Személyes dolgok
Korábba is ellőfordudlt már hogy em jól működött a billetyűzetem. Mot megit vacakol, ezért em agyo tudok rajta ormálisa gépeli. Mit látjátok, főleg az billetyűvel va probléma, pedig az a helyé va, csak em érzkeli, hogy leyomom. A többi meg kijár a helyéről és időkét keresgéli kell őket.
Egyik nap elhagytam a telefonom egy villamoson, de a becsületes megtaláló visszaadta. Még a megtalálói jutalomra sem tartott igényt, csak annyit kért, hogy én is adjam vissza a tulajdonosnak, ha találok valamit. Titeket is erre kérlek, mert ezzel sok embernek szerezhetünk örömet és egy idő után ez a kedvesség remélhetőleg körbeér, mindannyiunk életét jobbá téve!
A fotósok életének legnehezebb része bent ülni, miközben kint zajlanak az események. Persze nem csak a hivatásosok, sőt nem is csak fotósok ismerik az érzést, amiről most írok.
Hogy ez most miről jutott eszembe? Arról, hogy épp betegen nyomom itthon az ágyat és amíg lábadozok, nem mehetek ki fotózni sem tüntetést, sem hóesést, sem karácsonyi fényeket, semmi ilyet.
Egy évtizede kísérletezésből kezdtem el blogolni. Azóta eltelt tíz év. Sok minden megváltozott a blogon és a világban is. Ezek egy részéről igyekeztem beszámolni a blogon is. Most pedig próbálok számot vetni az elmúlt tíz évvel.
Vasárnap este végetért a hetedik Forma1 futam, amit fényképeztem. Önkéntelenül is mondanám, hogy zsinórban, de a sorozat nem folytonos.
Napok óta keresem a szavakat, de nem találom. Én épp légi fotókat keszítettem, amikor a halálhir érkezett, hogy 65 éves korában elhunyt H. Szabó Sándor légifotós. Autóbaleset érte és már nem fotóz többé a Földön, csak odafentről.
Végignéznem, leválogatnom és (rendesen) learchiválnom még mindig nem sikerült a Vizes VB képeit. Jöjjenek most a VB számai, meg egy pár GPS nyomvonal, csak mert úgy szeretek ilyeneket rajzolgatni rohangálás közben…
Így néz ki egy hét munkám nyomvonala 17. FINA Vizes Világbajnokságra épített Városligeti Szinkronúszó komplexumban.
Sokan kérdeztétek, hogy mi van a blogommal, meg velem. Mint már oly sokszor, most is alaposan elúsztam mindenféle teendőmmel, így a bloggal is.
A hétvégén sikerült mindkét oldalról megörökíteni a nem mindennapi pillanatot, amikor az óriásbuborék épp felém tart…