Egyre nagyobb divat a mobil gyártóknál a konkurenseket cikizni, amiben a finn gyártó most egyszerre beszólt mindenkinek, aki tablettel vagy mobillal fényképez….persze lehet, hogy csak az irigység miatt kapták elő a görbe tükröt. Még ha az általuk igért megoldás nem is orvosolja a problémát, azért nagyon is találó a videó, mert tényleg egyre gyakrabban látjuk ezt magunk körül – vagy inkább magunk előtt.
Több olvasóm kérte, hogy írjak a Forma-1 fényképezésének kulisszatitkairól, hogy milyen a Hungaroringen dolgozni. Nos mit is írhatnék?
33-35 fok árnyékban, 47-50 fok a betonon, 3 nap szabadedzés, időmérő és verseny, 4,4 km pálya rengeteg séta és rohangálás, mégtöbb várakozás, időnként némi lökdösődés, mindez egy nagytelével és 1-2 fényképezőgéppel felszerelkezve. Valahogy így telik egy Forma-1 verseny a fotósoknak.
Nem szeretem a saját képeimet dicsérni, de időnként talán nem ártanak ilyen bejegyzések is a blogomra. Ma reggel az a meglepetés fogadott, hogy az én fotóm lett A nap képe. Bár a kontextushoz illően azt is mondhatnám, hogy Best in Show.
A fotósok még egy elegáns divatbemutatón is lökdösődni kezdenek a jobb képért, ha egy olyan világsztár tűnik fel, mint Jennifer Lopez. De azért ne nézz minden fotóst paparazzinak, mert ez más műfaj. Viszont egyre több ilyen helyzetbe keverednek amatőrök is.
Nem egészen világos, hogy mi is törétnik a képen, de a finom bánásmód és a gondoskodó tapintatosság érződik belőle.
A fotósokat sokan nem szeretik, és szép számmal akadnak, akiket csak sajtó elhárító osztálynak nevezünk, mert ezt érzékeltetni sem haboznak. De hogy a Forma1 amúgy jobbára professzionális világában mi indokolhat ilyen viselkedést, azt elképzelni sem tudom.
Válság és megszorítások ide vagy oda, ha műszaki áruház nyit, akkor gyorsan fogy az akciós tévé. Az sem ritka, hogy magukból kikelve marakodnak is érte az emberek.
Hétvégén érdekes jelenetnek lehettünk szemtanúi, két fotós összeverekedett a szingapúri Forma1 verseny boxutcájában.
A helyezkedés éppen úgy nélkülözhetetlen eleme a sikeres fotóriporteri munkának, mint a politikai karriernek. Jókor kell jó helyen lenni, és a gombot nyomni. De a fotózáshoz látni is kell, ráadásul jól, és tisztán. Nem lóghat be semmi, nem takarhatja a látványt.
Ezért van, hogy néha 5-10 centiken lökdösődünk egymással, hogy a legjobb helyről tudjunk fotózni. És néha tényleg azon az 5-10 centin múlik, hogy jó lesz-e az a kép, vagy megy a kukába…