Napok óta keresem a szavakat, de nem találom. Én épp légi fotókat keszítettem, amikor a halálhir érkezett, hogy 65 éves korában elhunyt H. Szabó Sándor légifotós. Autóbaleset érte és már nem fotóz többé a Földön, csak odafentről.
Végignéznem, leválogatnom és (rendesen) learchiválnom még mindig nem sikerült a Vizes VB képeit. Jöjjenek most a VB számai, meg egy pár GPS nyomvonal, csak mert úgy szeretek ilyeneket rajzolgatni rohangálás közben…
Ez sül ki belőle, amikor egy rakás fotós olyan helyen találkozik egy fotózást tiltó táblával, ahol ritkán engedik őket fotózni – de most igen…
A hétvégén sikerült mindkét oldalról megörökíteni a nem mindennapi pillanatot, amikor az óriásbuborék épp felém tart…
Egy csomó mindent szeretnék megírni itt a blogon, de most csak egy ilyen képes bejegyzésre és mellé pár személyes gondolatra jut időm és energiám.
Pár napja véletlenül összefutottunk Nagy Mihállyal, aki nagyon szeretett volna engem lefotózni, így engedtem a kérésének. De azért én is lefotóztam, nehogy már én legyek a történetben az egyetlen lefotózott fotós.
Általában azért egyszerű az állatkertekben fotózni, mert az állatok ott vannak, nem kell őket becserkészni, mint a vadonban. De néha még akkor is tudnak nehézséget okozni, ha meghívót küldenek, hogy mikor menjünk fotózni.
Egyre többen szegezik nekem a címben szereplő kérdést, amire röviden csak annyit válaszolhatok, hogy olvassátok végig, mit írtam korábban (meg persze most is). Általában is igaz a blogomra, hogy nem elég a címet elolvasni, nem véletlenül írok ennyit. Most sincs ez másként. Szóval jöjjön egy bővebb válasz a kérdésre…
Harmadik lett a csapatunk a Zsaru magazin éves média lövészversenyén. Néha a totális felkészületlenségből is szép eredmények születnek. Persze a megfelelő felkészülés még jobb eredménnyel járhatott volna, de majd jövőre.
A fotós lány sem úszta meg szárazon a hollókői húsvéti locsolkodást. Vörösiszap, gumilövedék, könnygáz és vízágyú után most a locsolóvödörből is kapott – nem is keveset.