Az Origo fotóriportere Pályi Zsófia ismét érdekes témát talált. Legújabb hangos képriportjában bemutatja a nagy dumás buszvezetőt a budapesti 16-os busz vonaláró, akinek szövege olyan szórakoztató, hogy a legunottabb arcú utast is jó kedvre deríti.
A karácsony előtti napon jelent meg egy hangulatos kis anyag, amihez nekem is van némi közöm. Kár, hogy a magyar szeretet ünnep körüli aktuálpolitikai helyzet meglehetősen furcsa idézőjelek közé teszi ezt az amúgy kifejezetten karácsonyhoz illő anyagot, és a címében szereplő politikai harmónia kifejezést méginkább.
Nemrég jelent meg az Interneten Móricz Simon legújabb munkája, ami eddigi szokásaival szakítva egy teljeskörű multimédia anyag lett.
Újabb remek anyag született az Origo által felkarolt hangos képriport műfajban. Ezúttal az évforduló kapcsán a vörösiszap tragédiáról emlékeznek meg.
Talán nem csak én szeretem (sok más mellett) a különböző sportesemények fotózásának kulisszatitkait feltáró írásokat. Ezért aztán ha némi késéssel is, úgy gondoltam mindenképp ki kell tennem, hogyan készültek a Reuters hírügynökség fotói az Atlétika világbajnokságról.
Kálló Péter, a Metró újságból lett Metropol fotóriportere saját honlapján mutatja be milyennek látta utazása során Dublint.
A tegnapi VOLT fesztivál galéria válogatásomból véletlenül maradt ki, de mivel hangos képanyagról van szó, külön is érdemes említeni Pályi Zsófia újabb alkotását. Ezúttal Szikora Róbert és a gidák munkásságán keresztül örökítette meg a fesztivál hangulatot.
Ahogy enyhe stillisztikai hibával Pályi Zsófia cikkében saját magáról egyes szám harmadik személyben magáról ír, “az Origo fotóriportere” afrikai utazásáról készült élménybeszámolóval mutatja be a távoli kontinenes hangulatát, ahogy magyarként ő látja: Fakéregből gyúrt arcpakolás egy portugál gyarmat romjain – Mozambik képekben.
Az Origo új megoldással kísérletezik, tegnap jelent meg első hangos képriportjuk. Pályi Zsófia képei egy hajléktalan nő erdei birodalmát mutatják be, amiről a képek alatt a főszereplő saját hangján mesél.
Szombat este fél kilenckor tartották világszerte a Föld Óráját, ami minden évben jellegzetes képpárokat szokott eredményezni. Kivilágított nevezetességek, és azok képe sötétben. Ezt itthon is sok fotós meg szokta örökíteni, viszont a behatárolt tér és idő paraméterek miatt nehéz az eseményről egy valakinek sok jó képet készíteni, és még a több fotóst mozgósítani képes szerkesztőségek is ritkán foglalkoznak mind ezzel az egy témával.