Vélemények, szubjektív gondolatok
Ezt a mondatot vagy egy tucatszor hallottam valamelyik nap, mert együtt fotóztam a Hírszerző munkatársával. Érthető módon mindenki érdeklődik, hogy mi lesz a Hírszerzővel. Ő meg a hivatalos állásponthoz maximálisan illeszkedve mindenkinek a címet idézte: Ne temessük még a Hírszerzőt!
A NY Times munkatársai további türelmet kérnek a nagy globális válogatás elkészültéhez. Addig is az évtized eseményeit bemutató NY Times olvasói válogatást ajánlják mindenki figyelmébe. Valami hasonlót terveznek, csak kevésbé időrendi, inkább térbeli elrendezéssel. És talán kevésbé a Google Térképre építve, mint más fotómegosztó megoldások. Nem kis feladat, de pont ez a The Moment kezdeményezés értelme szerintem.
Bemutatták az Orbán Viktor 2010 – Egy kampány krónikája című fotóalbumot. Burger Barna fényképei a Fidesz kampány utolsó két és fél hónapját örökítik meg. A belső borítón sokak örömére feltüntették, hogy az albumban szereplő képek Nikon D3s fényképezőgéppel, és 28, 50, és 70-200 mm objektívekkel készültek. Sajnos azt nem találtam meg a kiadványban, hogy 208 oldalon jelent meg, ezt külön kellett a szerzőtől megkérdeznem. Mint Barna elárulta, a kötet mintegy kétszáz képét közel huszonnyolc ezer képből válogatta ki, mire kialakult a végül nyomdába került gyűjtemény.
Már egy ideje halalni pletykákat (én múlt héten hallottam először), amit tegnap a Menedzser Fórum közölt: “könnyen lehet, hogy a Hírszerző is a Zoom, a Zóna és a Hírsarok sorsára jut és megszűnik. Állítólag a tulajdonosok már felmondtak az egész szerkesztőségnek és mindössze két hétig hajlandók tovább finanszírozni a lap működését.”
Nekem egy kicsit kimaradt a párizsról készült 26 gigapixeles panorámakép, de ha már a drezdai és dubaji panorámáról írtam, legalább említés szinten szerepeljen a blogban párizsi kép is. Annál is inkább, mert Párizs az egyik kedvenc városom, igaz már az évre sem emlékszem, mikor utoljára ott jártam.
Két év telt el a Pekingi olimpia óta, és Kína idén imét megmutatta a világnak, mire képes. Péntek este látványos tüzijátékkal kísérve megnyitották a 2010-es Sanghai Világkiállítást. Egy látványos balett koreográfia és Andrea Bocelli mellett énekkel lépett fel Jackie Chan, a talán legnagyobb helyi világsztár (akiről nemrég a kínai piacra különleges Jackie Chan modell fényképezőgép családot is adott ki a Canon).
Ezen törte a fejét Audrey Tatou az Amelie csodálatos életének főhőseként, és a filmben arra jutott, hogy 15. Nem tudom, hogy a helyes szám vajon mennyi lehet, de én ennél többre tippelek. Minden esetre nem én voltam az egyetlen, akinek a New York Times moment kezdeményezése kapcsán Amelie jutott eszébe.
Gyakran eszembe jut, hogy a nagy világban vajon mennyi minden történik egy adott időpillanatban, és hogy milyen felfoghatatlan is mindaz, hogy a világ mintegy hét milliárd embere mind mást csinál. Nagyjából ezt próbálja a New York Times kezdeményezése megörökíteni: egyetlen pillanatot világszerte.
A díjnyertes Haiti születésű fotós Daniel Morelt szerzőjogi perbe fogta az őt meglopó AFP hírügynökség. Morel azt állítja, hogy a nemzetközi hírügynökség engedély nélkül használta fel és ráadásul más neve alatt adta ki az általa készített fotókat a Haiti földrengésről. Morel állítása szerint a nemzetközi működésű AFP francia hírügynökség, és amerikai partnere a Getty Images által szerzőként feltüntetett Lisandro Suero a földrengések idején a Dominikai köztársaságból üzengetett a Twitteren, és semmilyen korábbi fotós ténykedéséről nincs nyom. Mikor Morel ennek hangot adott, és elkezdte képeinek közlését számonkérni, az AFP beperelte.
Egyre több helyen hallani a hírt, hogy a Sony jövőre fejezi be a floppy lemezek gyártását. És nem az a meglepő benne, hogy befejezik, hanem hogy még gyártják, és milyen sokat eladnak belőle még mindig. De kinek jut ilyenkor eszébe, hogy valaha ezekre a lemezekre fényképeztek is a digitális fényképezőgépek?