Kívánságlista fényképezőgép gyártóknak
Igyekszem mellőzni a karácsonykor szokásos sablonokat. Fogadjátok szeretettel egy kedves operatőr kolléga ünnepi videóüzenetét, és egy Mikulásnak szánt humoros kívánságlistát.
Igyekszem mellőzni a karácsonykor szokásos sablonokat. Fogadjátok szeretettel egy kedves operatőr kolléga ünnepi videóüzenetét, és egy Mikulásnak szánt humoros kívánságlistát.
Magam is elég kritikus vagyok, sok mindent kifogásolok, de ok nélkül sosem fikázok, és az üres negatív listázást ellenzem, és ha versenytársaival műveli valaki, azt egyenesen undorítónak tartom.
Egyre többet látom a neten a felháborodást a celebből bűnözővé vált Gáspár Győzővel kapcsolatban. A kritika jogos, de miért nem a lényeget kritizálják? Nem, nem a bulvár sajtót, hanem a közönséget, akik kíváncsiak rá.
A héten együttműködési megállapodás született a T-Mobile és az MLSZ között – de az nem változott, hogy még mindig nem lehet képet küldeni a meccsről.
Régóta tudom, az elmúlt napok iPhone felhajtásai csak megerősítettek ebben, bár a vélt vagy valós hibáknak nincs igazán köze hozzá. Mivel többen kérdezték, ezért elárulom, hogy én nem veszek iPhone5-öt. Azt is leírom, hogy miért.
Már-már szakmai botrányt váltott ki néhány olimpikokonokról készült portré. Sokan értetlenül állnak előtte, hogy adhat ki a kezéből ilyen kontár munkát egy profi fotós, vagy hogy miért adták ki a képszerkesztők?
Felületes ítélkezés helyett nézz egy kicsit a történet mögé velem!
Ugyan lehetőségek terén a Kékszalag mindig hálás fotótéma, és idén minden eddiginél nagyobb hírértékkel is bír, de a verseny szervezői minden eddiginél rosszabbul kezelték a sajtót, így nem a szenzor kosszal teli légifotó a verseny rendezőinek legkomolyabb szakmai hibája.
A legtöbben nem gondolnak bele, hogy egy interjúban, vagy egyéb cikkben, egy fotó sorozatban, de akár egyetlen egy képben is mennyi munka van, és hogy mennyire nem becsülik meg a belefektetett időt, energiát és kreativitást az olvasók, sőt olykor sajnos még maguk az alkotók sem. Nem panaszkodásként írom, de érdemes ezen elgondolkodni.
Ezzel “ráztam le” ma kora délután az egyik kollégát, aki jót nevetett rajta – pedig tényleg a Marslakók ment a tévében, és kíváncsi voltam/vagyok rá. Na nem az elszánt sorozatfüggőség miatt, hanem a szakmai kíváncsiság hajt.
De ha nem vigyázok, még úgy járok, mint az a barátom, akit sosem szabad Barátok közt idején hívni, mert olyankor kötelező sorozatnézés van. Bár azt állítja, már kigyógyult belőle…
Nagyszabásúnak szánták az Ajtó című film szerdai vörös szőnyeges bemutatóját. Hollywoodi és hazai hírességek voltak is, csak a rendezvény nem sikerült valami fényesen. Ragyogás helyett inkább csak pislákolást könyvelhetnek el a rendezvény szervezői.