Napok óta keresem a szavakat, de nem találom. Én épp légi fotókat keszítettem, amikor a halálhír érkezett, hogy 65 éves korában elhunyt H. Szabó Sándor légifotós. Autóbaleset érte és már nem fotóz többé a Földön, csak odafentről.
Mindig kedves, jókedélyű, viccelődő kolléga és segítőkész barát volt. A Hatvani Hírlap széles vigyorral mosolygós képpel hozta le halálhírét. Elsőre furcsának tűnő választás, de pont ilyennek ismertem őt, így őrzöm meg az emlékeimben is.

Az Index alapos és életművét bemutató, képekkel gazdagon illusztrált írással, a Hatvani Hírlap személyes és tartalmas nekrológgal vesz tőle búcsút. A szintén repülés megszállott kolléga, Veres Viktor pedig közös történeteikből adott ízelítőt a Facebookon. Mindegyiket érdemes elolvasni és a linkelt, beágyazott galériákat, videókat, idézeteket megnézni, elolvasni!

Sajnos én ennél többet, tartalmasabbat most nem tudok írni. Még mindig nem találom a szavakat…

Nyugodj békében Sanyi!

Veres Viktor búcsúja:

Drága Sanyi!

Nagyon szépen köszönök Neked mindent amire évek óta tanítottál.
A mai napig emlékszem arra amikor 24 éve, 1993-ban még TV Híradós segédoperatőrként az egyik nagy balesetnél beültem melléd a nagyon menő, fehér színű, feketére fóliázott ablakú kombi kocka Ladádba és rácsodálkoztam a műszerfalon lévő dobozba, melyen a piros LED-ek sora futófényként jelezte, hogy a szkenner üzemel és folyamatosan figyeli a tűzoltók, mentők, rendőrség hullámsávjait.
Ugyanis Te voltál az egyik első olyan fotóriporter Magyarországon aki ezt a technológiát használta arra, hogy a lehető leghamarabb és legpontosabban tudósíthass a rendkívüli eseményekről.
Akkor kezdtél el nekem tanácsokat adni, aztán 1999 végétől, amikor végre én is fotóriporter lettem, folyamatosan segítettél a pályámon. Közben az irigyed is lettem, mivel Te lettél az a fotóriporter, akinek állandó engedélye lett arra, hogy a Légirendészet helikoptereinek fedélzetéről fölénk, átlag emberek fölé szállva mutasd be mindenkinek az országot abból a perspektívából, ahonnan keveseknek van szerencséje látni Hazánk csodálatos tájait.
És neked eddig csak szerencséd volt, hiszen karcolásokkal megúsztad azt a kis híján katasztrófát, amikor az egyik “bevetésedre” indulván felszállás után Ferihegyen leesett és alaposan összetört az az MD-500-as helikopter, amelyen Te is rajta ültél.
Azt is kigurultad, amikor pár éve “új szelek” kezdtek el fújni és nem volt tovább szükség az áldozatos és alázatos munkádra az MTI-nél. Tudom, ez nagyon megviselt Téged, hiszen sokszor beszéltünk telefonon, elmondtad nekem ezt is.
De Te erős voltál, talpra álltál az övön aluli ütés után és tovább űzted a hivatásodat, a fotóriporterkedést.
2012-2014 között a Légirendészet fotósaként, aztán a nyugdíj után már “csak” a földön és a szűkebb pátriádban Hatvanban és környékén, de mentél előre, csináltad.
Még tegnap is küldtél anyagot, láttam is a Hatvani őstermelőkről készített sorozatodat, amely a Tőled megszokott alapossággal megírt szöveggel együtt érkezett.
Amikor elküldted még senki sem gondolta volna hogy ezek lesznek az utolsó olyan képek a magyar média történetében, melyek alá a következő van írva: Fotó: H. Szabó Sándor

A nagyoknak mindig kijár a díszkíséret, ezért én ezzel a képemmel búcsúzom tőled Barátom, ezt találtam méltónak Hozzád és pályafutásodhoz.

Nyugodj békében Drága Sanyi!

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!