Fotó: Robert Galbraith/REUTERS
Úgy két hete eléggé rápörögtem az iPad vásárlás gondolatára. Ebből már sejthető, hogy előbb-utóbb be is vásárolok majd egyet. Viszont még mindig azon az állásponton vagyok, hogy az iPad nem fotósoknak való (nem csak azért, mert nem fut rajta az Aperture 3), és ezért nekem nincs is rá igazán szükségem.
Nem az a fő ok, hogy Magyarországon nem lehet kapni, sőt a második megjelenési hullámba se kerültünk bele. Bár hivatalos értékesítés még nem zajlik nálunk, azért már akadnak források, ahonnan beszerezhető, ha nagyon türelmetlen az ember. Az XMS-ben pedig a megjelenés óta kipróbálható, nyomkodható a készülék, és mint Handras blogján közzé tette, egyre nagyobb az oldalát iPaden látogatók száma.
Amit ennél is érdekesebbnek tartok, az sokkal inkább az a statisztika, hogy a rohamosan terjedő iPadet leginkább a technikára kevésbé fogékonynak tűnő 30-45 éves korosztály használja. Annak ellenére mindezt, hogy a Médiablog nemrég emlékezett meg róla, hogy Jakob Nielsen webergonómus szerint az iPad és alkalmazásainak kezelése kényelmetlen, nehézkes és zavaró. Szerintem, sőt a blogot jegyző Pollner szerint sincs igaza, de azért érdekes olvasmány lehet az érdeklődőknek. Az amerikai cégvezetőjeként bloggoló – és bevallottan kütyü mániás – Chuck Hollis pedig kifejezetten arról számolt be blogján, hogy mióta hazavitte az iPadet, az egész család szinte sorban áll érte, hogy használhassák. Pedig mint írja, mindenkinek van saját számítógépe, és több laptop, okostelefon és PDA is akad a házban. Mégis mindenki az iPadet akarja használni.
Akkor mégis miért nem akarok ilyet?
Akarok én, csak nem könnyű meggyőznöm magam róla, hogy értelme is van. Fotózási felhasználása nem nyújt eleget. Létezik ugyan Camera Connection Kit. Ugyanakkor se komolyabban szerkeszteni, se (számomra megfelelő módon) küldeni nem lehet vele képeket. Nagyon fapados szinten persze akár elégséges is lehetne. De ha az embernek megvannak a bejáratott munka módszerei, mitöbb eszközei, akkor csak nagyon fanyalogva dolgozik nem arra optimalizált eszközökkel. És ez a fő gond, hogy az iPad (remléhetőleg csak egyelőre) nem is optimalizálható ezekre.
Jó lenne netezésre, e-mail olvasásra, talán a blogom is gyakrabban frissülne, ha lenne iPad-em (nem azért, mert alkalmasabb rá a laptopnál, hanem mert mobiliotása miatt – és talán újdonsága miatt is többet hurcolja és használja az ember, viszont a képernyő mérete miatt alkalmasabb lehet az ilyesmire, mint az iPhone). Sőt lehet, hogy alvásra is kevesebb időt hagynék magamnak, mert folyton ezt piszkálnám. Viszont ugyanezekre ott a MacBookom, amit ráadásul (szemben egy asztali géppel) ugyanúgy az ölembe vehetek TV-zés közben, vagy az ágyban fekve. Igaz, hogy talán nem annyira kényelmesen, és szabadon mint az iPadet, és az akksija se bír annyit, de a lehetőség adott. Sőt van egy kisebb netbookom is, ami a kisebb mérettel ugyanúgy használható mindezekre, és még a gyors szerkesztési munkákat, és küldést is támogatja (amit az iPad nem), hiszen ugyanazok a programok futnak rajta, mint egy nagyobb számítógépen. Szóval a rövid magyarázat, hogy nem éri meg az iPad. Ha nem lenne laptopom, és első sorban nem munkára használnám az ilyen eszközöket, hanem csak Internetezésre, akkor talán már lenne is. De egyelőre nekem nincs értelme.
Kiegészítés: Nem sokkal később, hogy ez a bejegyzés megjelent, mégis csak megvettem az iPadet és nem is bántam meg. Különösen, ahogy az egyre több alkalmazás révén egyre több mindenre alkalmassá vált.
