‘Vélemény’ kategória archívum

Érdemes odafigyelni: Az Év Esküvőfotósa – pályázat esküvői fotósoknak

2012. február 1. szerda

NIKON az ev eskuvofotosa 2012 plakat web Érdemes odafigyelni: Az Év Esküvőfotósa   pályázat esküvői fotósoknakElső alkalommal rendeznek fotópályázatot kifejezetten esküvő fotósoknak. Alig két hét van a nevezésre. Figyeljünk viszont a jogi részletekre, fontosabb lehet, mint más pályázatnál!
A kezdeményezés célja az esküvői fotográfiát újszerű látásmódban, kreatívan művelő fotósok számára bemutatkozási lehetőséget teremteni, és méginkább a társadalom szemléletét, esztétikai értékítéletét fejleszteni.

Február 13-áig lehet nevezni Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázatra, melyre főleg a kreatív esküvő fotózással foglalkozó szakemberek képeit várják, de a kiírók nem különböztetnek meg amatőröket és profikat. Bárki nevezhet 2011-ben készült saját képeivel, ha azok megfelelnek a pályázat kiírásának.

Jogi kikötések
Az Év Esküvőfotósa pályázat kiírása tartalmaz egy-két, pályázatok esetében rendszeresen előforduló mondatot. Ezekre azonban érdemes az esküvő fotózás jellegéből adódóan külön figyelmet szentelni:

  1. NIKON – Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázaton résztvevő a pályázati anyag beküldésével automatikusan elfogadja a pályázati feltételeket, és egyben hozzájárul, hogy a rendezők a pályázattal és a kiállítással kapcsolatos publikációkban képeiket térítésmentesen használják és a pályázat archívumában megőrizzék.
    A díjat felajánlók a NIKON – Az Év Esküvőfotósa 2012 pályázat és kiállítás promóciójához kapcsolódva jogdíjmentesen használhatják fel az általuk díjazott kép(ek)et.
  2. A pályázó tudomásul veszi, hogy a beadott képek elkészítésével vagy azok nyilvános bemutatásával (kiállításával) okozott személyiségi és szerzői jogsértésekért minden felelősség a beadó fotográfust (szerzőt) terheli, beleértve a jogsértéssel bekövetkező anyagi felelősséget is. A pályázónak rendelkeznie kell az ábrázolt személyekről egy beleegyező nyilatkozattal, miszerint a fotójuk nyilvánosan megjelenhet. Ennek hiányáért minden jogi következmény a pályázót terheli.

Ezek a kitételek minden korrekt pályázati kiírásban szerepelnek, és ebben a formában (hogy csak a pályázattal kapcsolatban használhatók fel az anyagok) korreknek is tekinthetők.
Ajánlott viszont figyelmesen elolvasni a kiírást (az egészet, de különösen a fent idézett pontokat), és körültekintően eljárni. Egy sajtófotó pályázat esetén talán kevésbé gondolkodik el az ember, hogy egy tüntetés, forradalom, sport esemény, vagy akár hétköznapi pillanat hangulatos fotóján szereplő személy mennyire szeretne a hírekben szerepelni. Sőt a fotóalany személye, az esemény hír értéke, és a nyilvános szereplés kérdése jobbára rendezi is ezeket a kérdéseket (lásd kit és hogyan szabad közterületen fotózni, de most nem is ez a téma).

Az esküvő magán rendezvény
Egy esküvő fotózása egészen más személyes, bizalmi, és jogi helyzetet jelent, mint bármilyen más rendezvény. A fotós – akkor is ha csak vendég – az ifjú pár személyes terébe avatkozik bele. És egyáltalán nem biztos, hogy az ember szeretné a házassága képeit egy pályázaton, újságokban, vagy akár egy reklámban viszontlátni.

Érdemes a beadott képekkel érintett esküvős párokkal egyeztetni, hogy a megbízásukból (vagy vendégükként) készített képekkel pályázni szeretnénk. Lehetőleg a képeket is mutassuk meg nekik, mikor hozzájárulást kérünk tőlük, sőt érdemes lehet a hozzájárulásukat írásban is kikérni, hogy később ne legyen vita a hozzájárulás kérdésében.
Persze ideális esetben már magáról a fotózási megbízásról is születik a fotós és a pár között egy írásos megállapodás. Ez akár tartalmazhatja is, hogy a képekkel a fotós szerzőként rendelkezhet, és többek között saját honlapján, vagy akár pályázaton is használhatja azokat, de azt hiszem – különösen Magyarországon – ez nem túl általános gyakorlat. De még ebben az esetben sem árt az érintetteket legalább tájékoztatni róla, hogy nevezni akarunk a képeikkel. Egyrészt, mert az illem így diktálja, másrészt pedig, hogy ne érje őket meglepetésként, ha nem várt helyen bukkannak a saját képeikre. Ha utólag derül ki, sokkal csúnyább vita lehet belőle, mintha előre megbeszéljük velük.

A pályázat kiírása egyébként más vonatkozásaiban is nagyon hasonlít a Magyar Sajtófotó Pályázat kiírására. Maga a technikai lebonyolítás is a Sajtófotó, valamint az Év Természetfotósa pályázatokon sokszor jól vizsgázott FotoKlikk pályázat értékelési rendszerének segítségével történik. A részletes kiírás a pályázat honlapján elolvasható, én most csak a főbb részleteket emelném ki.

Kategóriák

  1. Az átalakulás varázsa
  2. Igen
  3. Kreatív portrék
  4. A buli

Nevezési díj

  • Képenként bruttó 500 Ft (ÁFÁ-val együtt)

Zsűri

  • Baricz Kati fotóművész
  • Studinger András cinematográfus
  • Szabó Zoltán fotográfus
  • Vancsó Zoltán fotográfus

Nevezés

  • A szerver 2012. január 14-től 2012. február 13-án 24 óráig fogad el feltöltéseket!

Oktatják, de nem művelik? BKF és a kreativitás

2012. január 31. kedd
BKF reklam mozgolepcso Oktatják, de nem művelik? BKF és a kreativitás

BKF reklám rejtvény a mozgólépcsőn

Nem először (és nem is egyedül) korholom a BKF szakmai rátermettségét, de úgy látom újra és újra okot adnak rá. Az intézmény kommunikációját nehéz nem kritizálni. A tény, hogy nekik nem csak művelni, de oktatni is kéne a kommunikációt – esetleg a kreativitást is – és hogy előbbi a főiskola nevében is szerepel csak súlyosbítja a helyzetet, és méginkább ösztönzi a kritikákat.

Az Addict blog figyelt fel a BKF legújabb hirdetésére a metróban. Sőt mindjárt emlékeztet az előzőre is. Én már azzal sem foglalkoztam annak idején, pedig most hogy viszontlátom, rémlik hogy én is pont ezen törtem a fejem: Vajon ezt komolyan gondolták? Mert viccnek elég durva lenne….de itt az újabb felvonás, és érdemes az Addicton elolvasni mindkét gondolatmenetet.

Aztán megnézni az iskola honlapját is, hátha ma már információdúsabb, mint mikor erről legutóbb írtam, nem teljesen függetlenül a Hernádi Levente által írtaktól…

Persze ha már iskola és kreativitás témájánál tartunk, akkor érdemes meghallgatni a témáról Steve Jobs és Sir Ken Robinson gondolatait is…

A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

2012. január 26. csütörtök
OlympicTestLondon PhotoEddyKeoghReuters A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

Nem csak a sportolók dolgoznak keményen a nyári Londoni Olimpia megmérettetéseire, hanem a fotósok is. A londoni játékok helyszínén zajló teszt versenyek jó alkalmat jelentenek a fotósoknak is, hogy megkerssék a legideálisabb helyeket, szögeket, és hogy a szervezők is gondoskodhassanak a szükséges előkészületekről.

Az Origofoto Facebookos linkajánló mondataiból kiderül, hogy a vezető magyar hírportál számára Tuba Zoltán készíti majd a fotókat a nyári játékokról. De a többi lapnál, és az MTI-nél is készülődnek, akik utazhatnak nyáron az Olimpiára.
Reuters blogján közöltek nemrég érdekes gondolatokat a nagy készülődésről. Blogbejegyzésükben pedig épp úgy helyet kapott egy magyar sportolóról készült fotó, ahogy a fotósok olimpiai csapatában is lesz a Reuters csapatban egy magyar. (Sajnos a ritmikus gimnasztikázó Vass Dóra nem tudott kvótát szerezni az Olimpiára)

Az ügynökség londoni sportfotósa Eddie Keogh mesél a készülődésről:
“A mai világ teljesen más, mint amelyikben az ókori olimpiákat rendezték, amik csak egyetlen napig tartottak. Azokban az időkben csak férfiak versenyezhettek, és csak hajadon nők nézhették a versengést. Állítólag voltak nők, akik férfinak öltözve jutottak be, hogy mégis láthassák, de ez eléggé úgy hangzik, mintha egy Monty Pyton filmből származna…

VassDora OlympicTestLondon PhotoEddieKeoghReuters A fotósok is készülnek a Londoni Olimpiára

Fotó: Eddie Keogh/Reuters

A világ legnagyobb show műsorát idén Londonban rendezik meg. Londoni srácként, aki az elmúlt 30 évben sportot fotózott, valami különleges dolog, hogy itt rendezik meg az Olimpiát. Nem ez lesz számomra az első, azt Los Angelesben rendezték. Még mindig emlékszem rá, hogy leesett az állam, mikor egy londoni hírügynökségnél dolgozó 21 évesként megkértek, hogy menjek. Ma egy kicsit őszebb a hajam, de még mindig “have the photography bug” és alig vártam, hogy az Olimpiai teszt versenyeket fotózzam.

Ez most nagyon komoly. A stadionok és egyéb versenyhelyszínek készen állnak, és teljes gőzzel zajlik a tesztelés. A Reuters Angliában dolgozó fotósaként rengeteg “premier league” futballt fényképezek, így a lehetőség, hogy más sportokat fotózhassak, az komoly kihívás, de érdekes is egyúttal. Meg kell találnunk minden munkán a megfelelő egyensúlyt. Elkapni a legfontosabb pillanatokat, amik elmesélik a nap történetét, de ugyanakkor lőni néhány szokatlan szögből készült képet is. Néha jól sikerül, néha pedig még jobban. (Oké, egy párat el is rontottam, csak el ne áruljátok a főnöknek!)

A próba versenyek nagyon jól sikerültek a fotósoknak, de nem is sikerülhettek máshogy, mivel a nagyra becsült sport fotós Bob Martin felügyelte a dolgokat fotós vezetőként. Minden egyes verseny helyszínt megnézett, és megtalálta a legjobb szögeket, és fotós pozíciókat, hogy a legjobb képek készülhessenek. A nemzetközi ügynökségek lehetőséget kapnak, hogy több helyszínen fényképezőgépeket szereljenek a tetőre is, így különleges szögekből fényképezve az eseményeket. 1400 fotóst akkreditáltak, akiknek a munkáját 50 fős fizetett és 750 fős önkéntes csapat fogja segíteni.

Van néhány sport, amit még sosem fényképeztem korábban. Ilyen az íjászat, ritmikus gimnasztika, hegyikerékpár, vagy a paralimpiai csörgőlabda.

Ezeken a napokon elég meredek volt a tanulási görbe, de egy kis idő után érzi az ember, hogy hol készülnek a legjobb képek. Már csak fél év van hátra a kezdésig. Az olimpiai láz egyre fokozódik. Hamarosan élesben megy minden. Alig várjuk!”

Mire jók a pletykák? – így bulvárosodik el a műszaki sajtó

2012. január 24. kedd
Canon 5Dcamera test spyPhotoStephenOachsApertureAcademy Mire jók a pletykák?   így bulvárosodik el a műszaki sajtó

Fotó: Stephen Oachs/Aperture Academy

Nem szeretem a pletykálkodást, és “mindenki” panaszkodik a bulvárra. Mégis egyre több pletykával telítődik a technikai hírek világa is, ezzel ugyanúgy hteltelenné téve a műszaki szaklapokat, mint ahogy a közéleti lapok is rohamosan veszítenek hitelességükből.

Most épp a valószínűleg 5D utód tesztelésén rajtakapott fotós hozza lázba a fényképezőgépekkel foglalkozó lapokat, és talán nekem is azt kéne szajkóznom, amit mások már megírtak a témában (Aperture AcademyCanon RumorsPixinfoMZPhoto, stb). De egyrészt nem látom értelmét, hogy újra leírjam ugyanazt, amit mások. Másrészt annak sem látom sok értelmét, hogy ők leírták.

Az külön vicces érdekes, hogy (szinte) senki nem is említi meg saját pletyka utánközlésében, hogy a világot bejárt képeket Steven Oachs készítette. Annak ellenére, hogy a forrásként többnyire mindenki által megadott írásból ez egyértelműen kiderül. Mégis mindenki a teljesen elszemélytelenítő “kémfotók készültek” megfogalmazást használja.
Mintha egy Afrikában fotózó emberről csak úgy magától tudnának készülni és az Internetre felkerülni képek, anélkül, hogy egy másik fotós pont arra járna, lefényképezné, nem utolsó sorban rájönne, hogy a képen látható dolognak, ha nem is hír, de pletyka értéke van, és feltöltené az Internetre.

Mi értelme a pletykáknak?
Azt a nézetem most tegyük félre, hogy nem az eszköz számít, hanem az elkészült kép. Tekintsük a fotózást tisztán technikai sportnak. Mire jó az újabb és újabb megalapozatlan hírekkel előhozakodni a várva-várt új fényképezőgépekről?
Ha majd bejelentik és lehet kapni is, akkor majd úgyis meg fogjuk tudni, hogy mit tud a gép, és megvehetjük, ha majd kapható lesz, és lesz majd rá pénzünk. Amíg nem kapható (mint most pl. a Canon 1DX), addig az se számít igazán, hogy már bejelentették. Mert ha lenne rá pénzünk, és elhatározásunk, akkor se tudnánk megvenni, amíg nem kapható. Akkor meg mi értelme elmélkedni róla, hogy megvennénk-e, vagy sem?

De amíg még a gyártó sem jelentette be – sőt talán maga sem tudja biztosan – hogy mit is fog majd megjelentetni, sőt talán még azt se határozták el, hogy azt hogyan is fogják hívni, addig mi értelme ilyesmiről hosszasan és pláne rendszeresen cikkezni?

Így bulvárosodik el a műszaki sajtó
Mivel nem megerősített információkról van szó, a megjelenő termék vagy olyan lesz, amilyennek mondják, vagy nem. Megalapozott döntést még akkor sem tudnánk a pletykák alapján hozni, ha egyébként lenne is pénzünk rá. De még ha a döntést meg is hoznánk, akkor se vehetnénk meg. Ha meg úgysincs rá pénzünk, akkor nem mindegy, hogy mit nem tudunk megvenni?
Persze a legfrissebb pletykák birtokában – akárcsak a legfrissebb gépek megapixel, ISO érzékenység és egyéb számadatainak magabiztos ismeretében pont ugyanúgy tűnhetünk naprakésznek, mint annak idején az autós kártyák világában, aki betéve tudta a végsebesség, lóerő, fogyasztás, hengerűrtartalom és egyéb műszaki adatokat, sőt azt is tudta, hogy a pakliban melyik járgány is a mindent vivő. És ez a tudás a pletykák esetében szerintem legalább ilyen hasznos is – abban az egy esetben, ha az ember autókat és/vagy fényképezőgépeket árul.
(Életrajzi adatként gyorsan hozzáfűzném, hogy életem egyik legpozitívabb élményének tartom, hogy mióta nem fotó/videócikk kereskedelemmel foglalkozom, azóta nem kell napra készen tudnom 2524 aktívan kapható, és még 4263 kifutó termék műszaki paramétereit és árait.)

Ezek a pletykák egyedül a pletyka oldalaknak jók, mert így két gépbejelentés között is van miről cikkezni, van mit olvasni az olvasóknak, és van mi mellett hirdetési felületet eladni a hirdetőknek. Meg persze, ha valamelyik pletykáról kiderül, hogy tényleg igaz, akkor talán jut érte 15 másodperc hírnév, hogy pont ők találták el.
De még az sem igazán valószínű, mert úgyis mindenki átveszi egymás híreit, és mire kiderül, hogy valamelyik pletyka igaz volt, addigra már senki nem fog emlékezni rá, hogy hol is hallotta korábban, és ott éppen honnan idézték. Sőt a bejelentés pillanatára már a pletykák is érdektelenné válnak – már akinek előtte érdekesek voltak – hiszen már nem kell találgatni, ott vannak a tények, lehet valós dolgokkal foglalkozni.

Visszaütnek a pletykák
A legszomorúbb hatása a pletykáknak, amit például a Nikon D4 közelmúltbeli megjelenése, vagy az azt megelőző Apple bejelentések némelyike is igazolni látszik. Ha a pletykák tényleg megjósolják, hogy mi jön, akkor csalódás lesz a vége. Hiszen nincsen újdonság a bejelentésben. Vagy csak nem olyan nagy, hogy igazán meglepődjünk. Ha meg a pletykák nem jönnek be, akkor azért csalódunk, mert többet vártunk. Vagy csak nem azt, amit kaptunk. De mégis egyre jobban belelovaljuk magunkat, és kedvenc lapjainkat, hogy a pletykákkal foglalkozzanak – akárcsak abba, hogy bulvár témákkal, és celebek magánéletével foglalkozzanak.

A gond a pletykákkal, hogy ártanak a hitelességnek. Akkor is, ha igazak. Ahogy Mari néni a virágárus elveszti a hitelét, ha sokat pletykálkodik, úgy a közéleti lapok hitelességét is aláássa, ha a nagyobb olvasottság érdekében egyre több bulvárhőst és egyéb celebet engednek a lapjaikra. Ugyanez igaz a műszaki szaklapokra is, márpedig egyre inkább úgy tűnik, hogy ők sem vigyáznak.
Az Apple termékek körül legalább olyan komoly pletyka iparág alakult ki szaksajtó néven, mint a fényképezőgépek körül. Sorra születnek a CanonRumors, NikonRumors, PentaxRumors, MILCrumors, RumorRumors, stb oldalak. A hírverseny miatt pedig még a magukat ennél komolyabbnak tartó szakmai oldalak is kénytelenek hivatkozni ezekre, vagy legalább hadakozni velük, mert ha az olvasó nem náluk olvassa, akkor még a végén máshova megy a szükséges dózisért, ami a piaci versenyben megengedhetetlen.

Te pletykákra (és celebekre) vágysz inkább, vagy másra?

Korán kelés, kevés alvás, egész héten rendezvény fotózás

2012. január 21. szombat
SleepingCat photoDanielGuimaraesFlickr Korán kelés, kevés alvás, egész héten rendezvény fotózás

Fotó: Daniel Guimaraes/Flickr

Hosszabb rendezvényeket fotózni napokon, vagy akár heteken keresztül igen fárasztó. Sokszor kellemes program, és gyakran pozitív élmény is, de azért örül az ember, ha vége van, akármilyen jó programról is van szó.

Ma reggel (már nem először) ez volt az első gondolatom, és mivel most nem csak aktuális, hanem éppen rá is értem egy kicsit végre, így gyorsan megírtam. Korán kelni sosem öröm, főleg ha nem sikerült kipihenni magad. Ahogy a mondás tartja:

“Az ember átlagos alvásigénye – csak még öt perc!”

Különösen amikor hosszabb rendezvényt fotóz valaki (legyen az sportverseny, kulturális fesztivál, politikai vagy egyéb rendezvény). Mikor napokon keresztül nem elég, hogy dolgozol, cipeled a nehéz feleszerelést, komponálsz, exponálsz, új helyeket és szögeket keresel, hogy a képek minél változatosabbak legyenek, aztán szerkeszted és küldöd a képeket, na meg azon töröd a fejed, hogy vajon ki kicsoda. Ez még olyankor is fárasztó szellemi és fizikai munka, ha minden flottul megy, és nem csak előre kidolgozott, de alaposan átgondolt és még jól működő is a rendszer körülötted.
Gyakran viszont még a rendezvény szervezőivel is vitatkozni egyeztetni kényszerülsz a menet közben meglepetés szerűen változó munka körülményekről, fotózási lehetőségekről és elvárásokról. Bár érdekes módon inkább csak Magyarországon szokás így variálni. Külföldön valahogy menet közben nem változnak a feltételek, és nem a rendezvény utolsó napjára derülnek ki újabb lehetőségek vagy éppen korlátozások. Sőt minél nagyobb és komolyabb egy rendezvény, (külföldön) annál alaposabban dokumentált is szokott lenni, hogy mi hogyan működik, kinek mit kell, és mit szabad. És általában működik is – úgy ahogy leírták, nincsenek kész tények és meglepetések.

Minden esetre egy több napos rendezvény fotózása időigényes és fárasztó is. Gyakran maga a munka is az estébe – vagy akár éjszakába – nyúlik. Aztán ott vannak még a munkához is szükséges, de annyira szorosan nem hozzá sorolt tevékenységek. A képek archiválása, az akkuk feltöltése, a kártyák letöltése, ellenőrzése, ha kell a felszerelés tisztítása, karbantartása, a másnapi program átnézése, következő napi munka megtervezése, listák és egyéb dolgok előkészítése.
És persze aludni, amiből sosem elég. De reggel egy új nap kezdődik és újra menni kell dolgozni, folytatódik a mókuskerék. Aztán olyan jól eső érzés, ha vége van. Örülsz, hogy mindezen túl vagy, hogy végre kialhatod magad. De azért, ha nem is rögtön másnap, de később már egy kicsit bánod, hogy vége. Mert azért mégis csak jó volt, csak fárasztó.

De nekem most még nincs vége…