Rendszeresen felvetődik még komolynak tűnő helyeken is érvként az a népszerű szerzőjogi tévhit, hogy ha egy képet egyszer a netre (pláne Facebookra, vagy más közösségi oldalra) feltöltöttél, azzal bárki szabadon csinálhat bármit. Márpedig ez nem így van, de mégis kell foglalkozni vele.

Évek után ismét újra terjed egy Facebookos átverés, amit még értelmes emberek is sokan megosztanak, pedig semmi értelme. Ismerd meg a valóságot és hogy mivel tehetsz valóban hasznosat!

Egyre többet látom mindenféle fotó megosztás és egyéb közösségi média aktivitás mellett, hogy már nem csak kéri, vagy megköszöni valaki a megosztásokat, hanem egyenesen kiprovokálni próbálja: “ez hány lájkot/megosztást ér?”

Régóta bosszant, de mostanra már kezdem kifejezetten nevetségesnek érezni, ahogyan a hagyományos (vagy nevezzük inkább elavultnak?) média egyre fokozódó modorossággal próbálja nem kimondani a Facebook nevét, miközben az egyre több hírben jelenik meg.

Egyre több fotós oldal ír a hétvégi Oscar díjátadón készült világrekorder szelfiről. Az írások középpontjában nem annyira a készítés körülményei, mint inkább a sajtóra és fotózásra gyakorolt hatásai vannak.

Ma van Amerikában a hálaadás és él arrafelé egy hagyomány, amit legalábbis innen Európából nézve elég nehéz komolyan venni. Az USA elnöke minden évben kegyelemben részesít egy pulykát, aki így megmenekül.
A nap híre, hogy ezúttal a döntést Obama a közösségi médiára bízta. De te mi alapján döntenéd el melyik pulyka menküljön meg?

A Shutterstock oldal és a Facebook üzemeltetői megállapodást kötöttek. A Facebookon hirdetők ezentúl ingyen használhatják hirdetéseikhez a microstock oldal több mint 25 millió fotóját. Nem csak üzletileg és felhasználói élményben komoly lépés, hanem szerzői jogi szempontból is fontos.

A közelmúltban futótűzként terjedt a lángoló cipőkkel és álvánnyal fényképező fotós képe az Interneten. Csakhogy a képről kiderült, hogy nem valódi. Nem retusált ugyan, de beállított, a fotós saját maga rendezte meg a képen látható lángokat, hogy az hatásosabb legyen – a terve bevált, komoly hírnevet hozott neki is és a cégének is.

Egyre többen mondják ki, sőt segélyszervezetek már kifejezetten kampányt építenek rá, hogy a közösségi média miatt ellustulnak az emberek. Segítő szándékában nincs hiány, de csak a lájk és megosztás nem segít, ha elmaradnak mellőle az adományok és a tényleges cselekvés.

Ezúttal a Facebookon kering újra a Kevin Carterről szóló körlevél, aminek a nyomán mindenki csak ítélkezik anélkül, hogy ismerné a tényeket. Kedvenc mottóm, hogy ne csak megossz, hanem gondolkodj is, de az sem árt, ha utána néz az ember és nem egy hoax alapján ítélkezik valaki felett.