Vélemények, szubjektív gondolatok
Még mindig – vagy egyre inkább? – divat az iWiW, és egyre jobban terjed a Facebook (sőt van egy csomó más hasonló rendszer is), ami hasonló csak igazán nemzetköziben (Jelenleg olyan 170 millió felhasználója van, és egyre több lesz. Viszont (még) relatíve kevés a magyar köztük, persze ez is változik, különösen, hogy a kezelő felülete már magyarul is használható).
Hozzá vagyok szokva, hogy általában legfeljebb 1-2 nappal előre derül csak ki a programom. Sőt az sem ráz meg, hogy gyakran csak az adott napon tudom meg, hogy mit kell csinálnom. Ilyen a napi sajtó munkatempója. Bármikor változhat az előzetes terv és jöhet egy másik helyette. Lemondanak egy interjút, becsúszik egy sztrájk, vagy tüntetés, vagy szerveznek egy váratlan sajtótájékoztatót, amiről csak egy órával előtte szólnak. De a héten sikerült negatív rekordot dönteni.
Munkahelyem céges karácsonyi ajándéka egy Moleskine naptár volt (igen, ez már megint a reklám helye), ami igen kedves gesztus. Bár eddig nem ismertem ezt a típust, kellemes élmény volt. Jó pár éve nem használok papír alapú naptárat, akkoriban még gyűrűs naptáraztam. De azóta rohamosan fejlődik a technika, és különben is a papír mentes iroda híve vagyok. PDA-ban vagy telefonban tárolom a találkozóimat, időpontokat, stb.
Nem szeretem azt a kérdést, hogy milyen géped van. Nem szeretek sem márkajelzésekkel, sem árcédulákkal kérkedni. Ahogy azt a kifogást se szeretem, hogy azért nincs (vagy éppen azért van, bár a sikert nem szokta senki másra kenni, csak a kudarcot) jó képem, mert nem elég jó a felszerelésem.
Úgy adódott, hogy egy pályaudvaron kellett fényképeznem vonatokkal utazó embereket. Egyszer csak odajön hozzám kulturáltan, de nem túl kedvesen egy vasutas, és megkérdezi miért kell nekem itt fényképezni. Merthogy ő nem akar szerepelni sehol, úgyhogy nem akarja, hogy lefényképezzem.
Mindenki furcsán nézett mikor mondtam, hogy jót hógolyóztunk tegnap, hiszen nincs is hó a városban….pedig mégis. Úgy fest, nem sikerült eléggé beharangoznia a T-Mobilnak a Városligeti Műjégpályára szervezett Hógolyó világrekord kísérletet. Pedig több tonna havat is importáltak hozzá, hogy legyen mivel csatázni. Az érdeklődés marha nagy volt, több mint hatezren léptek be állítólag a műjégre, a hógolyózáshoz elkerített, digitálisan számolt emberek – akik részt vettek a rekord kísérletben – mégis csak 3485-en voltak. Túl kevesen ahhoz, hogy megdönthessék a Guinness világrekordot, amit 2006-ban Michiganben 3745 fővel állítottak fel.
Az Apple jelmondata, hogy Think different, vagyis Gondolkodj másként. Ez elsősorban talán arra vonatkozik, hogy ne a szokványos (jelen értelmezésben pl Windows alapú) megoldásokat keresd. Mivel már jó ideje Apple gépet használok, ez kezd egyre jobban menni, de nem is hittem volna, hogy ennyire. Eleinte elég fura egy Mac használata, mert minden máshol van mint Windows alatt, minden máshogy néz ki, és egész más mindennek a filozófiája. Szerencsére vannak ingyenes képzések az alapok bemutatására, és sokan szívesen segítenek a magyar Mac felhasználói közösség tagjai közül is.
Pár éve még szinte minden magyar fotós díjat Gárdi Balázs nyert, és egy nem fotós témájú eseményen – ahol persze szokás szerint sok fotós volt, de nem őket díjazták, és nem is az Oscar vagy a Golden Globe díj volt – a műsorvezető a címben hasonlóan indítva kezdte bejelenteni, hogy “a díjat kapja…”, majd a hatásszünetet kihasználva egy fotós kolléga fél hangosan bekiabálta, hogy “…Gárdi Balázs!”. A szervezők érthető módon nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, de a sajtó dőlt a röhögéstől.
A mai nappal benyújtottam felmondásomat eddigi munkahelyemen. Nem örültek neki, de tudomásul vették, és sajnálatuk mellett biztosítottak róla, hogy megértik…
Kicsit el vagyok maradva önmagamhoz és az eseményekhez képest, és a fáradtság miatt szellemileg sem vagyok a toppon. Úgyhogy most csak egy kis se füle – se farka eszmefuttatásra futja.