Gratulálok azoknak a marketing szakembereknek, akik most megpróbálnak egy főleg társadalmi problémákat bemutató (és ebben egyébként főszponzorként általuk is támogatott) World Press Photo pályázatot a szokásos technikai versengés szintjére lerángatni.
Hülye a kérdés, amire mindenki tudja a választ. De azért érdemes foglalkozni vele. Főleg mivel rendszeresen felvetődik a kérdés, hogy milyen géppel fényképeznek a profi fotósok?
Először furcsállottam, mikor azt az állítást olvastam, hogy a 12 éves D30 legyőzi mai csúcs testvérét az 1D mark IV-et. Aztán tovább gondoltam, és méginkább furcsállottam az ötletet, de azért valami mégis van a gondolatmenetben.
Ma reggel találtam egy bő másfél éve született ismeretetőt arról, Hogyan fényképezzünk esküvőt? Így inkább ne! Talán elcsépelt frázis, de ettől még igaz, hogy a(z esküvő) fotózás egy szakma. Ugyanúgy nem lehet leírásokat lapozgatva megtanulni, mint táncolni, vagy a szexet. Internet szerte rengeteg féle “how to” vagyis “hogyan csináljuk” leírás található az élet minden területéhez, de ezek önmagukban nem képesítenek senkit semmire. Csak egy jobb vagy rosszabb leírás, ami vagy segít valamiben, vagy nem. Attól, hogy valaki elolvas egy elsősegély, vagy anatómia tankönyvet, még lesz képes se agyműtétre, se szívátültetésre. Még csak az sem biztos, hogy egy esősegély vizsgával képes valaki életet menteni. Jelentős százalékban csak azért oktatják, hogy ha hozzányúlsz egy sérülthöz egy elméleti tudással, akkor legalább kárt ne okozz.
Sir Ken Robinson érdekes és talán kissé formabontó gondolatai az iskola és kreativitás kapcsolatáról.
Egyre többen godnoljuk úgy, hogy az a legjobb fényképezőgép, ami éppen nálad van, amikor szükség van rá. Chase Jarvis viszont nem csak így gondolja és hirdeti is ezt a nézetet, hanem egy kreatív kezdeményezést is épített erre a szellemiségre.
Nem akarok fényképezőgépet venni, de rendszeresen előkerül ez a téma, ha munka közben lelkes amatőrök meglátják, hogy fényképezőgép van nálam. És persze ismersök is rendszeresen kikérik a véleményem vásárlás előtt.
Nagy port kavart Debreczeni Zita közelmúlt beli fotós botránya, mikor nem tudott válaszolni néhány alapvető szakmai kérdésre. Te mit gondolsz Zita szakmaiságáról? Szerinted is így kell egy profi szakembernek reagálni szakmai kérdésekre?
Néha nem csak a lányokkal nehéz elhitetni, pedig tényleg nem a méreten múlnak a dolgok! Még a fotózásban sem. Akármerre járok rendszeresen megbámulják a fényképezőgépem, és gyakran elismerő szavakkal nyilatkoznak az emberek a méreteiről:
Nem szeretem azt a kérdést, hogy milyen géped van. Nem szeretek sem márkajelzésekkel, sem árcédulákkal kérkedni. Ahogy azt a kifogást se szeretem, hogy azért nincs (vagy éppen azért van, bár a sikert nem szokta senki másra kenni, csak a kudarcot) jó képem, mert nem elég jó a felszerelésem.