Húsz év haditudósítóként
A Reuters fotóriportere, Goran Tomasevic mesél különféle háborúkban és egyéb konfliktus zónákban átélt kalandjairól.
A Reuters fotóriportere, Goran Tomasevic mesél különféle háborúkban és egyéb konfliktus zónákban átélt kalandjairól.
Alig valamivel azután, hogy a National Geographic legújabb oroszlán fotózást robotizáló megoldásairól írtam, máris itt a következő beszámoló arról, hogyan fotóznak atlétikát a moszkvai világbajnokságon a Reuters fotósai.
AFP hírügynökség sportfotósa eredetileg csak Usain Bolt futását tervezte fotózni, akinek a neve ugyebár angolul villámot jelent, és erre a villámgyors síkfutó előszeretettel játszik is rá.
Arra már a fotóriporter sem számított, hogy a stadion felett kitört vihar villámai is látszani fognak a távvezérelt fényképezőgép felvételein. Úgy gondolja, ezúttal sokkal több múlt a szerencsén, mint a tervezésen.
Több olvasóm kérte, hogy írjak a Forma-1 fényképezésének kulisszatitkairól, hogy milyen a Hungaroringen dolgozni. Nos mit is írhatnék?
33-35 fok árnyékban, 47-50 fok a betonon, 3 nap szabadedzés, időmérő és verseny, 4,4 km pálya rengeteg séta és rohangálás, mégtöbb várakozás, időnként némi lökdösődés, mindez egy nagytelével és 1-2 fényképezőgéppel felszerelkezve. Valahogy így telik egy Forma-1 verseny a fotósoknak.
Aki nincs benne, az nem nagyon akarja elhinni, de a legtöbb sportfotósnak sokkal fárasztóbb és megterhelőbb egy-egy nagy verseny fotózása, mint amennyire szórakoztató. Persze szeretjük csinálni, hiszen mindannyian ezért választottuk ezt a hivatást. De azért általában már az elején elkezdi mindenki számolni, hogy mennyi van még hátra. Aztán mikor vége az utolsó napnak is, többnyire egy kis keserűséggel, de azért elég nagy megkönnyebbüléssel konstatáljuk, ha végre túl vagyunk rajta.
A hétvégi Német Nagydíjon történt baleset miatt megváltoztatják a Forma 1 tudósításának szabályait.
Szeptemberben induló sport havilaphoz keresnek újságírókat és fotósokat. Precízitás és határidők betartását versenyképes fizetéssel jutalmazzák.
Korábban felvetődött, hogy írhatnék a kajak-kenu sport fotózásáról is, ne csak a képeket tegyem ki, meg azt írjam, meg, hogy mennyit mászkáltam a vízen. Nos, megpróbáltam összefoglalni, ami a témáról eszembe jutott – ha már épp most ért véget egy kajak verseny közvetítése a tévében.
Épp nemrég írtam a Cannes Filmfesztivál fotózásáról. Röviden megemlítettem a csapóval készült zsűrielnöki portrékat is, de abban az írásban nem szerepelt igazán nagy mélységben, pedig szerintem nagyon érdekes. Most viszont itt a csapó teljes története.
Nem szeretem a saját képeimet dicsérni, de időnként talán nem ártanak ilyen bejegyzések is a blogomra. Ma reggel az a meglepetés fogadott, hogy az én fotóm lett A nap képe. Bár a kontextushoz illően azt is mondhatnám, hogy Best in Show.