Ezen törte a fejét Audrey Tatou az Amelie csodálatos életének főhőseként, és a filmben arra jutott, hogy 15. Nem tudom, hogy a helyes szám vajon mennyi lehet, de én ennél többre tippelek. Minden esetre nem én voltam az egyetlen, akinek a New York Times moment kezdeményezése kapcsán Amelie jutott eszébe.
Gyakran eszembe jut, hogy a nagy világban vajon mennyi minden történik egy adott időpillanatban, és hogy milyen felfoghatatlan is mindaz, hogy a világ mintegy hét milliárd embere mind mást csinál. Nagyjából ezt próbálja a New York Times kezdeményezése megörökíteni: egyetlen pillanatot világszerte.
Az AP fotóriporter, David Guttenfelder szabadidejében iPhone telefonjával fotózza Afganisztánt.
A fotózás egy szakma, mégis számos szakterülete, különböző műfaja van. Általában egy szakember többet is szokott ezekből ismerni és talán űzni is. Vannak kisebb és nagyobb átfedések is, de vajon érthet-e valaki mindegyikhez? Egyáltalán milyen területeit különböztethetjük meg a fotózásnak?
Google, a túlbuzgó könyvtáros már megint előrukkolt valamivel, ami révén a világot egy szépen rendezett informatikai adathalmazba tudja sűríteni. Most épp a képi keresést készülnek tökélyre fejleszteni.
Egyre többen godnoljuk úgy, hogy az a legjobb fényképezőgép, ami éppen nálad van, amikor szükség van rá. Chase Jarvis viszont nem csak így gondolja és hirdeti is ezt a nézetet, hanem egy kreatív kezdeményezést is épített erre a szellemiségre.
Gyakran felvetődik a szakmai igényesség kérdése a sajtóban megjelenő, vagy csak sajtó megjelenésre kiadott képekkel kapcsolatban.
Egy kollégám ajánlotta figyelmembe az sg.hu cikkét, ami arról szól, hogy Több fotó készül a világon mint valaha, és megpróbálja barátságos szemszögből bemutatni a hozzá nem értő amatőrök fotózási szokásait. Magát a cikket nem kívánom sem leírni, sem részletezni az általa felvetett téziseket, olvassa el mindenki, és döntse el, hogy egyetért-e vele. Természetesen az amatőr fotókkal nincsen semmi baj hiszen ezeknek is meg van a maguk helye, szerepe és létjogosultsága. Sőt amit az írás próbál kifejezni, van nekik egy nagyon érdekes, sőt talán fontos társadalmi jelentőségük is a mindennapjainkban.
Római utam során beszereztem egy iPhone 3Gs készüléket. Közismert, hogy Olaszországban árulnak csak független iPhone-t, mivel a helyi szabályozás itt kötelezővé teszi, míg mindenhol máshol általános modellje az Apple-nek, hogy a hűségszerződésekkel eladott telefonok árát a szolgáltatókkal kötött szerződések révén termelik ki.
Nem szeretek mobillal fotózni. Sőt, ha mód van rá, nem is teszem. Bár van egy-két egész bíztató próbálkozás, hogy a mobilok legalább egy kompakt (aki nem tudná, azok kedvéért zseb méretű) fényképezőgép minőségét képesek legyenek utolérni. De ezeknek is csak részben és kompromisszumokkal sikerült ezt elérni.
Én nem vagyok a technika elkötelezett híve. Szerintem a kép a fontos, nem az hogy mivel készítették. De ha a képen már meglátszik, hogy telefonnal készült, akkor azt a képet már nem lett volna szabad elkészíteni….vagy legalábbis mutogatni.