyogni a elhunyt emlékét. A félhomályban ők is, mindenki névtelenül, arctalanul, magában, némán gyászolt, csak a kegyhelyet ragyogta be a mécsesek fénye, és Sanyi emléke. Zenész barátai halk muzsikával búcsúztak, majd maguk is csatlakoztak a gyászoló barátok tömegéhez, hogy végső búcsút vegyenek tőle.

Temető beli utoló útjára Mezőkovácsházán már csak a család, és néhány közeli barátja kísérte el, de lélekben nagyon sokan ott voltak, és együtt siratták velünk. Mindannyiunknak hiányozni fog minden egyes divatbemutatóról. Nélküle már egy rendezvény sem lesz ugyanolyan, mint korábban.

Kapcsolódó hír:

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Örökre elhallgatott egy fényképezőgép   búcsú Lovás Sándor Lászlótól
  • Share/Bookmark

Megújult a FotoKlikk

2010. augusztus 28. szombat

fotoklikk uj dizajn Megújult a FotoKlikkHosszas tervezés és előkészítés után ma megújult a hét éve indult FotoKlikk szakmai oldal. Az oldal kinézete, és működése is sokmindenben átalakult. A régi,  jól működő funkciók  mellett több újdonság is megjelent az oldalon. A fotós életről, kiállításokról, eseményekről szóló hírek, tudósítások, pályázati infók megújult formában láthatók az oldalon. Sok külső közösségi oldal és megosztás mellett immár saját felhasználó adatbázissal, és közösségi rendszerrel, illetve ehhez kapcsolódóan klubokkal, csoportokkal is változatosabbá vált.

Az eseménynaptárban tetszés szerint lehet az események, kiállítások, pályázatok között szűrni, illetve mód van a helyek szerinti szűrésre is. Az új fejlesztések nyomán pedig akár tömeges képfeltöltésre is lehetőség van, ami nem csak az új, közösségi és galéria funkciókkal gazdagodott oldal használatánál jelentenek előnyöket. A FotoKlikk számos fotópályázat technikai támogatását is végzi, a képfeltöltési fejlesztésekből ezek a funkciók is profitálnak majd.

A regisztrált személyek között már én is megtalálható vagyok, és ha regisztráltok jelöljetek be nyugodtan ismerősnek ti is, ha tényleg ismerjük egymást garantáltan visszajelöllek titeket. Akit mégsem, az még mindig lájkolhatja a Faceboook oldalam, mint már sokan – bár nincs rá nyeremény játék

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Megújult a FotoKlikk
  • Share/Bookmark

Elhunyt Lovász Sándor László

2010. augusztus 20. péntek
Lovasz Sandor Laszlo divat fotos elhunyt Elhunyt Lovász Sándor László

Lovász Sándor László

Előszeretettel mondogatta, hogy “Annyian vannak a fotóművészek, én maradok inkább csak lelkes amatőr.” Mégis, a divatbemutatók világában mindenki ismerte, és szinte mindenki kedvelte. Fényképeiért, jókedvéért és olykor fárasztó vicceiért egyaránt. Szinte minden divatbemutatón ott volt jellegzetes fém bőröndjével. Nem ritkán ennek tetejére állva magasodott mindenki fölé. Megesett, hogy csak rá – meg olykor rám, ha épp vele utaztam – vártak a bemutató kezdésével, míg átért a város másik végéből egy másik divatbemutatóról. Szinte mindenhol ott volt, és mindenkiről volt fotója, aki kifutóra lépett, és mindenki számíthatott a segítségére épp úgy, mint diszkréciójára.

Nemrég beindult honlapja még el se készült igazán, és máris csak emléket állíthat munkásságának, mindössze elenyésző – nem is nagyon válogatott – töredékét bemutatva életművének. Ahogy a honlap főoldalán megjelent helyzetjelentésében fogalmaz: “selejtes, de részlegesen üzemképes“ minősítéssel újra forgalomba helyezték. De a maratoni távot tényleg nem teljesíthette.

Rengeteg divatbemutatót fényképeztünk együtt, egymás mellett állva. Rengetegszer segített nekem, és rengetegszer beszéltünk, vagy találkoztunk csak úgy. Szakmáról, divatról, fényképezőgépekről, emberekről, mindenféléről. Tegnap este is hívtam, de (talán már) nem vette fel a telefont. Hihetetlen, hogy többé nem beszélünk, nem fényképezünk együtt, hogy nincs többé. 41. életévében hunyt el, modellek, sminkesek, fodrászok, stylistok, divattervezők, rendezvényszervezők, a szépség-, és divatszakma szinte egyként gyászolja a Facebookon és egymást hívogatva egyaránt. Egykori munkahelye, a Hazai Divat örökös tag emlékezik róla a lap impresszumában.

Kapcsolódó hírek:

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Elhunyt Lovász Sándor László
  • Share/Bookmark

LEN fotós mellény

2010. augusztus 16. hétfő

LEN fotos melleny 1008099319aVA LEN fotós mellény

Kedves gesztus a LEN (Európai Úszó Szövetség) részéről, hogy nemzetközi versenyeik kötelező fotós viselete egy csupa zseb fotós mellény. Ha már viselni kell, sokkal kényelmesebb, mint a hoki (???) és foci meccseken szokásos MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) nylon mellény, vagy a FINA (Nemzetközi Úszó Szövetség) színes nylon atléta trikó jellegû megoldása.

Elvégre az nem is igazán mellény, inkább csak egy feltűnő jelölés, hogy a viselôje a fotósok közé tartozik, és ráadásként szendvics emberre való reklámfelület (zsebek nélkül, akadályozva a hozzáférést az alatta hordott ruházaton levő zsebekhez is). Az sem utolsó szempont, hogy megtarthajtuk a LEN mellényt, bár néhányunknak már lassan külön szekrényt töltenek meg. Sok zsebével és fotósok körében gyakran feltûnô fazonjával nem csak (viszonylag) elegánsan néz ki, de egész praktikus is….lehetne.

LEN fotos melleny 1008097541d1VA LEN fotós mellényCsak az a kár, hogy rosszul méretezték. A zsebei mind kicsik. Hiába a sok zseb, ha a fotós holmi – ami a mellény értelme lehetne – nem fér a zsebekbe. Legfeljebb csak apróságok. A nagyobb zsebekbe is legfeljebb apró dolgok férnek. Egy akkumulátor még épp belefér egyik másik zsebbe, de egy objektív, vagy telekonverter (legyen akármilyen kicsi is), már nem fért bele csak a legnagyobb zsebekbe. Ráadásul – bár nem ez volt az elmúlt hetek központi közvéleménykutatási témája – másfél hét alatt csak egy valakit találtam, akinek a keze gond nélkül belefért volna a nagyobb, zipp záras zsebbe, és ki is tudta venni onnan. Pedig a megkérdezettek közt volt az enyémnél kisebb kezű kolléganő is. Szóval a zsebek szinte haszontalanok. De legalább a hirdetés nem túl feltűnő a hátán. Más hasonló megoldásokkal szemben nem virít az ember hirdetőtáblaként benne. Ez egyébként főleg Amerikában dolgozó kollégáknál lelkiismereti kérdés, de erről majd inkább külön írok valamikor.
Ahogy a belevarrt cimke hirdeti, Kínában készült (hol máshol?). És mint az apró zsebek sejtetik, kis termetû kínai fotósokra méretezték.

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton LEN fotós mellény
  • Share/Bookmark

A cipésznek lyukas a cipője

2010. augusztus 1. vasárnap

Schumacher Mercedes Andrea Kovesdi A cipésznek lyukas a cipője

Fotó: Kövesdi Andrea

Sok fotóssal találkozom, akik mind arra panaszkodnak, hogy nincs róluk normális kép, még kevésbé munka közben, amikor nem tudja az ember saját magát fényképezni. Sőt sajtó fotós körökben általában az a jellemző, hogy mindenki ugyanazt – az eseményt, híres embert, sztárt, a fotó témát – fényképezi, rá se érünk egymás fotózásával foglalkozni, hiszen akkor, ott éppen nem az a fontos, hanem a munka.

Mi mással lehetne ezt jobban illusztrálni, mint a héten rólam készült fotóval, amin Facebookon jelöltek be, Michael Schumacher (schuhmacher németül cipő készítő) társaságában.

Ha másnak is van olyan képe, amin én látszom munka közben, küldje el nyugodtan e-mailben, hogy gyarapodjon a privát archívumom, és a család is boldog legyen…

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton A cipésznek lyukas a cipője
  • Share/Bookmark

Fotós baleset a Tour de France során

2010. július 24. szombat

Reuters car in flames Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

Vasárnap Párizsban véget ér a Tour de France, mely idén komolyabb problémák nélkül zajlott le. Három éve azonban nagyon súlyos balesetet szenvedett a Reuters tudósító csapata. Gondoltam érdemes megemlékezni róla, és kicsit bemutatni a Tour tudósításnak munkáját is.

Végéhez közeleg a Tour de France, vasárnap befutnak a Champs Elyseén a világ legismertebb kerépár versenyének résztvevői. Én pedig úgy gudoltam, ez remek apropó, hogy foglalkozzak kicsit a verseny fotósainak munkájával.

A Bikemag online hasábjain Pápics Péter magyar kerékpár kedvelő és hobbi fotós mesél róla, hogy milyen érzés számára, mint fogalmaz “amatőr fotóriporterként” belecsöppenve a profik világába a Tour de France-ról tudósítani.
Blog szerű tudósítása inkább a tudósításról, vagyis a sajtó munkájáról szól, mint magáról a versenyről, de ez egy okkal több, hogy linkeljem és elolvasásra ajánljam itt. Mivel Péter írásának első és második része is magyar nyelven íródott, ezek fordítása, citálása felesleges lenne, olvassátok el a Bikemag oldalán!

Fordításban közlöm viszont Mal Langsdon beszámolóját a Reuters blogjáról, ami egyrészt bemutatja, hogyan zajlik a verseny profi (hírügynökségi, vagy ha úgy tetszik nagyüzemi) tudósítása, és elmeséli egy rendkívül szokatlan és érdekes baleset történetét:

“A Tour de France hírügynökségi tudósítása egy logisztikai rémálom. Akár egy évvel előre is elkezdünk felkészülni a munkára a verseny folyamatosan haladó jellege miatt. Szálloda foglalások, telekommunikáció és szállítás mind komoly kihívást jelent, ha mintegy négyezer ember megszállja a Francia táj apró városkáit.

ReutersPhotographerOnBike Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

A csapat vezetője, Jacky Naegelen veteránnak számít, mivel vagy húsz Tour de France verseny tudósításán van túl. Mégis hiába tett meg mindent a tökéletes előkészületek érdekében. A csapat mozgó központját, egy még garanciális, egy éves Renault Espace turbót bent tartották a szervízben a szokásos Tour előtti karbantartáson egy kis akku kisülési problémával. A szervíz nem tudta megtalálni a hiba okát, és mire mi útra készek voltunk, a kocsi még mindig ezer darabra szedve hevert a szervízben. Ezért némi ösztönzés után a Renault kölcsönadott egy hasonló kocsit a verseny idejére. Így az utolsó pillanatokat tölthettük az új autó bejáratásával, a hátsó szerkesztő asztal beszerelésével, rádiók és antennák beszerelésével. És persze intézhettük a szükséges papírmunkát a szervezőkkel. Ez kicsit lehangoló volt, de a csapat útra kelt a londoni rajthoz.

A hangulatot tovább rontotta, hogy míg kipakoltunk a Whitehall Hotel előtt, parkoló cédulát kapott a két motorkerékpár, a mozgó iroda (lakókocsi) épp csak megúszta a kerékbilincset. A másik kocsival meg csak egy mérföldre sikerült parkolni egy őrizetlen parkolóban. A rendőrség úgy fest, hogy a Tour de France sajtójával se tesz kivételt.Másnap reggel Londonban ellopták egyik fotósunk, Eric Gaillard Canon Mark III fényképezôgépét egy objektívvel. Aztán délután egy másik fotósunk, Vincent Kessler panaszkodott, hogy fáj a karja. Mikor a Tour de France orvosai megvizsgálták és franciaországba küldték további kivizsgálásra. Christian Hartmann gyorsan segítségünkre sietett Zürichből, hogy helyettesítse Vincentet Londonban, míg megtaláljuk az állandó helyettesét a verseny többi részére. Hát eddig nem állunk túl jól.

A dolgok kicsit jobbra fordultak pár napra, mikor a verseny visszatért Franciaországba, és a csapatnak sikerült felvenni a tudósítás ritmusát. Thierry Roge brüsszeli fotós leváltotta Christiant, és átvette a feladatait. Ő vezette a Renault Espace-t, és fotózta a befutókat. Elég jól boldogultunk a verseny tudósítával, és a dolgok kezdtek jól alakulni.

De július 19-én, mikor a verseny tovább indult Marseille és Montpellier között, én a párizsi irodámban ültem az asztalomnál, és Iannel chateltem, mikor hirtelen azt írtak, hogy tűz van. Egy ilyen üzenet elég aggasztó bárkitől, akit ismer az ember, de az leírhatatlan, ha a saját fiától hallja az ember. Hívtam a telefonján. Mikor felvette, azt mondta, hogy lángolnak. Az egész Renault lángol. Mondtam, hogy maradjanak nyugodtak, hagyják a felszerelést és menjenek távol a kocsitól. Aztán megszakadt a vonal.

bagsdistancea Fotós baleset a Tour de France során

Lángoló autó és csomagok Fotó: Reuters

Úgy tűnik, hogy 60 km/h sebességgel haladtak a mezőny előtt, és várták, hogy a motorosok hozzák az újabb képeket, mikor a kocsi turbója kigyulladt, és egy tűzcsóva csapott át a kocsi alatt. A lángok pillamatok alatt ellepték a járművet. A sofőr Thierry Roge megragadta mellette levő fotós táskáját és kiugrott a kocsiból. Ian az egyedi építésű alumínium asztalnál ült hátul. Ahogy a kocsi lassított, rögtön kiszállt, és megpróbált minél több csomagot kiszabadítani a hátsó ajtón.
Eric Gaillard laptop táskája volt az első, aztán Ian csomagja. De a táskák nagyon nehezek voltak, így csak pár méterre tudta elhajítani őket. A hőség pár másodperc alatt akkora lett, hogy lehetetlen volt a kocsi mellett maradni, kénytelen volt eltávolodni, miközben a tomboló tűz hatalmas lángoló műanyag darabokat köpködött a megmentett csomagok felé. Thierry és Ian nem tehetett mást, mint tétlenül végignézte, ahogy alig méterekre tőlük lángra kap és porig ég minden csomagjuk.

burnedlenses2 Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

Később a motorosok elmentek és vettek mindenkinek pár tisztasági csomagot, és reggel Jacky szervezett egy bevásárló utat egy sportüzletbe, hogy legalább az alapvető ruhákat pótolhassa mindenki a tour hátra levő részére.

burned lenses1 Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

Tegnap este vacsora közben átbeszéltük a dolgokat, és sikerült mindent a helyére tenni. Senki sem sérült meg, a felszerelés nagy része pótolható, és a régi autót is sikerült munkába állítani. A tudósítói munka remekül haladt a balesetig, és másnap is folytatódott. Stefano és Eric képei megjelentek a tűzről például az International Herald Tribune oldalain, Eric képe uralta a Liberation címlapját, és Ian videóját átvette az Eurovízió is. A szakmai szolidaritás jegyében a konkurens hírügynökségek, az AP, AFP és a lEquipe felajánlották teljes anyagukat, míg a csapat újra folytatni tudja saját tudósítást.

Ma reggel jó kedvű volt a csapat, mikor ott hagytam őket, készen álltak a Pireneusok kritikus lejtőinek leküzdésére, és a Párizs felé vezető útra. Talán az segített, hogy jót aludtak egy kiadós vacsora után, amit egy jó adag francia borral öblítettek le, de úgy tűnik a levegő kitisztult. Érezhető volt a friss energia a csapat tagjaiban, mintha a Tour de France korábbi kellemetlenségei is elszálltak volna a kocsistűz füstjével együtt.”

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Fotós baleset a Tour de France során
  • Share/Bookmark

Kirúgott fotós ügyetlen mentegetőzése?

2010. július 22. csütörtök

Megszólalt az elbocsátott Getty fotós kirúgásának körülményeiről. Egyszerű mentséggel szolgált, amiről sosem fog kiderülni, hogy igaz-e. sőt talán nem is számít…

SOHA ne készíts olyan verziót, amit nem akarsz, hogy megjelenjen!

Photo Killed golfer Matt Bettencourt retouched by Marc Feldman Kirúgott fotós ügyetlen mentegetőzése?

Fotó: Marc Feldman/Getty Images

Guy Reynolds, a Dallas Morning News képszerkesztője blogján közölte, hogy Marc Feldman felhívta és elmesélte magyarázatát, hogyan került retusált sportfotója a Getty Images rendszerébe. Mint Feldman mondja, épp a képeket szerkesztette a sajtó sátorban, mikor belépett a képen szereplő játékos, Matt Bettencourt és labdaszedője. Feldman története szerint a labdaszedő maga mondta, hogy nélküle sokkal jobban nézne ki a kép (ami vitathatatlan – szerk). Mire a fotós demonstrálta nekik, hogy milyen könnyű lenne eltávolítani. “Azt hittem, hogy csak az asztalra mentettem a képet, nem a küldésre szánt képek közé. Egyáltalán nem akartam elküldeni azt is a Gettynek. Nem akartam valódi képnek beállítani. Csak egy bolond küldené el az eredeti képet is, és a módosítottat is. Ráadásul ha tényleg retusálni akartam volna, sokkal jobb munkát végeztem volna.”

A módosított képet lebuktató texasi képszerkesztő elismeri, hogy elképzelhető egy ilyen hiba. A történet folytatásáról szóló blogbejegyzésében elmeséli saját történetét is, hogyan találkozott egy kolléga hasonló bemutatóján első alkalommal a PhotoShop képességeivel. Igaz ekkor még 1989-et írtak, és nem volt mindennapos az ilyen számítógépes retusálás. Sokan úgy gondolják, ma ezen meglepődni már nem indokolt, és valószínűtletnnek tartják, hogy ba bárkinek nagyon demonstrálni kellene a retusálás lehetőségeit. Sőt vannak – köztük magam is – akik úgy gondolják egy ilyen helyzetben inkább azt kellene a fotósnak hangoztatnia, hogy az ilyen beavatkozás még ha lehetséges, akkor sem lenne etikus, mintsem demonstrálni, hogy milyen egyszerű. A napi munka során gyakran heccelődünk egymás közt fotóriporterek, hogy “nem számít, majd kiretusáljuk”, meg “majd a PhotoShop megoldja”. Valószínűleg ez is hiba, mert még ha mi tudjuk is egymás közt, hogy ez csak a szakmán belüli buta belső viccelődés egyik formája. A külső szemlélő még komolyan is veheti.
Ráadásul a magyarázatot az is megkérdőjelezhetővé teszi, hogy egy hírügynökségi fotósnak azonnal küldenie kell a képet. Amint elkészült, annak meg kell jelennie. Valószínűtlen, hogy valaki a határidő szorításában nekiáll retusálással pepecselni, és demonstrálni a PhotoShop képességeit. De ha igen, én biztos, hogy inkább a blogomon korábban megjelent Fogyókúra három perc alatt – a PhotoShop karcsúsít című írásban található videót mutatnám meg, minthogy neki álljak egy saját képemet retusálgatni. De hogy ne hagyjam ki a tegnap született bugyuta szójátékot se: Marc Feldman szerencsétlen esete bizonyítja, hogy a PhotoShop a sajtófotóban is képes karcsúsítani – legalábbis a szerkesztőségi állományt…

Vannak, akik számára a történet új aspektusa megfelelő magyarázattal szolgál, és úgy gondolják a Getty túlreagálta az esetet. Vannak, akik korábban is úgy gondolták, hogy ez a beavatkozás nem olyan súlyos. A szakmabeliek többsége azonban osztja a nézetet, hogy az ügynökség helyesen járt el a zéró tolerancia jegyében. Van pedig, aki már a történet kirobbanásakor megjósolta, hogy a fotós kifogása az lesz, hogy csak magának csinált egy retusált verziót, és véletlenül küldte el – mint az már több hasonló esetben megjelent mentségként a lebukott fotósok részéről. Akár csak mentegetőzik Feldman, akár igaza van, és tényleg csak egy buta hibát követett el, a kirúgás a hiba büntetése, nem a szándékaié. Ha a legjobb szándék mellett követte is el a hibát, akkor sem lehet meg nem történtté tenni azt.
Több a Getty Images számára dolgozó említette, hogy az ügynökség által használt GIFT (Getty Images File Transfer?) program a szerkesztés és a küldés között több olyan lépést is tartalmaz, ahol a fotósnak látnia kellett a képet, és észre kellett volna vennie, hogy éppen olyan képet küld el, amit valójában nem is akarna. Sőt a legtöbb hírügynökség számára dolgozó fotós vissza szokta ellenőrizni, hogy  elküldött képeit mind kiadták-e az előfizetők felé, így a hibának ekkor is ki kellett volna buknia, és még ekkor sem lett volna késő, hogy maga jelezze az ügynökségnek az elkövetett hibát.
A legalapvetőbb tanulság minden esetre – ha igaz a vétlen felülírás kétes története – az az alapelv, amit minden egyes szerkesztőségben súlykolnak az emberbe: SOHA ne készíts olyan verziót, amit nem akarsz, hogy megjelenjen! Alapelv, hogy még a publikálatlan cikknek sem adunk vicceskedő címet, mert kellemetlenséget okoz, ha mégsem írják át megjelenés előtt, és mások is megláthatják. Ugyanígy igaz ez a fotókra is.

A hatvanegy éves Marc Feldman 26 éve fotózott a Getty Images számára. Mint mondja: “Megértem, hogy a Getty-nek vigyáznia kell a hírnevére. Nem hibáztatom őket, hogy elbocsátottak. Ismerem az ügynökség, és ügyfeleinek etikai értékrendjét. Csak azt bánom, hogy az együttműködésünk így ért véget. [...] Néha az ember hibázik, és olykor ez végzetes. Én egy végzetes hibát követtem el.”

Ti ne kövessétek el, nem érdemes!

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Kirúgott fotós ügyetlen mentegetőzése?
  • Share/Bookmark

Hamis képekkel küzd a BP a bizalomért

2010. július 21. szerda

Az őszinteség jegyében hamisított képekkel próbálja visszanyerni a közvélemény megingott bizalmát a BP (British Petrol). Érdekes elképzelés.

BP photoshopped command center Hamis képekkel küzd a BP a bizalomért

Retusált BP vezérlő terem

A cég honlapján közzé tettek jó pár képet a BP vezérlő teremről, ahonnan a katasztrófa elhárítási munkálatokat felügyelik (sőt azóta több hasonló is előkerült). Meg akarták mutatni, hogy mennyire fontos számukra az ügy, és hogy komolyan veszik. Nem sokkal később – ahogy az a hazug emberekkel, és tehetségtelen retusőrökkel lenni szokott: nem csak a sánta kutya érte őket utól – napvilágot láttot, hogy a képekbe PhotoShop segítségével beavatkoztak, ezt-azt megváltoztattak. És ez nem elég, mert már több ilyen fotó is előkerült, és ki tudja még mennyi fog előkerülni? Lassan eljutunk odáig, hogy az egy korábbi írásba ágyazott videóról David Colbert vicce szomorú valósággá válik arról, hogy a BP PhotoSoppal akarja majd eltüntetni az olajszennyezést…
Kár is belemenni a részletekbe, hogy hol és hogyan voltak körberajzolva a fejek, és hogy – már megint – mennyire ordít kicsiben is a beavatkozás. Azt is kár nagyon kivesézni, hogy valakinek sikerült a kép adataiban addig túrkálni, míg kiderítette, hogy eredetileg nem 2010-ben készült, hanem 2001-ben. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy miért? Miért kell egyáltalán belenyúlni? Azt a kérdést már fel sem teszem, hogy egy világvezető olaj cégnél, ha már hamisítanak, akkor miért nem fizetnek meg egy tehetséges retusőrt. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy miért nem csalnak ügyesebben. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért kell egyáltalán csalni, hamisítani az őszinteség jegyében, és kockáztatva pont azt, amit el szeretnének érni?

fake GOM simops operations top kill houston Hamis képekkel küzd a BP a bizalomért

Retusált krízis központ kép

Kezdenek unalmassá válni a sorra napvilágot látó pitiáner retusálási, képhamisítási ügyek – legalább végezne valaki minőségi munkát – de a BP-nek skerült történelmit alkotnia. Na nem a fotó vagy a retusálás minőségében, inkább az ügy kellemetlen természetében. A Mexikói öböl olajkatasztrófája jócskán megingatta a brit olajcég helyzetét – különösen a jelentős piacnak számító USÁ-ban. Természetes, hogy minden eszközzel azon vannak, hogy minél jobb színben tűnjenek fel. Ezt a mondatot komolyan nem gondolta át senki a cég pr osztályán? Mármint, hogy ebben a helyzetben BÁRMIT megtennének? Épp most kéne vigyázniuk, hogy milyen eszközökkel és mit tesznek.
Vagy amerikában már említés szintjén sem divat tanítani, hogy a pr szakma alapja az őszinteség? Legalábbis a kezdetek kezdetén, az 1900-as években még így gondolták. Egyébként se szép dolog hazudozni, de akkor különösen nem ajánlott, ha eleve rossz fiú szerepből próbálsz szépíteni. Lehet, hogy ideje lenne a BP “pr szakembereinek” elővenni a klasszikus szakmai irodalmat?

“Mondd el az igazat, mert előbb vagy utóbb úgyis napvilágot lát. És ha a közvéleménynek nem tetszik, amit csinálsz, változtass a viselkedéseden, és hozd összhangba azzal, amit az emberek szeretnének.” – Ivy Ledbetter Lee, 1921

Fotós szempont
Ennek az ügynek sokkal kevésbé van köze magához a retusáláshoz, mint az ember elsőre gondolná. Egyáltalán nem arról szól. Egy vállalat kommunikációjának hazugságáról szól, arról, hogy bennük fel sem vetődik, hogy a hazugság rossz. Meg arról, hogy olyan fotóst alkalmaztak, akinek eszébe sem jutott, hogy ha van előtte 3 kikapcsolt monitor, azt be is lehetne kapcsolni, és akkor nem kell belenyúlni a képbe.

Csalással a bizalomért?
A BP rögtön közzétette az eredeti képet, és közölte, hogy a beavatkozás nem komoly mértékű, csak 1-2 kikapcsolt monitorra tették a képen amúgy is látható monitor képeket. Kár, hogy nem erről szól  a történet. Még nagyobb kár – a cégnek – hogy az illetékesek nem értik.

Úgy látszik, tényleg nem értik. Ez a történet – különösen a BP esetében – nem arról szól, hogy mekkora mértékű a beavatkozás, vagy hogy mit módosítottak, és milyen szándékkal. Arról szól, hogy a dokumentumként közölt hír fotók tartalmán nem szabad változtatni.
Az egyszerűbb pr szakemberek kedvéért: különösen akkor nem, ha a cégeden éppen mindenki fogást keres, és éppen azt szeretnéd bizonyítani, hogy milyen őszinte vagy. Hazugsággal elég nehéz bizalmat nyerni, és elég buta próbálkozás. Tessék többet olvasni Ivy Ledbetter Lee munkásságáról. A pr szakma egyik alapítójaként tartják számon, és közel 100 éve olyan alapelveket fektetett le a krízis kommunikációról, amik ma úgy fest, nagyon jól jönnének a BP “szakembereinek”…

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Hamis képekkel küzd a BP a bizalomért
  • Share/Bookmark

Retus botrány és elbocsátás a Getty-nél

2010. július 20. kedd
Getty Images Mandatory Photo Kill golfer Matt Bettencourt retouched by Marc Feldman Retus botrány és elbocsátás a Getty nél

Getty Images: Fotó törölve

Ismét retusálási csaláson kapott fotóriporter veszítette el az állását. Ezúttal az amerikai Getty Images számára dolgozó szabadúszó fotóst, Marc Feldmant kapták helytelen beavatkozáson.

Egy kép, ami megváltoztatja a világot? Aligha, de Marc Feldman percek alatt vált miatta munkanélkülivé. És a sztori aligha használ majd a hírnevének, bár a műfaj negatív rekordját még mindig Adnan Hajj tartja, amit aligha lesz könnyű elvitatni tőle.

Mint arra a Dallas Morning News képszerkesztője, Guy Reynolds felfigyelt, a Reno-Tahoe Open golfverseny képei közt két nagyon hasonló fotó tűnt fel. Matt Bettencourt mindkét képen ugyanúgy vigyorog a labdát mutogatva egy sikeres gurítás után, de a két kép mégsem egyforma. A tágabban komponált, fél alakos képen a háttérben álló baseball sapkás alak nincs ott a szűkebb képen. Talán egy másik fotós készítette, gondolta Reynolds, miközben az esemény képei közt válogatott. Alaposabban megnézve azonban észrevette, hogy bizony a szűkebb kép is a másikból készült, némi szoftveres beavatkozás során.
Felhívta hát az ügynökség New York-i irodáját, és előadta felfedezését. Mikor a Getty képszerkesztője is szemügyre vette a két fotót, csak egy káromkodásra futotta, majd közölte, hogy intézkedik. Nem sokkal később az ügynökség eltávolította a rendszerből a képet, és kiküldte előfizetőinek az ilyenkor szokásos “Photo Kill” üzenetet, felhívva figyelmüket, hogy a képet ne használják fel.
Az amerikai ügynökség pr menedzsere ezt követően a PDN kérdésre közölte, hogy a “Getty Images tartja magát a szigorú szakmai előírásokhoz, és amint tudomásunkra jutott, hogy módosított kép került a tudósításba, gondoskodtunkk a kép eltávolításáról [...] a zéró tolerancia jegyében minden kapcsolatot megszakítottunk Marc Feldmannel.”

original photo golfer Matt Bettencourt retouched by Marc Feldman Retus botrány és elbocsátás a Getty nél

Fotó: Marc Feldman/Getty Images

Újabb remek példa arra, hogy egy meggondolatlan PhotoShop guru hogy szúrhatja el a karrierjét a sajtófotózásban. Helyén valónak érzem a gúnyolódást, hiszen a beavatkozás – már megint – elég vacakul sikerült. Ha valaki egy kicsit jobban szemügyre veszi a módosított képet, jól látható a golfozó válla feletti zöld maszatolás. Persze első ránézésre kicsiben nem olyan szembeötlő, hogy az ügynökség szerkesztőinek szemet szúrjon. Mivel ők naponta több száz, ha nem több ezer képet átválogatnak, talán nem is elvárható (tényleg nem?) tőlük, hogy minden képet kinagyítva tüzetesen átnézzenek beavatkozás nyomok után kutatva. Bár talán érdemes lenne bevezetni legalább a szabadúszó és külsős fotók kiadása előtt.
Viszont azt – már megint – nem értem, hogy mit gondolt a retus bűvész fotós. Abban bízott, hogy a monitoron is jól látható maszatolás egy sport/golf magazinban kinyomva nem fog majd látszani? Vagy csak abban bízott, hogy a leadott képek darabszáma után zsebre vághatja a tiszteletdíját, és ez a jelentéktelen golfozó, ezen a jelentéktelen eseményen soha nem fog senkit eléggé érdekelni ahhoz, hogy meg is jelenjen a kép, és ezzel ő lebukjon? Tényleg kíváncsi lennék, hogy mi járhatott a fejében…

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a kép sokkal jobb a háttérben álló figura nélkül, mint a két fejű golfozó. Sőt valószínűnek tűnik, hogy a zavaros háttér miatt ki sem adták volna a simán csak szűkre vágott képet, amit már magának a fotósnak kellett volna rögtön törölnie. Viszont mivel a fotós nem volt képes beavatkozás nélkül elkészíteni a megfelelő képet, annak nincs helye a sajtóban, a sajtófotósnak pedig nem tartozik az eszköztárához a PhotoShop (ilyen) használata.

Photo Killed golfer Matt Bettencourt retouched by Marc Feldman Retus botrány és elbocsátás a Getty nél

Fotó: Marc Feldman/Getty Images

Míg a legutóbbi hasonló esetnél a hiteles ügynökségi képeket az újság módosította saját elgondolása, értékrendje és címlap szerkesztési szokásai szerint, addig itt a fotós döntött a módosítás mellett. Míg az előbbi esetben a lapnak meg van ez a döntési lehetősége (amiért a lapnak kell viselnie a felelősséget az olvasók és a közvélemény felé), addig a fotósnak nincs ilyen döntési szabadsága….de a felelősséget vállalnia kell érte, hogyha megszegi az ügynökség retusálást (nagyon helyesen) tiltó szabályait.
Egyik-másik fórumon volt, aki felvetette, hogy ez csak az uborka szezon miatt lehet hír, de szerintem nagyon is helyes, hogy a retusálás mentes értékrendet hirdetik, többek közt az ilyen hírek is. Különösen, mivel a kommentelők között akad olyan is, aki szerint ez a beavatkozás “egészen rendben van”, hiszen egy amúgy kukába való zavaros kép közölhetővé vált általa. Más szerint meg azért elfogadható ez a módosítás, mert amit módosított “nem olyan fontos” részlet. Szerintem és a szakmai alapelvek szerint meg nem elfogadható semmilyen képelem eltávolítása egy hírképről. Ez jelen esetben fel sem vetődhetne kérdésként. A múltkori Economist címlap esetében is csak az módosította némiképp a szempontokat, hogy a címlap kicsit más műfaj, mint a hírkép.

Kiegészítés: Kicsit beárnyékolni látszik a Getty gyors lépését, és szigorú zéró toleranciáját, hogy az ügynökség Latin-Amerikai kiadásában még mindig elérhető a rendszerből törölt kép, ami még érdekesebb, hogy még a Picture Kill üzenet (amit kép formájában szoktak kiadni, így a képek közt jelenik meg) sem látszik sem a Getty Latin-Amerika, sem az AFP rendszerében.
Ugyanígy megtalálható és elérhető egyébként a kép több Getty Partner kép kínálatában is (akad köztük magyar is, de ide tartozik például a francia AFP is). A dolog magyarázata vélhetően az, hogy a képek átvétele automatizált rendszerben történik, a partner rendszerből viszont nem tud a Getty ugyanolyan könnyedséggel – és távvezérléssel – törölni, mint a sajátjából. A törlésre való felhívás viszont pont a magas fokú automatizálás miatt nem jut el az illetékesekhez.

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Retus botrány és elbocsátás a Getty nél
  • Share/Bookmark

Álláshirdetés: fotóriporter kerestetik

2010. július 16. péntek

Nagy múltú nemzetközi hírügynökség fotóriportert keres azonnali kezdéssel. Jelentkezés a szerkesztőség címén!

 Álláshirdetés: fotóriporter kerestetik

Fotó: Max Rossi/Reuters

Na ez az a hirdetés, ami az Expresszben soha nem fog megjelenni (de ennél jóval szakmaibb lapokban sem). Mondhatni az ilyen állásokat – mi több a legtöbb fotós állást – már be is töltik, mire meghirdetnék. Elvégre mindig van ezekre az állásokra jelentkező (nem is kevés). Talán minden zárt szakmánál jobban igaz a fotózásra, hogy itt mindenki ismeri a másikat, mindenki tudja, hogy hol van (vagy sokkal inkább, hogy sehol sincs) üres hely. Ha valahol üresedés van, akkor arról szinte pillanatok alatt értesül mindenki, és hamar el is kel a megüresedett hely, hosszabb rövidebb időre konzerválva a viszonyokat.

A gazdasági válságnak állítólag már vége, de a sajtó válsága hosszabban elhúzódik, talán nem is lesz már belőle kilábalás a Gutenberg-galaxis (ti: nyomtatott sajtó) végleges pusztulása előt. A sajtó munkahelyek többségére igaz, hogy ahol nincs leépítés, ott létszám stop van.

Házon belül
A megüresedett helyekre általában házon belül is van pályázó. De ha nincs is az alkalmazottak, vagy a külsősként bedolgozók között olyan, aki rögtön betölthetné az állást, mindenkinek van ismerőse, aki épp megfelel, és épp állást keres.

Protekció/szakmaiság
Egy részről tekinthető ez a rendszer visszásnak, és protekcionistának. Hogy mindenki az ismerősét ajánlja be publikus pályáztatás helyett. És tényleg visszás, ha valahol az ismeretség számít, és nem a szakmai szempontok.
Ugyanakkor szakmán belül sokkal többet jelenthet, ha valakinek ismerik a munkáját, tudják hogyan dolgozik, hogy tudnak vele együtt dolgozni, és ezért merik ajánlani, mernek felelősséget vállalni érte és a munkájáért.  Nem utolsó sorban a jelentkezések válogatását is nagyban leegyszerűsíti, ha nem egy rakás ismeretlen (és ismeretlen színvonalú) jelentkezést kell átnyálazni, hanem csak a felvételre esélyes, profi, már leinformált emberek közül válogatnak.

Hirdetés
Hirdetést a fenti okokból sem szokás feladni fotóriportert keresve. Éppen ezért hirdetésben keresni sem sok értelme van. Bár nekem volt már szerencsém meghirdetett álláskeresésre jelentkezve elhelyezkednem, de ez az elenyésző kivétel. Sajnos sokkal jellemzőbb, hogy a feladott hirdetésekben vállaltan, vagy burkoltan inkább csak gyakornokokat, ingyen munkásokat keresnek.

Munkanélküli fotóriporter
Fotósok közt nincsenek munkanélküliek, csak szabadúszók. Bár ez a szabadúszás gyakran inkább csak fulldoklás. Bár egyesek szerint a sajtó jövője a kisvállalkozásokban rejlik, de a mai magyar realitás inkább a pályaváltás felé tereli a többséget.
Sajnos nem nagyon emlékszem olyan időszakra, amikor ne tudtam volna hosszabb gondolkodás nélkül bármikor mondani legalább három-négy rászoruló munkanélküli kollégát.

Ha tudsz valami állást, szólj!
Ennél többet aligha kérhet fotóriporter a másiktól. Sőt ennél többet igérni is nehéz a jelen helyzetben. Ha valaki tud egy szabad állást, nyugodtan szóljon nekem is. Ha épp nem szorulok rá, sajnos biztos, hogy mindig tudni fogok rá jelentkezőt.

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Álláshirdetés: fotóriporter kerestetik
  • Share/Bookmark

Nem csak zaklatják, már büntetik is a fotósokat

2010. július 14. szerda

Mexico gulf oil spill boom Georgianne Nienaber Nem csak zaklatják, már büntetik is a fotósokat

Fotó: Georgianne Nienaber

Mint arról nemrég a PDN beszámolt, újabb rendelkezés akadályozza a fotósokat, ezúttal már büntetési tétellel súlyosbítva. Eddig is többfelé (különösen az USÁ-ban és Angliában) szokása volt a hatósági közegeknek zaklatni a közterületen fotózókat. Most egy új rendelkezés értelmében már büntetni is mód lesz őket. Igaz, hogy ez a rendelkezés kifejezetten a mexikói öböl olajszennyezett területeire vonatkozik, és általános érvényű, nem csak a fotózásra vonatkozik.

Az USA partiőrsége az új rendelkezés értelmében akár 40 ezer dollárra is bírságolhatja azokat, akik a Mexikói öböl olajszennyezésének helyszínén fotóznak. A rendelkezés 20 méteres távolságtartást ír elő az öböl olajszennyezését kordában tartó védelmi eszközöktől. A szabályozás egész pontosan úgy fogalmaz “tilos a járműveknek 20 méteres körzeten belül megközelíteni az olajfolt eltávolítási munkálatokat és az ahhoz kapcsolódó eszközöket”.

Egy Georgianne Nienaber nevű fotós azt vetette fel a blogján, hogy a kormányzat így próbálja megakadályozni, a mérhetetlen környezetszennyezésről, a sérült védelmi eszközökről, és az olajban fulldokló madarakról szóló híradásokat.
A Partiőrség közleménye szerint a határozat a katasztrófa elhárítás személyzetének és eszközeinek zavartalanságát hivatott biztosítani. A sajtó heves tiltakozására adott válaszában az Egyesített Vezérkar kijelentette, hogy a 20 méteres korlátozás nem akkora távolság, ami a sajtó munkáját zavarhatja, és amennyiben igény és szükség adódik a sajtó részéről, a tilalmi zónákat megnyitják a tudósítók előtt.

Az amerikai fotósokat viszont nem nyugtatta meg a hivatalos közlemény, továbbra is a sajtó és szólásszabadság korlátozását érzik mögötte. Különösen, mivel egyéb kellemetlen körülmények erősítik az ellenérzéseket.
Az MSNBC viszont azt jelentette, hogy egy texasi fotóriportert, Lance Rosenfieldet előbb egy BP alkalmazott követte, majd két rendőrautó tartóztatta fel, mikor egy BP olajfinomítót fényképezett egy közterületen fekvő útról. A rendőrök azzal fenyegetőztek, hogy amennyiben nem mutatja meg a felvételeket, beviszik az örsre.

A BP közleménye pedig azt állítja, a fotóst képeivel együtt elengedték, miután a BP alkalmazottakat is felvonultató terror ellenes különítmény megvizsgálta, hogy a képek nem jelentenek veszélyt a közbiztonságra.
A fotóst alkalmazó ProPublica főszerkesztője azt nyilatkozta az ügyről: “tiszteletben tartjuk, hogy az ország finomítóinak biztonságáról gondoskodni kell. Ugyanakkor felháborító a BP eljárása, különösen, mivel tudták, hogy szorít minket a kérdéses finomítóról szóló anyagunk lapzártája. Annak pedig semmi okát nem látjuk, hogy amennyiben a hatóságnak meg is kell néznie a publikálatlan fotókat, ezt miért kell egy magán vállalat alkalmazottainak bevonásával tenniük.”

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Nem csak zaklatják, már büntetik is a fotósokat
  • Share/Bookmark

Kiállítás nyílt az MTI fotóiból

2010. július 13. kedd

MTI foto kiallitas VolgyiAttilaVA Kiállítás nyílt az MTI fotóibólKiállítás nyílt a MÚOSZ új székházában a Magyar Távirati Iroda legjobb 2009-es fotóiból. A kiállítás 63 képét az MTI elnöke, Vince Mátyás válogatta Keleti Éva fotóművész segítségével, az elmúlt évben az ügynökség által publikált 114 532 fotóból. Megnyitó beszédében a hírügynökség vezetője megemlítette az év elején megszűnt képes magazint, a Fotós Szemet is. A lap képanyaga is segített a kiállítás képeinek kiválasztásában, illetve mint mondta, a kiállítás talán egyfajta továbbélése is lehet a finanszírozási gondok miatt megszűnt lapnak.

A kiállítás augusztus 8-ig ingyenesen látogatható minden nap a MÚOSZ székházában (Budapest VI. kerület, Vörösmarty u 47/a).

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Kiállítás nyílt az MTI fotóiból
  • Share/Bookmark

A nap legjobb képe (rólam)

2010. július 11. vasárnap
MelegMeltosagMeneteMH2V4853 BeliBalazs@800 A nap legjobb képe (rólam)

Fotó: Béli Balázs/Magyar Hírlap

A Meleg Méltóság Menetén munka közben készült rólam ez a kép a kordon túloldaláról. Mit lehetne ehhez még hozzátenni? Hiányolom a mondat végéről a felkiáltójelet…

Kérjük, a ketrecben lévő állatokat NE etessék! – köszönettel Isten állatkertjének vezetősége

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton A nap legjobb képe (rólam)
  • Share/Bookmark