A Cult of Mac nemrég az olasz Simone Cattani blogbejegyzése nyomán vetette fel, hogy a cupertinoi informatikai céget talán a XIX. századi festő Deux Personnages (Kettős személyiség?) című képe ihlette. A Finder ikon főleg Maces körökben ismert, de mint írják erre a rokonságra vonatkozóan semmilyen hivatkozás nem található a neten (most már igen), és hivatalos álláspont sem ismert róla, hogy tényleg innen származna a népszerű ikon, ami még a kínai ipar kispárna és egyéb apróságot előállító gyárait is megihlette.
Bár a Cult of Mac interpretációjából kimaradt, az eredeti blogbejegyzésben az is szerepel a történet kapcsán, hogy az Apple és Microsoft – még inkább Steve Jobs és Bill Gates – közös múltját bemutató filmben, a Szilikon völgy kalózaiban is elhangzik egy sok helyen Picassonak tulajdonított idézet (ráadásul mindkét főhős szájából – csak Bill Gates nem tudja, hogy kitől kölcsönözte):
“A jó művész másol, azseniális művész pedig lop.” – Pablo Picasso
Sajnos a filmrészletet csak olasz nyelven sikerült beágyazni, angolul csak linkleni tudom:
Úgy alakult, hogy egy kedves kollégának kölcsön kellett adnom a MacBookomat. Arra az időre most Mac nélkül maradtam.
Persze nem teljesen. Ott az iPhone (ezt a bejegyzést is azon kezdtem el út közben írni), komolyabb levelekre, meg a blogbejegyzések befejezéséhez, és pár más dologra meg az iPad (ezt is azon fejezem be).
Ha meg nagyon meg kell szerkeszteni egy-egy képet, akkor ott egy netbook Windows-zal. De ezzel a megoldással ma már nem szívesen élek. Ha nem valami irtó sürgős dologról van szó, inkább halogatom, míg a Mac visszatér.
Valójában azon dolgozom, hogy a Windows-t minél előbb teljesen kizárhassam az életemből. Egyre kényelmetlenebb, és zavaróbb két meglehetősen eltérő rendszer közt váltogatva dolgozni. Még inkább vegyes munkamenetet használni, ami mindkét gépen/rendszeren egyformán működik.
Mielőtt Mac vs PC hitvita lenne az ügyből, leszögezem, hogy felőlem mindenki azt használ, amit akar, és amivel boldog. Még csak azt sem állítom, hogy bámrelyik rendszer jobb lenne a másiknál. Egyszerűen a Mac nekem jobban kézreáll, és számomra kényelmesebb, én inkább ezt használom.
Mint az MTI nyomán a Stop beszámol róla, jelentősen növekedtek a tokiói tőzsde Sony árfolyamai a hír hallatán, hogy az Apple esetleg felvásárolná a japán céget. A hír gazdasági realitásait a cikk leírja, bár egyik cég sem erősítete meg a hírt.
Szerintem egy ilyen bevásárlásnak akár értelme is lehetne, sőt a Sony talán minden más alternatívánál jobb választás lehetne az Apple számára – ha van egyáltalán lehetősége ilyen lépésre a cupertinoi cégnek. Hiszen az Apple és a Sony elég sok területen verseng egymással, profiljaik számos ponton találkoznak, így egy esetleges összeolvadással számos területen nyerhetne az Apple.
Ráadásul mindkét cég arról ismert, hogy előszeretettel pozícionálja termékeit felsőbb kategóriákba. Egy ilyen fúzió bevásárlás után pedig az eddigi konkurensből lehet technológiai forrás, gyártó bázis, vagy akár csak bevétel termelő forrás.
Számítástechnika
Az Apple számára – márcsak történelmi hagyományai miatt is – nyilvánvalóan a számítástechnika a fő profil, amiben a Sony elég jelentős vetélytárs.
TV ipar
A televízió gyártás a Sonynak régi profilja, amihez az Apple nem nagyon szagolt eddig hozzá. Viszont a nehézkesen beinduló Apple TV gépek számára rengeteg lehetőséget hordozhatna a Sony tv gyártásába való beépülés. Ugyanígy nem áll nagyon messze a tévé gyártástól az Apple számítógépes képernyő gyártása.
Zeneipar Ugyan az Apple számítógépgyártóként indult, mára fő bevételi forrása az iPod zenelejátszók, és a hozzájuk kapcsolódó iTunes zenebolt körül lelhetők fel. A Sony szintén igen jelentős zeneipari szereplő, ráadásul Steve Jobs cégével szemben nem csak hordozható zenelejátszókat gyártanak, hanem tetemes hangszóró, erősítő, és egyéb szórakoztató elektronikai terméket kínálnak.
Ennél is jelentősebb lehet azonban egy ilyen üzlet szempontjából, hogy a Sony nem csak ipari oldalról, termékek gyártásával szolgálja a zeneipart, hanem komoly részesedéssel bír a film és zenekiadás területén is, ami akárcsak a Sonynak, az Apple számára is fontos üzleti terület.
Fotó ipar
A Sony fotó piaci szerepe szintén vonzó lehet az Apple számára, hiszen az iPhone a legnépszerűbb fényképezőgép, amelyik vonalon azért még lehetne mit fejleszteni rajta, és talán a Sony ezt az innovációt is képes lehet előre mozdítani. A fotó piac egyik jelentős szereplőjével fúzionálva pedig az Apple fotó feldolgozó eszközeinek, sőt maguknak az Apple gépeknek a népszerűsítését is szolgálhatják. Ezzel többek közt az iPhoto és Aperture szoftverek piaci részesedését jövelve.
Videó ipar
Hasonló lehetőségeket teremthetne az Apple számára a Sony videó piacának megkaparintása, hiszen az egyik legjelentősebb profi és amatőr kameragyártóval egyesülve lényegesen nagyobb piacot érhetnének el közvetlenül saját szoftver és számítógépes hardver termékeikkel.
A héten Steve Jobs bejelentette a több mint egy éves MacBook Air frissítését. Az új modell nem csak ráncfelvarráson esett át, mint legutóbb, hanem valóban áttervezték a készülék házat és valamelyest alakították a MacBook Air koncepción is – mondjuk olyan nagyon azért nem.
“A valaha általunk készített legvékonyabb és legkönnyebb laptop” – Phil Schiller, Apple alelnök
A legfrissebb Apple bejelentéseken ismét rágódhat majd jódarabig a közvélemény, amiből sokáig én sem maradhatok ki. Már az is meglep, hogy nem találtam meg a blogomon a MacBook Air (röviden MBA) korábbi változatáról alkotott véleményem, pedig már régóta meg akartam írni.
Kicsit megijedtem, mikor a londoni metrón ülve az Evening Standard meglehetősen sommás összefoglalóját olvastam arról, hogy az Apple közelíteni akarja egymáshoz az iPad és a MacBook termékkategóriákat. Bár a gondolat nem hülyeség, az újság megfogalmazása mégis aggasztott. Azt az érzést keltette, mintha billentyűzettel kiegészített iPadet akarnának csinálni. Aztán megnéztem Steve Jobs bejelentését, amiből azért elég konkrétan körvonalazódik, hogy erről szó sincs.
A MacBook Air koncepció
Nem tartom rossz ötletnek olyan kis méretű, könnyű kialakítású laptopot csinálni, amiben nincs optikai meghajtó, sőt most már száműzték a hagyományos merevlemezt is. Főleg ettől került most közelebb a MacBook Air (röviden MBA) az iPadhez. Gyorsabban bekapcsol, amint kinyitjuk, nem érzékeny a rázkódásra, és szinte mindig velünk lehet. Az új MacBook Air még kisebb, könnyebb, és gyorsabb. Immár a HDD helyet sem kell kialakítani a készülékben, alaplapra integrált flash tárolót kapott. Nincsenek csatlakozók, tokozás, dobozok, minden még kevesebb helyet foglal a házon belül.
MacBook Air szétszerelve Fotó: iFixIt
Optikai meghajtó nélkül?
Sokan kárhoztatják az Airt, amiért kimaradt belőle a CD/DVD meghajtó. De ez nem is olyan újkeletű megoldás, már jó ideje léteznek mindenféle subnotebook és netbook gépek, amikből kimaradt az optikai meghajtó, hogy kisebbek lehessenek.
A magam részéről bármikor odaadnám a sajátomat is, csak plusz egy HDD helyet, akku kapacitást, vagy esetleg súly csökkenést kapjak érte cserébe. Szóval szerintem nem olyan nagy veszteség. Persze a megrendelőnek néha még lemezen adja át az ember a megrendelt fotókat, de azért a többségnek már megfelel, ha FTP-ről letöltheti, vagy netán megkapja e-mailben.
Ezen kívül archviálásra, és filmnézésre használhatnánk még a DVD-t, de ma már erre a célra is elég elavult megoldás. A legtöbben már szinte csak USB HDD-ket használnak, és persze ne felejtsük el, hogy ott van az Internet is.
Biztos ami biztos, azért az Apple még az előző MBA generációhoz kiadta világraszóló újításként azt a szoftvert, amivel a MBA bármilyen asztali gép optikai meghajtóját képes “kölcsön venni” és sajátjaként használni. Végső soron ez sem egy rossz megoldás egy ideális környezetben.
Csatlakozások nélkül
A korábbi MacBook Air család legnagyobb hibájának kezdetek óta a csatlakozások totális hiányát éreztem. Ez az új generációval némileg javult, bár ha jobban belegondolok, azért még mindig keveslem a felkínált lehetőségeket. A könnyedség mellett a vezeték nélküliségre is utaló Air név természetesen azt is sugallni hivatott, hogy az optikai meghajtó mellett az Internetezést is vezeték nélkül tessék megoldani a géppel. Nincs tehát LAN hálózati csatlakozó, és nem kapott FireWire csatlakozót sem.
Szerintem az egyébként szinte hibáltan Air koncepció legnagyobb félresiklása, hogy minden eddigi Airből kimaradt a beépített 3G modem a valóban mobil Internet használat érdekében. Persze erre részben magyarázat, hogy az alumínium házból szinte biztos, hogy ki se találna a mobil jel, illetve talán a termékcsoport is inkább a légkondicionált és WiFivel ellátott irodákra lett kitalálva, semmint egy net lefedettség nélküli távolsági busz vasúti váróba.
Miért nem netbook?
Steve Jobs szándékosan kerülte prezentációja során a netbook kifejezés használatát. Egyrészt igyekszik sugallni, hogy a MacBook Air egy önálló termék kategória. Másrészt kénytelen tartani magát korábbi kijelentéséhez, hogy az Apple nem fog netbookot gyártani. Ami egyébként igaz is, mivel a netbook kategória egyik mellé rendelődött paramétere az alacsony ár. Ennek érdekében általában csupa műanyagból készült, olcsón előállítható, kis teljesítményű gépet dobnak a kategóriában piacra.
Az Apple viszont nem szokott a padlóra árazni, kerülik az olcsósítást. A MBA is a legjobb alkatrészekből készül, a legprecízebb kivitelben, és bár jóval olcsóbb a korábbi változatnál, az ára sem a tömeges netbook kategóriával kíván versenyezni.
Technikai paraméterek:
Képernyő: 11,6″ vagy 13,3″
Processzor: 1,4/1,6/1,8/2,13 GHz Intel Core2Duo
Memória: 2/4 GB RAM
Háttértár: 128-256 GB flash tároló
Grafikus kártya: NVIDIA GeForce 320M
Felbontás: 1366×768 / 1440×900 képpont
Akku élettartam: 5 / 7 óra
Csatlakozók: táp, 2xUSB 2.0, MiniDisplay Port
Vezeték nélküli hálózat: 802.11n WiFi, Bluetooth 2.1+EDR
Bevitel: Teljes értékű billentyűzet, multitouch pad
Kiegészítés: jellemző, hogy már napok óta megtalálható, és ha nem is mindenhol kapható, de rendelhető Magyarországon is az új MacBook Air, az Apple hivatalos magyar oldalán, még a régi modell paramétrei láthatók. Pedig ugyanarról a szerverről működik, mint a nemzetközi oldal, amit természetesen a bejelentést követően frissítettek is.
Ahogy kell – és már elhíresültek róla, hogy szokták – természetesen az iFixIt munkatársai most is rögtön szétkapták a MacBook Airt, mint majom a zsebórát. Konklúziójuk, hogy belül szinte mindent az alaplapra forrasztottak, de minimum különlegesen szereltek, az alkatrészek egyedi gyártásúak.
Még a piaci megjelenés előtt kijelentettem, hogy az iPad nem jó fotósoknak. Azóta sok (bár talán még nem elég) víz lefolyt a Dunán hozzá, hogy ideje legyen ezt az állítást felülvizsglni, ha még nem is feltétlenül jött el az idő, hogy felülbíráljuk.
Az iPad még mindig nem kínál megváltást megoldást a hanyatló nyomtatott sajtó megmentésére, de a fotósok felé történt némi közeledés. A héten elkezdték (Amerikában) kiszállítani az Apple iPad Camera Connection Kit nevű kiegészítőjét a boldog tábla tulajdonosoknak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, megjelentek az első visszajelzések a kiegészítő(k) hasznosságáról. Fontos megemlíteni, hogy még az alkalmazások nem szolgálják ki kellő mértékben, de lehetőségek rejlenek benne. További nagy – és nem kevésbé izgalmas – kérdés, hogy az iPhone és iPod Touch észülékekhez mennyire lesz használható akár most, akár az iPhone OS4 megjelenése után.
iPad Camera Connection Kit – mi ez? Két Apple dizájnba bújtatott fehér kütyü, amit a tablet (egyébként iPod-októl örökölt) dokkoló csatlakozójába lehet csatlakoztatni. Az egyiken USB csatlakozó, a másikon egy SD memóriakártya aljzat található, hogy a fényképezőgéppel készült képeket a táblára tudjuk juttatni.
Vannak pro és kontra érvek is, hogy ezeket miért külön adja el az Apple ahelyett, hogy eleve beépítették volna – akár mindkettőt – az iPadbe. Elég valószínű, hogy mindenkinek igaza van. Annak is, aki szerint újabb bevételi forrás, hogy vegye meg, akinek szüksége van rá. És annak is igaza lehet, aki úgy gondolja, hogy így csak annak kell megvennie, akiek szüksége van rá. Akinek nem kell USB csatlakozó, kártyaolvasó, és nem akar fényképezőgépet kötni a táblájára, az megússza ezt az apróságot. Azoknak a kritikusoknak is igazuk van, akiket nem annyira a költség, mint inkább a praktikus megfontolás miatt zavar a plussz kütyük hurcolása: nem elég az iPadet a hónunk alá csapni, de egy marék tartozékra is szükség van hozzá.
Mit tud, hogyan működik? Az első tesztek alapján egész használhatónak tűnik. A TidBits azt írja, egyszerűen és jól működik. A memóriakártyát az SD adapterbe dugva rögtön megjelenik az iPaden egy máshogy nem megjeleníthető “Camera” képernyő. Itt láthatók a kártyán tárolt képek előnézeti képei (thumbnail), és a képernyő tetején pár virtuális gomb segítségével kiválaszthatjuk, hogy törölni akarjuk őket, vagy felmásolni az iPadre. Lehetőség van a műveletet egy lépésben az összes képpel, vagy egyesével válogatva köztük külön-külön is elvégezni.
Ha egy képre rábökünk az ujjunkkal, akkor egy kék pipa jelzi, hogy kiválasztottuk átmásolásra, és ha az Import gombot megnyomjuk, megtörténik a kép felmásolása (ezt a pipa zöldre váltása jelzi). Megadhatjuk, hogy a másolás után a kártyán is megmaradjon a kép, vagy onnan törölje a már átmásolt képeket (csak csínján az elhamarkodott törölgetéssel!). Akárcsak a kép letöltésre szolgáló programok mindegyike, az iPad is jelzi, ha egy képet már letöltöttünk.
Az USB aljzattal hasonlóan járhatunk el, ha USB kábel segítségével rákötjük az iPadre a fényképezőgépünket, vagy egy USB kártyaolvasó segítségével dugjuk rá a kártyát a gépre. Ezzel a megoldással akár CF és egyéb memóriakártyákat is ráköthetünk az iPadre, míg az SD adapterrel csak SD szabványú (vagy azzal rokon – pl. microSD, MMC, stb) kártyákat használhatunk. A TidBits tesztje során nem sikerült az adapterbe helyezett MicroSD kártya beolvasására, pedig az olvasónak hivatalosan kezelnie kellene, így ez egyelőre ismeretlen probléma.
Tapasztalatok
Az első tesztek tapasztalatai megoszlanak. Az SD adapterrel nem nagyon hallottam még problémákról. Az USB adapter használata már nem minden esetben járt sikerrel. Vélhetően ezt nagyban befolyásolja, hogy mit is dug az ember az USB-be. Van, akinek sikerült az USB adapter+kártyaolvasó és CF kártya megoldást használni, van akinek nem működött csak a fényképezőgépen keresztüli letöltés. Az viszont a beszámolók mindegyikében.
A beszámolók szerint gond nélkül működött a fényképezőgépek által rögzített videók áttöltése is, amiket ugyanúgy a képek között jelenít meg az iPad, mint ahogyan az Apple iPhoto szoftvere teszi a számítógépeken is. Nem sikerült viszont a képekhez hozzáférni, hogyha valaki fényképezőgép vagy memóriakártya helyett Mass Storage szabványú merevlemezes tárolót, USB HDD-t és egyéb tárolóeszközt próbált rákötni az iPadre. Marc Rochkind tesztje ahhoz nem voltelég alapos, hogy meg lehessen állapítani, hogy ez vajon az eszközök miatt nem sikerült, vagy az azokon tárolt adatok formátumai, adat struktúrái miatt. Elképzelhető, hogy az iPad ezen funkciója csakis a fényképezőgépeknél használt DCIM könyvtár struktúrában képes a képeket megtalálni.
Elméleti akadálya nincs egy saját tápellátással rendelkező külső meghajtó csatlakoztatásának. Viszont az iPad csatlakozója nem ad le tápfeszültséget, így sem a kizárólag USB-ről működő külső meghajtók áram igényét, sem az esetleg rákötött iPhone töltését nem biztosítja. A rádugott iPhone egyébként fényképezőképként viselkedik, a vele készült képek megnézhetők, letölthetők az iPadre. A táblára letöltött képeket iPhoto vagy egyéb fotókat importáló programmal lehet áttölteni más számítógépre. Viszont arra érdemes figyelni, hogy lehetőleg aktív USB HUB-ra dugjuk, vagy közvetlen alaplapi USB csatlakozóra, ami tápot is biztosít a készüléknek. Volt, akinek csak ilyen csatlakozón keresztül sikerült a képeket áttölteni a számítógépre, és az sem utolsó szempont, hogy az iPad akkumulátorának töltésére is csak ilyen csatlakozók alkalmasak.
Volt, aki kipróbálta egyéb eszközökkel is az USB adaptert, így a TUAW fényt derített arra is, hogy USB billentyűzetet is rá lehet vele kötni. Ezzel akár kiváltható a gyári Apple billentyűzet megvásárlása, bár egy átlagos billentyűzetet használva nem megoldott az iPad pozicionálása, bár erre némi kreativitással azért lehet megoldást találni (akár az asztalra fektetve a készüléket, akár gyári tartóval, vagy más rendelkezésre álló tárgyakkal megtámasztva). A Tidbits-nek sikerült USB headset segítségével Skype híváshoz is használni a tabletet. Ezeket az egyéb funkciókat viszont sehol nem dokumentálták, és könnyen lehet, hogy a későbbiekben le is fogják tiltani.
Minőség, sebesség Többen is említik tesztjeikben, hogy az iPad nem csak a JPG képekkel boldogul, hanem gond nélkül kezeli a fényképezőgépek nyers RAW formátumait is. A tesztek arról számolnak be, hogy a tableten a nyers fájlokba ágyazott JPG előnézeti képek jelennek meg, de érthető is, hogy a készülék miért nem generálja le a valós képeket, ahogyan azt például az Aperture program teszi (pontosan ezért igen komoly erőforrás igénnyel).
Az iPad ezeket a beágyazott, jobbára 2048 x 1536 pixel felbontású képeket csatolja e-mail küldéskor, szemben az iPhone esetében jellemző 800 x 600 képpontos átméretezett képekkel. Viszont a megoldást tesztelők arra lettek figyelmesek, hogy ha egy képet kimásolunk az iPad copy+paste funkcióival, és így illesztjük be a küldeni kívánt e-mail üzenetbe, akkor akár a teljes felbontású RAW képeket is be tudjuk illeszteni. Ebben az esetben persze jelentősen megnő a csatolmány miatt a levél mérete és a küldéshez szükséges idő, illetve sávszélesség igény is.
A fellelhető tesztek alapján a képek letöltése az iPadre elég gyors. Szemben a pár generációval korábbi iPodokhoz árult kártyaolvasó megoldások USB 1.1 sebességével, úgy fest, hogy az iPad Camera Connection Kit kihasználja – vagy legalábbis lényegesen jobban használja – az USB 2.0 kínálta csatlakoztatási sebességet.
Képek kezelése az iPaden
Az iPadre letöltött képeket tetszés szerint nézegethetjük, mutogathatjuk, vagy a fentiek szerint akár küldözgethetjük is. Az általános vélemények szerint egyelőre limitált az olyan alkalmazások kínálata, amikkel a képeket szerkeszteni, feldolgozni, vagy rendezni tudnánk. Mégkevésbé jellemző, hogy akár a Photoshop, akár az Aperture és Lightroom képességeihez hasonló, profi RAW feldolgozó program létezne. A nyers képformátumokat csak tárolni, és megjeleníteni képes az eszköz. Ez utóbbit – akárcsak az Apple OSX operációs rendszere – alapból támogatja bármilyen kiegészítő program nélkül. Vélhetően az asztali operációs rendszerhez hasonlóan a rendszer frissítésekkel együtt bővülhet majd a támogatott formátumok sora. Bár sehol nincs ténylegesen dokumentálva, és még felhasználói tapasztalatokból is csak szegényes lista érhető el a támogatott gépekről, nem alaptalan a feltételezés, hogy ezek – legalább részlegesen – egyeznek az asztali operációs rendszerre nemrég megjelent Apple RAW támogatás formátumaival.
Szakmai körökben sokan hiányolják az FTP feltöltést és IPTC adatokat kezelő programokat, mivel ezekkel válna lehetőséggé az iPad sajtóban való használata. Vélhetően azonban az iPad terjedésével a fejlesztők az ilyen igényeket is ki fogják elégíteni. Jelenleg a készüléken nézegetés mellett e-mailben tudjuk a képeket elküldeni, illetve felkínál a készülék néhány opciót az Internetes megosztásra, köztül elsősorban az Apple fejlesztésű Mobile Me és a Flickr szolgáltatásokat. Ezek sora egészen biztosan bővülni fog, különösen a jövőben megjelenő képkezelő programok révén.
Többekben felmerült, hogy az iPad a képek megtekintése és szerkesztése mellett (vagy inkább az utóbbi helyett) tároló eszközként is hasznos lehet például egy nyaralás során. Ugyanakkor ez továbbra sem tűnik jó ötletnek, hiszen ma már a memóriakártyák kapacitása is verseng az iPadben választható kapacitásokkal (16/32/64GB). Arról nem is beszélve, hogy aki csak ezért venne iPadet, az jóval olcsóbban megúszhat egy pakli memória kártyát egy iPadnél. A TidBits azt is hozzáteszi ehhez a gondoalthoz, hogy valószínűleg a tolvajok is inkább az iPadet választanák a memóriakártyák helyett (bár az igazán szemfülesek mindent visznek).
Élő kép
Az iPad egyik fő felhasználási lehetősége lehetne, hogy a terepen dolgozó fotós azonnal ellenőrizhetné rajta a képeket. A fényképezőgéppel összekötve egy a fényképezőgépen találhatónál lényegesen nagyobb és jobb minőségű képernyőn nagyban láthatná a képeket, akár bele is nagyíthatna.
Erre azonban valós időben – legalábbis egyelőre - nem nyújt az iPad komoly lehetőségeket. A kipróbált készülékekkel, még ha azok számítógéppel tudnak is ilyet, élő képet nem lehetett megjeleníteni az iPaden, csak a képek letöltésével van mód a már elkészült képek megtekintésére. Persze így még mindig kényelmesebb megoldás lehet a könnyű és vékony iPad, mint egy számottevően nagyobb laptopot cipelni ugyanezzel a megfontolással, annál pedig szinte bármi célravezetőbb lehet, hogy a gép hátulján bámuljuk a kis képernyőt.
Video lejátszás
A TidBits tesztelői figyelmet szenteltek annak, hogy az SD adapterrel beolvashatók és akár a kártyáról is lejátszhatók a H264 .mv4 kiterjesztésű videók. Ezzel könnyű szerrel bővíthető az iPad mint videó lejátszó tárkapacitása és videó kínálata, ráadásul importálás és szinkronizálás nélkül is. Ugyanakkor más tesztelő olyan problémába ütközött, hogy egyes, nem fényképezőgépek által használt formátumú videók áttöltésekor csak egy előnézeti képet ment az iPad, és a videó nem marad lejátszható.
Arra még senkinek nem sikerült módot találni, hogy az iPadről a kártyára mentsen valamit. Az új hardver kiegészítő – de sokkal inkább annak szoftveres kiszolgálói – kizárólag a gépre történő beolvasást teszik lehetővé.
Mindennek az éretlme
Na igen. Hozzá kell tenni, hogy bár lehetséges letölteni a képeket az iPadre, megfelelő képességű szoftverek nélkül mindez még nagyon körülményes. Semmi estre sem tartom ipari szinten használható megoldásnak. Talán hosszú távon ezek a hiányosságok kinőhetők lesznek. Egyelőre azt hiszem, hogy a napi sajtó számára marad képküldési megoldásként a laptop (esetleg netbook) és a mobil Internet.
A Cult of Mac nemrég az olasz Simone Cattani blogbejegyzése nyomán vetette fel, hogy a cupertinoi informatikai céget talán a XIX. századi festő Deux Personnages (Kettős személyiség?) című képe ihlette. A Finder ikon főleg Maces körökben ismert, de mint írják erre a rokonságra vonatkozóan semmilyen hivatkozás nem található a neten (most már igen), és hivatalos álláspont sem ismert róla, hogy tényleg innen származna a népszerű ikon, ami még a kínai ipar kispárna és egyéb apróságot előállító gyárait is megihlette.
Bár a Cult of Mac interpretációjából kimaradt, az eredeti blogbejegyzésben az is szerepel a történet kapcsán, hogy az Apple és Microsoft – még inkább Steve Jobs és Bill Gates – közös múltját bemutató filmben, a Szilikon völgy kalózaiban is elhangzik egy sok helyen Picassonak tulajdonított idézet (ráadásul mindkét főhős szájából – csak Bill Gates nem tudja, hogy kitől kölcsönözte):
A héten 
Két 
Az első tesztek alapján egész használhatónak tűnik. A TidBits azt írja, 
Nem sikerült viszont a képekhez hozzáférni, hogyha valaki fényképezőgép vagy memóriakártya helyett Mass Storage szabványú merevlemezes tárolót, USB HDD-t és egyéb tárolóeszközt próbált rákötni az iPadre. 
