Az álló vagy a mozgó kép mond többet?
Örök vita a szerkesztőségekben, főleg fotós és operatőr kollégák között, hogy egy témáról vajon állóképben, vagy mozgó felvételben érdemesebb anyagot készíteni.
Vélemények, szubjektív gondolatok
Örök vita a szerkesztőségekben, főleg fotós és operatőr kollégák között, hogy egy témáról vajon állóképben, vagy mozgó felvételben érdemesebb anyagot készíteni.
A szerzői jog leggyakrabban a zenei kiadókkal kapcsolatban kerül szóba. Ezúttal is így került elő a téma.
Gyakran felvetődik a szakmai igényesség kérdése a sajtóban megjelenő, vagy csak sajtó megjelenésre kiadott képekkel kapcsolatban.
Egy kicsit megbotránkoztam rajta, mikor egy könyvesboltban megtudtam, hogy Kultúra utalvánnyal nem lehet könyvet venni. Erről persze nem a bolt tehet, hanem a cafeteria rendszer szabályozása. De ettől még a jelenség bosszantó.
Újabb körlevélben (2012-ben ismét) terjed az ICE – veszély esetén értesítendő – telefonszámok javaslata. A kezdeményezés jó, csak átgondolatlan, és tévedéseken alapul. Olvass róla bővebben és inkább ezt add tovább!
Egy kollégám ajánlotta figyelmembe az sg.hu cikkét, ami arról szól, hogy Több fotó készül a világon mint valaha, és megpróbálja barátságos szemszögből bemutatni a hozzá nem értő amatőrök fotózási szokásait. Magát a cikket nem kívánom sem leírni, sem részletezni az általa felvetett téziseket, olvassa el mindenki, és döntse el, hogy egyetért-e vele. Természetesen az amatőr fotókkal nincsen semmi baj hiszen ezeknek is meg van a maguk helye, szerepe és létjogosultsága. Sőt amit az írás próbál kifejezni, van nekik egy nagyon érdekes, sőt talán fontos társadalmi jelentőségük is a mindennapjainkban.
Aligha nem örökre a fülemben cseng majd egykori tanárom bölcs meglátása, hogy a beszélgetős, betelefonálós műsorok nem televíziós műfaj. A televízió a mozgó képpel és a hangokkal képes többlet információt hozzáadni a leírt hírekhez és a történetekhez.
Ma jelent meg a Napi Gazdaság ötezredik lapszáma. Az Internetes kiadásban is elérhető vezércikkek mellett az archívumból előbányászott kordokumentumokkal, és az eltelt időszakot elemző írásokkal emlékezik a lap fennállásának 18 évére. Mivel ebben a hosszú múltra visszatekintő munkában egy rövidke időre én is részt vettem, így ma megvásároltam az ötezredik kiadást.
Nem vagyok a magán import nagy kedvelője, mert általában szívesen támogatom a magyar kereskedőket. és a hazai gazdaságot. Dolgoztam is ezen a területen, és van némi rálátásom a kereskedők helyzetének nehézségére is. De vannak előnyei is az Internetes vásárlásnak, amik tudom, hogy negatív hatással van a kereskedelem egészének működésére, de ettől még én is gyakran inkább ezt választom a sarki bolt helyett.
Egy csomó levél végén találok arról szóló figyelmeztetéseket, hogy a levél tartalmát nem adhatom ki. Sok esetben értem és megértem, az óvatosság meg sosem árt.
De mi értelme ennek olyankor, ha sajtóközleményt küld az ember – és hogyan módosítja azt, hogy mit tehetünk egy ilyen levél tartalmával?