Gondoltatok már rá, hogy merre járhatnak és mimindenen mennek keresztül a levelek és egyéb küldemények, míg a postások kikézbesítik őket? Egy csomagként feladott fényképezőgép most megmutatja, mit dokumentált út közben.
A brit Songlines világzenei magazin közölte nemrég Bácsi Róbert képeit a mohácsi busójárásról. A képeket a Söndörgő zenekar kapcsán publikálták, amivel a lap júliusi száma foglalkozik, és akiknek a zenéjét a mohácsi hagyományok és népi zenészek ihlették. A képeket kísérő szöveget Alexandra Petropoulos írta.
A hétvége kérdése, hogy miért nincs egyetlen EU zászló sem egy EU elnökséget búcsúztató állami rendezvényen? A megfejtést éppúgy nem találtuk, mint ahogy EU zászlót, vagy bármilyen EU motívumot.
Tavaly a magas vízállás miatt elmaradt a Tiszavirágzás névre hallgató kérésznász a Tisza vize felett, és idén sem volt olyan tömeges a jelenség, mint két évvel korábban. Pedig állítólag az árvizek miatt kimaradó évek után még látványosabb szokott lenni. Akkor tényleg felhőben rajzottak a folyó felett a kérészek. Most lényegesen kevesebben voltak, de azért a kedves kis bogarak gruppenszexe így is érdekes program és fotótéma volt.
Az Origo fotóriportere, Hajdú D András elkészítette a minden nyáron szinte kötelező szökőkútban hűsölős fotó sorozatot a Margitszigeten. Hangulatos, jópofa anyag, ötletes, ahogy a papucsokat feldolgozta. Hűsöljetek ti is vele!
A szervezők szerint a buzi nem sértő, csak a mocskos, hiszen az ellentüntetők bekiabálásaira rendre az volt a szervezők válasza: “Nem mocskos, csak buzi!”.
Sok féle tánchsowt láttam már, és botfülű táncosokat is fotóztam már. De olyat eddig nem láttam, hogy siket táncosok vak zenészek muzsikájára táncolnak. Ráadásul ez a műsor is legalább olyan színvonalas volt, mint amilyen érdekesen mindez hangzik.
A rendvédelmi dolgozók tegnap megrendezett tüntetése hivatalosan Bohóc Forradalom 2011 néven szerepel a sajtóban. A politikai hátteret nem feszegetem, az alább linkelt galériákat közlő lapokból nyilván mindenki ismerheti a történet hátterét, ha akarja. Ha meg nem, akkor úgyis mindegy. Fantáziadús elgondolás, ötletes replika a kormányzati “lebohócozásra”, de a kivitel szerintem nem túl látványos, és a célt ki tudja mennyire szolgálja. Fotósként nekem pedig az a legfőbb gondom vele, hogy szinte teljesen fényképezhetetlen volt.
Minden évben jelentős esemény a magyar nemzet, és a vallásos közösségek számára a Csíksomlyói Búcsú, ahova rengetegen zarándokolnak. Mint mondják, évről-évre több a külföldi zarándok, és egyre kisebb a helyiek aránya. Idén is hatalmas volt az érdeklődés, és remek képek készültek az eseményről.
A Reuters fotóriporterei Omar Sobhani és Ahmad Masood örökítette meg a Kabul utcáit színesítő grafittiket, amikkel a helyi művészek – akárcsak a világ bármely más pontján – próbálják közbeszéd tárgyává tenni saját gondolataikat és problémáikat. A Reuters képeiből a Guardian állított össze beszédes képgalériát. A köztéri falfestmények mögött húzódó társadalmi konfliktusokat, és a felvetni kívánt kérdéseket pedig a lap munkatársa, Jason Burke fejti ki cikkében.