Még mindig – vagy egyre inkább? – divat az iWiW, és egyre jobban terjed a Facebook (sőt van egy csomó más hasonló rendszer is), ami hasonló csak igazán nemzetköziben (Jelenleg olyan 170 millió felhasználója van, és egyre több lesz. Viszont (még) relatíve kevés a magyar köztük, persze ez is változik, különösen, hogy a kezelő felülete már magyarul is használható).
“Ismerős ismerősének az ismerőse nem biztos, hogy ismerősöm…”
Csak az bosszant ezekben az oldalakban, hogy egészen más logikával élnek rajta az emberek, mint általában az életben. Én nem szoktam barátnak nevezni és bejelölni olyanokat, akikkel jó ha néhány mondatot váltottunk életünkben, vagy akár annyit se. De bejelölnek néha olyanok is, akik egyáltalán nem ismernek, sosem beszéltünk, és még csak ezt a blogot sem olvassák. Legtöbben olyanok, akiket valamikor, valahol fényképeztem, és kedves tőlük, hogy ezt ismeretségnek tekintik. De ettől még nem ismerjük egymást.
Nem szeretnék senkit megbántani, nyugodtan bejelölhet bárki. De ha nem tudom névről, arcról, vagy a bemutatkozása alapján, hogy honnan ismerhetjük egymást, akkor nem fogom visszajelölni. Különösen akkor, ha a kérdésre, hogy honnan ismerjük egymást, azt válaszolja, hogy “Biztos nem emlékszel rám, de itt fényképeztél.” Erről jutott eszembe előkeresni az Index remek tanulmányát az emberek iWiW használati szokásairól. Érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta….ahogy azon is, hogy tényleg ismerünk-e (és hogy az ismeretség elég magas szintű-e hozzá, hogy tényleg ismerősnek nevezzük, vagy csak annyit jelent, hogy tudjuk kicsoda – azt is csak úgy nagyjából) valakit mielőtt be/visszajelöljük ismerősként.
