Fontos és emlékezetes mozzanata a jelen kori sajtófotó történetének, Adnan Hajj fotó retusálási botránya, melynek nyomán a csalót elbocsátották a Reuters állományából, és minden korábbi fotójától megszabadultak. Így járhat minden fotós, akit csaláson kapnak.
Állandó téma (és konfliktus forrás) a fotósok és az újságírók között, hogy az újságírók tudnak kút főből, pletykákból, telefonon, tévéből, otthonról vagy épp az álló fogadás büféjéből dolgozni. Ha elég ügyesek és találékonyak még csak le sem bukak vele, hogy a munkavégzés helyének közelében sem jártak, miközben épp helyszíni jelentést írtak onnan. Vagy hogy épp a fejüket tömték munka címén, de ez egy külön történet.
Csütörtök este megnyitotta kapuit a Ludwig Múzeumban Magyarország eddigi legteljesebb, és legtöbb képet felvonultató Robert Capa kiállítása több mint kétszáz fotóval az állam által a közelmúltban megvásárolt gyűjteményből. Aki csak teheti, látogasson el az október közepéig látogatható nem mindennapi tárlatra! Keddtől vasárnapig 13 órakor ingyenes tárlatvezetés is van.
Ma ünneplik világszerte, de különösképpen a legszorosabban érintett országokban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban, és Kanadában a D-Napi partraszállás évfordulóját.
A HVG.hu híre szerint az egykor James Bondot alakító Pierce Brosnan cége, az Irish DreamTime készül megfilmesíteni a híres magyar háborús fotóriporter, Robert Capa (Friedmann Endre) háborús kalandjait. A hírben életrajzi filmet emlegetnek, de reményeim szerint nem dokumentum filmre készülnek, hanem inkább Capa eleve film forgatókönyvnek szánt Kissé elmosódva… önéletrajzi regényét fogják feldolgozni. Én el tudnék képzelni belőle egy több órás, akciódús nagyjátékfilmet, ami nem ritka a háborús filmek közt (lásd pl Ryan közlegény megmentése), amit extraként egy dísz dobozos DVD-n egy kiegészítő dokumentumfilm kísérhetne Capa regénye előtti és utáni életéről, amik szintén nem voltak kalandoktól mentesek.
Immár harmadik kiadását éli Robert Capa: Kissé elmosódva – emlékeim a háborúból című önéletrajzi kötete a Park Kiadó gondozásában. A legutolsó kiadás a közelmúltbeli Capa Elő-kép kiállításra jött ki, némiképp átdolgozott külsővel.
Egy könyv, amit minden fotósnak kötelező olvasni, de úgy gondolom, hogy mindenki másnak is érdemes. Különösen, ha érdekli a fotózás, a sajtó, a háború, a történelem, és szereti az olvasmányos, humoros történeteket vagy netán ezek mindegyike igaz.
Ízelítő kiállítás látható a nemrég hazatért Robert Capa örökség képeiből a Nemzeti Múzeumban. Egyelőre a teljes hazatért anyagnak csak egy kis részét, a legismertebb képeket mutatják be az elegáns, és nem utolsó sorban ingyenesen látogatható kiállításon.
A hír oldalak és híradók jobbára egymást, meg hírügynökségeket idézve tényszerűen közlik, hogy az állam vett a Nemzeti Múzeumnak egy csomó Robert Capa képet (Napi Gazdaság/Hírsarok, Népszava, MTV híradó, HírTV, FigyelőNet, Index). A fotós oldalak többsége meg még ennyit sem közöl. Élik mindennapjaikat és újabb digitális csodákról számolnak be, elszaladva a régmúlt rendkívüli értékei mellett…
Robert Capa eredetileg Friedmann Endre néven jött világra Budapesten, ahonnan Bécsbe költözik. Innen zsidó származésa miatt Párizsba, később New Yorkba menekült a náci terjeszkedés elől. Fotóriporterként tért vissza Európába, hogy a II. Világháborút fényképezze. Első újságíróként szállt partra Normandiánál, de járt a háború idején Olaszországban, Észak-Afrikában, Londonban, és ott volt Párizs felszabadításakor. Képei bejárták a világot, és a fotótörténelem részévé váltak. Fényképezte a Spanyol Polgárháborút, és még négy másik háborút. Olyan képeket készített, amiket előtte talán senki. Olyan helyeken, ahonnan kevesen tértek vissza, és olyan helyzetekben, amiket kevesen éltek túl. Utolsó, indokínai tudósítását ő maga sem. Mindig azt mondta, hogy ha nem elég jók a képeid, akkor nem vagy elég közel. Ő elég közel került….túlságosan is közel. Taposóaknára lépve lelte halálát Indokínában, Thai Bin mellett, 1954. május 25-én.