Szerzőjogi és személyiségi jogi szempontból is érdekes kérdéseket vet fel az Állami Operaház közelmúlt beli plakátkép lopási botránya.
Braziliában élő török plakátarcuk a képének engedély nélküli felhasználásával vádolja őket. Az Opera pedig azzal védekezik, hogy a stock fotó használatára joguk volt. A helyzet viszont összetett és tisztázatlan.

A történet háttere
Az Extra nevű portugál lap nyomán a 24.hu , Index és a HVG is megírta, hogy az Opera képlopási ügybe keveredett. Sajnos az Opera válaszára a mai napig nem mindegyik cikk hivatkozik, pedig az más színezetet ad a történetnek, bár azért teljesen tisztába nem teszi a helyzetet.
A cikkek szerint az Opera kampányának Brazíliában élő, török származású plakátarcát meglepetésként érte, hogy Budapesten turistáskodó ismerőse meglátta őt egy plakáton a metróban. A fotóalany azt gondolta, hogy a Facebookon megosztott képét használták fel és pert helyezett kilátásba, amiért az engedélye nélkül használták a fotóját.

Az Opera hárítja a felelősséget
A 24.hu-nak és az Indexnek küldött válaszában az Opera arra hivatkozik, hogy a kreatív arculatukat tervező díjnyertes ügynökség egy közösségi alapú stockfotó-oldal, a Pexels.com ingyenesen hozzáférhető képeit használta fel. Az intézmény tehát arra hivatkozik, hogy nem ők hibáztak. Szerintük vélhetően a fénykép feltöltője követte el a hibát, aki azóta a képet és a profilját is törölte az oldalról. Azt állítják, “A Magyar Állami Operaház a fényképpel kapcsolatban eddig nem kapott jogi úton megkeresést, de a fentiek alapján ennek aligha lenne valós alapja”.
Az Opera sommás és határozott hárítása akár fel is kerülhetne a képtolvajok alaptalan mentségeiről készült gyűjtésembe. Persze ha én kezdeném el feltölteni egy ingyenes képmegosztó oldalra (teljesen törvénytelenül persze) az Opera képeit, hogy azokat bárki szabadon használhassa, mindjárt ők sem éreznék ennyire egyértelműnek, hogy mire is ad felhatalmazást egy ilyen oldal.

Jóval bonyolultabb a jogi helyzet
Ahhoz, hogy valaki jogszerűen használjon egy fotót, mindenképpen szükséges a jogtulajdonos engedélye. A jogtulajdonos alap esetben a fotó készítője. Ha a képen felismerhető személy is látható, akkor  is szükséges, de ilyenkor nem elegendő a fotó készítőjének engedélye, hanem a képen szereplő fotóalany engedélyére is szükség van.
Országonként és helyzetenként eltér, hogy mennyire szigorú kívánalom a fotóalany külön hozzájárulása. Sok országban például közterületen készült fotók esetén általában nem kell külön engedély a fotóalanytól (persze ilyenkor sem árt, ha van engedély). Egy dologban viszont mindenhol teljesen egységes a jogi álláspont: üzleti és reklám célnál mindig szükséges a modell beleegyező nyilatkozata is a fotós engedélye mellé. Enélkül nem lehetne felhasználni egyetlen fotót sem.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a képet nem csak egyszerűen felhasználták, hanem még át is szerkesztették. Egy vallási jelképet szerkesztettek rá. A modell fülbevalóját lecserélték egy keresztre. Ártatlan különbségnek tűnik, ugye? A vallás viszont sokaknak (elvben ugye a Keresztény évadot hirdető Operának is) elég komoly világnézeti kérdés. Ilyen módon megváltoztatott kontextusban használni egy képet akár bántó is lehet valaki számára, ha ő például más világnézetet vall. (Fordított esetben vajon hogyan reagálnának hithű keresztények, ha a tudtukon kívül mondjuk muszlimnak, vagy akár  csak ateistának bélyegeznék őket egy plakátkampányban?) Ilyen érzékeny helyzetekben legalább annyira szükséges, de legalábbis erősen ajánlott beszerezni a modell külön erre a felhasználásra vonatkozó beleegyezését, mint amikor egy stock fotó modelljéről azt állították egy kampányban, hogy AIDS beteg. Ezért is különösen fontos elolvasni és átgondolni a szerződéseket aláírás előtt.

Közvetítő esetén még nagyobb körültekintés szükséges
Ha jogtulajdonosként más ad engedélyt a kép felhasználására (jelen esetben egy fotó megosztó oldal), akkor nekik kellene gondoskodni róla, hogy a fotóstól és a modelltől is tényleg rendelkezzenek azokkal a jogokkal, amelyeket tovább adnak a saját ügyfeleiknek.
A komolyabb fotó ügynökségek ezt meg is teszik. Mellékelni szokták például a stock fotók mellé a modellek felhasználási nyilatkozatát is (sőt a képen látható termékek és márkajelzésekkel is hasonló a helyzet, de ez nem kapcsolódik ehhez a történethez). A komolyabb stock fotó ügynökségek ugyanis megkövetelik a fotósoktól azt is, hogy már a kép feltöltésekor leadják a modell nyilatkozatát, hogy tudomása van róla és engedélyt ad a képe felhasználásához. Ha pedig esetleg nem rendelkeznek az ilyen engedélyekkel, akkor vagy ki sem engedik a képeket, vagy egy külön, szűrhető kategóriába kerülnek az engedélekkel nem rendelkező fotók, hogy a felhasználó maga mérlegelhesse a kockázatokat és az engedély szükségességét.

Vigyázni kell az ismeretlen oldalakkal
Egyre több weboldal kínál nagyon olcsón, vagy akár teljesen ingyen is “korlátlanul felhasználható” képeket. Csakhogy ezek az oldalak nem mindig kellő jogi alapossággal végzik jó szándékú tevékenységüket. Már csak azért sem, mert ha az oldal nem kér pénzt a képekért, akkor nincs miből finanszírozni azok előállítását és a jogtisztaságuk garantálását sem. Egy olyan oldalon, ahova bárki feltöltheti ingyen megosztani kívánt képeit egy felelőtlen felhasználó akár mások jogvédett képeit is könnyű szerrel feltöltheti – attól pedig, hogy valaki feltölti egy ilyen oldalra, még nem válik jogszerűen bárki által felhasználhatóvá, hiszen a feltöltő hamis jognyilatkozatot tett róla.
Éppen ezért a felhasználók érdeke, hogy minél alaposabban dokumentált módon jussanak a fotóikhoz. Különösen az ilyen üzleti célú felhasználások esetén, pláne akkor, ha egy komoly intézmény drága hirdetési kampányának reklámarcának megválasztásáról van szó. Nem csak azért, mert ciki ingyenes stock fotót használni egy sok milliós reklám kampányhoz. Sokkal inkább azért, mert jogilag is veszélyes lehet.

A Pixabay nem vállal felelősséget
Hogy eloszlassan a kételyeket, ez nem csak az én okoskodásom. A történetben szereplő Pixabay oldal felhasználói feltételei közt is egyértelműen szerepel, hogy a képen szereplő személyek, logók, márkajelzések további külön engedélyek beszerzését tehetik szükségessé. Ki is hangsúlyozza a felhasználói szerződés, hogy ez különösen igaz a reklám célú felhasználások esetén. Saját megfogalmazásukban a bal oldali képen olvasható, magyar fordítása tőlem.

Kié a jogi felelősség?
Egy ilyen jogvita esetén a bíróságon aligha fog megállni érvként, hogy “innen töltöttük le, csak azóta már törölték”. Még akkor is, ha az oldalon azt állítják, hogy a képek egy esetleges törlés után is szabadon használhatók. Ebben a helyzetben ugyanis nem csak engedély nincs a kép használatára, de még csak az sem bizonyítható, hogy az a kép valaha fent volt a megnevezett oldalon.
Az Opera és az általuk alkalmazott reklám ügynökség, grafikai stúdió, iletve a fotómegosztó oldal most mutogathat egymásra, hogy a felelősséget áthárítsák. Viszont, ha perre kerül sor, akkor a bíróság a felek közt létrejött szerződések (és azok felelősség hárítási záradékai) alapján fogja majd megállapítani, hogy kinek is kell megtéríteni az okozott kárt. Érdekes procedúra lesz felgöngyölíteni, hogy egy ilyen jogátruházási láncolatban ki az utolsó láncszem, akinél megáll a felelősség.

Drága lehet az ingyen fotó
Akár perre kerül az ügy, akár megáll a mostani félinformációkból született cikkeknél, az Opera már most is komoly hírnév veszteséget szenvedett azzal, hogy lopás gyanúba került. Még akkor is, ha néhány helyen, de nem mindenhol lehozott nyilatkozatukkal valahogyan és amennyire kezelték a helyzetet. Ha pedig még bíróságra is citálják miatta őket, akkor további presztizs és anyagi károk is érhetik őket. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy vajon megér-e ennyit egy ingyen fotó?

Ti mit gondoltok a történetről?

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!