Az előző munkahelyemen 2 hétig tartott felvennem a céges laptopot, mert az illetékes ügyintéző nem tudott rövidebb határidővel kitölteni 5 sort egy átvételi elismervényen, az meg eszébe se jutott, hogy rám bízza a kitöltését – persze lehet, hogy nem bíztak meg bennem, hogy a személyes adatokat ki tudom tölteni….minden esetre nem volt nekik sürgős.
Most jött egy angol nyelvű levél, amiben egy ismeretlen haldokló nő közli velem, hogy rám hagyta a teljes vagyonát, és csak annyit kell tennem, hogy kapcsolatba lépek az ügyvédjével, hogy átutalják a 3,5 millió dolláros hagyatékot….most komolyan! Vannak még emberek, akik az ilyen átveréseknek bedőlnek?
Ezt a képet a napokban kaptam egy rendezvényszervező cégtől. Azt próbálják hirdetni vele, hogy a kiállításukat milyen sokan látogatták. És most nem a szervezést vagy a kiállítást akarom kritizálni, de azt valahogy nem tudom megérteni, hogy ennyire hogy lehet igénytelen egy sajtóval kommunikáló szervezet.
Az időhiány mellett az is nagyban akadályozza egy ideje a blogolásom, hogy az iPhone alkalmazással, amit eddig erre a célra használtam kis zűr támadt. Szerencsére sikerült találnom egy másikat, hogy részlegesen pótolni tudjam.
Ízelítő kiállítás látható a nemrég hazatért Robert Capa örökség képeiből a Nemzeti Múzeumban. Egyelőre a teljes hazatért anyagnak csak egy kis részét, a legismertebb képeket mutatják be az elegáns, és nem utolsó sorban ingyenesen látogatható kiállításon.
Az idő:
-a svájciak gyártják
-a franciák felhalmozzák
-az angolok elfecsérlik
-a hinduk szerint nem is létezik
-az amerikaiak szerint pedig pénz
-az olaszoknak mindig hiányzik
Idegesítő dolog, ha mindenkinek ugyanúgy cseng a telefonja, mint a tiéd. A nagy egyediség hajszolásban egyre sablonosabb kezd lenni a tömegízlés. A gyárak azzal a címszóval gyártanak lassan már mindent többféle színben (kedvencem a rózsaszín fényképezőgép), hogy mindenki megtalálhassa az egyéniségéhez illő árnyalatot.
Nem szakterületem a magyar nyelv, mondhatni, hogy a nap huszonnégy órájában csak kedvtelésből művelem. Talán nem mindig tökéletes helyességgel, de ha már annyit használom, igyekszem minél jobban tenni.
