Munkahelyem céges karácsonyi ajándéka egy Moleskine naptár volt (igen, ez már megint a reklám helye), ami igen kedves gesztus. Bár eddig nem ismertem ezt a típust, kellemes élmény volt. Jó pár éve nem használok papír alapú naptárat, akkoriban még gyűrűs naptáraztam. De azóta rohamosan fejlődik a technika, és különben is a papír mentes iroda híve vagyok. PDA-ban vagy telefonban tárolom a találkozóimat, időpontokat, stb.
Az Apple jelmondata, hogy Think different, vagyis Gondolkodj másként. Ez elsősorban talán arra vonatkozik, hogy ne a szokványos (jelen értelmezésben pl Windows alapú) megoldásokat keresd. Mivel már jó ideje Apple gépet használok, ez kezd egyre jobban menni, de nem is hittem volna, hogy ennyire. Eleinte elég fura egy Mac használata, mert minden máshol van mint Windows alatt, minden máshogy néz ki, és egész más mindennek a filozófiája. Szerencsére vannak ingyenes képzések az alapok bemutatására, és sokan szívesen segítenek a magyar Mac felhasználói közösség tagjai közül is.
Az utómunka a fotózásnak az a fázisa, amiről a legtöbben nem is tudnak, hogy létezik. Mindenki azt hiszi, hogy a fotózás annyi időbe telik, míg megnyomjuk a gombot. Volt már olyan megbízóm, aki képes volt századmásodpercre leosztani a munkabért, majd havi bérnek felszorozva kihozta, hogy lényegében milliókat keresek. Csak egy gond van vele, hogy nem így működik. Lehet, hogy A KÉP (így nagy betűvel) néhány századmásodperc alatt elkészül. De ehhez gyakran órákat el kell tölteni a témával, ott kell lenni az eseményen, figyelni, koncentrálni, és dolgozni kell.
Nem szeretek mobillal fotózni. Sőt, ha mód van rá, nem is teszem. Bár van egy-két egész bíztató próbálkozás, hogy a mobilok legalább egy kompakt (aki nem tudná, azok kedvéért zseb méretű) fényképezőgép minőségét képesek legyenek utolérni. De ezeknek is csak részben és kompromisszumokkal sikerült ezt elérni.
Én nem vagyok a technika elkötelezett híve. Szerintem a kép a fontos, nem az hogy mivel készítették. De ha a képen már meglátszik, hogy telefonnal készült, akkor azt a képet már nem lett volna szabad elkészíteni….vagy legalábbis mutogatni.
Ma is költözött az oldal, de ez már csak egy kisebb módosítás volt az eddigiekhez képest. Remélhetőleg több hasonlóra nem lesz szükség. Szóval mostantól a blog.volgyiattila.hu címen lesz elérhető a blogom.
Az Apple kedden bemutatta új iLife programcsaládját, ami minden Mac ingyenes tartozéka, és a hétköznapi szórakozás olyan alapvető funkcióit segíti hasznos – Apple szemléletű – programokkal, mint a zene hallgatás, képek rendezgetése, videó szerkesztés, zene komponálás.
Handras blogján egy új postnak köszönhetően nemrég találkoztam egy szimpatikus kis iPhone alkalmazással. Nem csinál egyebet, mint az iPhone különleges adottságait (amit mára már minden telefongyártó megpróbált lemásolni) kihasználva igazi élménnyé teszi a telefonon történő könyv olvasást. Élethűen animált lapozás, amit kattintgatás helyett a lapokat valóban a képernyőn húzva tudunk elérni, klasszikus megjelenésű könyvjelző, a könyvespolcon szabadon rendezgethető könyvborítók. Persze ez mind csak látvány, de ha valakinek fontos a user experience, vagyis a felhasználói élmény (márpedig a Mac és iPhone tulajdonosok többnyire ilyenek szoktak lenni), akkor bizony ez nem hátrány.
Hogy miért FTP-t használjunk e-mail helyett? Amiért nem szállíttatunk súlyzó készletet biciklis futárral. Bár van olyan perverz ember, aki kifejezetten így rendeli a súlyzókészletet is, de azért nem ez a jellemző. Ugyanígy vannak olyan perverz emberek, akik 8-10 vagy akár 20-30 megás e-maileket is képesek kiküldeni az ismerősöknek. Lehetőleg jó nagy felbontású, vagy baromi sok képpel, esetleg videóval jól kitömve.
Egyik mail címem már jó ideje nem használom, gondos és tudatos leépítés után már el is felejtkeztem róla, sőt az Internet előfizetést is felmondtam, amihez tartozott, így azt hittem, meg is szüntette a szolgáltató. Minden esetre a tegnapi domain regisztrációs hajszában felvetődött, hogy esetleg oda küldtek értesítést, mivel az volt regisztrálva a domaninez, és persze mivel nem használtam, megtelt a postafiók.
Ez hasonló nap mint a péntek tizenharmadika, csak se nem péntek, se nem tizenhárom. Szóval balszerencsés egy nap, mert hát ekkor regisztráltam a domainemet. Önmagában nem lenne ez peches dolog, ha nem váltottam volna azóta tárhely szolgáltatót. Pontosítok, a tárhelyem szolgáltatója (ha úgy vesszük) nem változott, csak (technikai értelemben) a cég, aki kiszolgálja. Az ismerős, akivel intézem ugyanis munkahelyet váltott, én meg mentem vele….vagyis mégsem teljesen. Na ez volt a balszerencsés rész. A tárterület vándorolt ugyan, és az IP és DNS meg minden más beállítások is módosultak. Egyedül csak a papírmunkára nem koncentrált senki, úgyhogy hétfő huszonkilencedikén egyszerűen törölték a domainem. Minden figyelmeztetés nélkül, ahogy azt illik.