Hasonlóságok
Id. Konok Tamás és Capa is magyar volt, férfi, fotóriporter, a második világháborút fotózta és fényképezőgépet használtak. Fontos hozzátenni, hogy mindketten nagyon fontos, értékes és maradandó életművet hagytak hátra. Ezzel azt hiszem, nagyjából a hasonlóságok végére is értünk, minden más eltér az életükben. Ezt elég nehéz felsorolás szerűen érzékeltetni, így jöjjön inkább mindkettőjük vázlatos életrajza.
Robert Capa
Friedman Endre néven látta meg a napvilágot, melyen ma az egész világ ismeri. Budapest belvárosában született és itt is élt, míg zsidó származása miatt nyugatra nem menekült. A fotózás mellett főleg az írás érdekelte. Közismerten nagyvilági életet élt. Nem volt nős, de nagy nőcsábászként emlékeznek rá. Gerda Tarót eljegyezte, de nem házasodtak össze, mert a nő meghalt. Utána nem is akart már házasodni. Szerencsejátékos volt, hamar sztárfotóriporter lett, anyagilag mégis általában le volt égve. Korának szinte valamennyi hírességével találkozott, jó részükkel barátságban volt, egyeseknek a hálószobájába is bejáratos volt.
Saját maga keltette legendáját marketing eszközként használva felvett néven adta el képeit a legnagyobb nyugati lapoknak. A második világháború több frontján is megfordult, végig a szövetségesek oldalán fotózott. Elsők között szállt partra Normandiánál. Itt készült képeiért már nem is első alkalommal sztárolta a világsajtó. A háború után Hollywoodban fényképezte a filmsztárokat, forgatókönyvírói álmokat dédelgetett, életrajzi regényét is film forgatókönyvnek szánta. Korának leghíresebb fotótörténeti személyiségeivel fotózott együtt. Közülük többel együtt alapította a világhírű fotósokat tömörítő Magnum ügynökséget. Gyakran belement a legveszedelmesebb helyzetekbe és többnyire az események közelében fotózott. A szövetséges hadsereg diadalmas katonáival vonult be Párizsba, majd Berlinbe is. Halálát is vakmerősége okozta. A világ másik felén, Indokínában egy aknára lépett. Munkásságának és emlékének gondozására alapították az International Center of Photography-t. Életművének egy jelentős részét milliárdokért vásárolta meg Amerikából a magyar állam, amiből a Nemzeti Múzeumban többször is, majd a Ludwig Múzeumban rendeztek nagyszabású kiállítást. Nevével fémjelezve díjat alapított az Overseas Press Club, a legbátrabb háborús fotósok elismerésére. Századik születésnapjáról és az ennek alkalmából nyilvánosságra került hangfelvételről a világsajtó is megemlékezett.
Pályája során több féle fényképezőgépet is használt. Zömében egy 6×6 Rolleiflexet és egy kisfilmes Contaxot használt. Életrajza említi, hogy pályája vége felé kipróbálta a Nikon egy akkori új gépét is, de nem sokat használta. A magyar kormány szakmai intézményt nevezett el róla Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ néven, fotóit az állam 300 millió forintért vásárolta meg az életművét kezelő new yorki ICP-től.
Id. Konok Tamás
Az akkor még Magyarországhoz tartozó felvidéken született. Egész életében saját nevét használta, viszont jóval szűkebb körben, leginkább csak magyar nyelvterületen ismerik. A fotózás mellett a zene iránt érdeklődött. Családja a katonai pályát választotta számára, ami meg is hozta a várt felemelkedést, főtiszt lett és Horthy alatt szolgált. Nős volt és családot alapított. Klubéletet élő amatőr fotósként korának legnevesebb magyar fotósaival állt kapcsolatban. Alapvetően nem megjelenési céllal fényképezett. Kezdetben csak amatőrként, szabadidejében űzte a fotózást. A magyar haditudósító század parancsnokaként később a Don-kanyarba vonult a keleti frontra, de még a 2. magyar hadsereg katasztrófája előtt visszarendelték onnan.
Háborús eseményeket nem nagyon fényképezett, inkább tájakat és életképeket készített, katonai témájú képei is csak kis számban maradtak fenn. Magyarországgal együtt a tengelyhatalmak oldalán állt a világháborúban, bár német ellenes volt és Szálasi hatalomátvétele után nem esküdött fel a nemzetvezetőre, amiért halálraítélték, később az orosz csapatokhoz csatlakozott a németek elleni harcban. A háború után viszont nem lépett be a kommunista pártba, leszerelt és kitanulta a fényképész szakmát, ez lett polgári hivatása. Élete Budapesten ért véget, betegségben hunyt el.
Munkásságát egészen a közelmúltig még Magyarországon sem sokan ismerték. Képeit a családi archívumban őrizték és fia nemrég ajándékozta közgyűjteményeknek, hogy fennmaradhasson és méltó helyére kerülhessen a fotótörténetben. Egy 1200 képes válogatást a Fortepan közölt nemrég a képeiből. Születésének századik évfordulójáról, 1998-ban sajnos munkásságát jobbára még nem ismerte a szélesebb közvélemény.
Jobbára két Leicával fényképezett, melyekről külön is írtam a blogon, hogy miért volt a kettő közül egyik színes. Néhány fotója a közelmúltban látható volt a Nemzeti Galéria Fortepan kiállításán. Önálló és pláne Capával közös kiállítása egyelőre még várat magára.
Érdekességek Id. Konok Tamás életéről és munkásságáról:
- Amikor a fényképezőgép is színes, nem csak a film – de nem úgy
- Egy humanista főtiszt képei a Don-kanyarból – Index Nagykép
- A Don-kanyartól Grazig – IndexVideó
- Id. Konok Tamás képei – Fortepan Archívum
- Művészember mundérban – Fortepan Blog
- Újabb 1200 képpel bővült a Fortepan! – Fortepan Blog
- Egy anti-Capa haditudósító a Don-kanyarból – 444
- Így omlott össze a 2. magyar hadsereg – Index
- Don – Egy tragédia és utóéletei – A Wang folyó versei
- Egy honvédtiszt szemével – fotográfiák a Don-kanyarból – Mandiner
- A magyar hadsereg haditudósítójának fotói a Don-kanyarból – Érdekes Világ
- Egy honvédtiszt hagyatéka – fotográfiák a másik Magyarországról – Mandiner