Mesebeli Budapesti naplemente – nem valóság!

így nyugszik a Nap Északon egy kis retusálás után

Ahogy még senki nem láthatta a budapesti naplementét, mert ebben a formában soha nem is létezett. Még arra az időre sem, míg a kép elkészült. Ez ugyanis egy csodaszép fotó montázs, de nem a valóságot ábrázolja.

Naplemente Észak-Budapesten – Fotó: Hlinka Zsolt

Hlinka Zsolt bámulatos szín és hangulatvilágú képeket szokott készíteni, érdemes megnézni korábbi fotóit is. Most sem sikerült neki máshogy. Legújabb képét megosztva több száz lájkot gyűjtött, több tucatnyian megosztották, és dicsérték, valószínűleg többen, mint ezt az írást fogják, pedig dicsérni akarom nem lehúzni. Viszont ahogy neki is jeleztem, a képe felvet néhány nagyon érdekes és fontos etikai kérdést.

Hogyan készült?
Legújabb képéről sokaknak lerítt, hogy ebben a formában soha nem történhetett meg a naplemente. Északon nem szokott a nap lemenni, csak nyugaton. A fotós persze már az első kommentekben feltett kérdések után elárulta, hogy ezt a látványt két különálló, sőt máshol készült kép összeillesztésével érte el. Mint nekem megírta, “a városkép a Citadelláról készült, 30mp f22. Az égbolt meg az erkélyről itthonról.”

A szerkesztéshez felhasznált képek – Fotó: Hlinka Zsolt

Nem fotó, hanem grafika
A szó szoros értelmében ezt a képet (és a hasonló módon készült más képeket) nem nevezhetjük fotónak, mivel ilyet kizárólag fotó eljárással nem lehetne előállítani. Az utólagos képrész cserét pedig már inkább retusálásnak, fotográfiai trükknek, vagy grafikának nevezhetjük.
Az ilyen megoldások a filmes korszakban sem voltak lehetetlenek, alkalmazták akkoriban is, de a digitális korban váltak igazán népszerűvé és közkedveltté. Egyre mindennapibb használatukkal a köztudatban lényegében egybe olvadt a képek módosítása a PhotoShop képszerkesztő program emlegetésével, ami bizonyos mértékig negatív színezetet ad a programnak is.

Mit számít hogyan lett ilyen?
Többen értetlenül állnak a jelenség előtt. Nem csak ebben az esetben, hanem minden hasonlónál is azt kérdezik, mi szükség erre? Miért kell a kép tartalmát meghamisítani, és valami olyat létrehozni, ami sosem létezett?
Mások úgy gondolják, hogy a kép esztétikai értéke számít, nem az, hogy a valóságot látjuk-e rajta. Annál is inkább, mert a fotó gyakran ábrázol olyasmit, amit valójában mi nem is úgy látunk, mint a fényképezőgép.
A kép készítője azt mondja, “Tudom, hogy az emberekben ellenszenvet vált ki, azt hallják, hogy a kép nem eredeti. […] Persze van egy határ, próbálok azon belül maradni, de kacérkodok néha hogy átlépjem azt a határt – amiért mindig megkapom a magamét.”

Hol húzódnak a határok?
A nagy kérdés, hogy vajon mi az eredeti, és hol húzódnak a határok? Vajon ha nem ismerjük ilyen jól a helyszínt és ezért nem tűnik fel senkinek, hogy ott sosem megy le a nap, attól minden rendben van? Ha ugyanezzel a megoldással egy ismeretlen városról készül ugyanilyen valótlan kép, az más vajon?
És ha a naplemente földrajzilag helyes oldalra került volna, tehát akár úgy is nézhetne ki a valóság, akkor elfogadhatóbb lenne a valóságot ugyanúgy megváltoztató technika alkalmazása?

Szerencsére a sajtófotó és a természetfotózás etikai irányelvei nyilvánvalóak: Ilyet elkövetni tilos és súlyos következményekkel jár. Szerencséjére Hlinka Zsolt nem természetfotós, és nem is újságnak, vagy hírügynökségnek fotózik, elvárásait képeivel szemben önmaga és közönsége támasztja, szabadon esztétizálhat képeivel és a készítésükhöz választott eszközökkel.

Te mit gondolsz az eljárásáról, és hogy milyen fényt vetít ez a honlapján látható többi képére? Te így is kiakasztanád a falra?

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék