Régóta bosszant, de mostanra már kezdem kifejezetten nevetségesnek érezni, ahogyan a hagyományos (vagy nevezzük inkább elavultnak?) média egyre fokozódó modorossággal próbálja nem kimondani a Facebook nevét, miközben az egyre több hírben jelenik meg.
Egyre-másra olvasom az írott sajtóban és hallom a tévékben, ahogy a “legismertebb közösségi portál” kifejezéssel szerencsétlenkednek, ahelyett, hogy kimondanák, hogy a Facebookról van szó.
Különösen azért szánalmas ez az eufemiztálás, mert ezt általában hely/forrásmegjelölésként használják és az oldal szerepe nem elhanyagolható a hírből. Nem hagyhatják ki a hírből, mert fontos hogy a közösségi olalon szerveződött valami, vagy hogy valamilyen információ onnan származik, de mégis próbálják nem kimondani a nevét, mert az ugye reklám volna.
Értem én, hogy ódzkodnak a reklámtól, főleg, ha nem fizetnek érte. Azt is értem, hogy a bújtatott reklámra vonatkozóan még szabályozás is létezik a médiatörvényben. Viszont amikor más média cégekre kell hivatkozni, akkor habozás nélkül kimondják azok nevét, hiszen azonosítani kell a forrást. Nem hallunk olyat, hogy a hírekben MTI helyett a “legtöbbet emlegetett magyar hírügynökség”, az MTVA vagy a Közmédia helyett “adófizetők pénzéből fenntartott tévécsatornák”, a Blikk helyett “legnagyobb példányszámú szórakoztató napilapot” emlegetnének.
Ez az ügyetlenkedés mintha csak azoknak a világcégeknek járna ki, akiknek a neve már amúgy is része a hétköznapjainknak és már nem csak főnévként, hanem igeként is használjuk az Internetes keresés, vagy éppen időtöltés/kommunikáció szinonímájaként.
Csak az a gond ezzel a megoldással, hogy az olvasónak azt üzeni, ezek a média cégek ennyire nem értik a körülöttük levő világot. Aki nem érti ezt a nyakatekert megfogalmazást, az azt érzi (joggal), hogy nem tájékoztatják rendesen. Aki érti, az meg azt látja, hogy itt van ez a médiának nevezett őskövület, ami képtelen lépésttartani a technika fejlődésével. És ezt (meg ezt a posztot is ,-)) valószínűleg gyorsan meg is osztja a Facebookon.
