Fotó: Roberto Schmidt/AFP
Pillanatok alatt bejárta a világot és mondhatni mindenhol felháborodást váltott ki, hogy Barack Obama amerikai elnök, David Cameron brit miniszterelnök és Helle Thorning Schmidt dán miniszterelnök nevetgélve pózol egy mobilos önfotóhoz, népszerű nevén selfie-hez. És eddig csak egy olyan lapot találtam, ami nem csak a felháborodásnak ad hangot, hanem a körülményeket legalább megpróbálja feltárni.
Egy temetésen elég visszatetsző dolog nekiállni szórakozni és nevetgélve fotózkodni. Tőlem még az is idegen, hogy fényképezzek egy temetésen, de azért ezt néha le kell küzdenie magában az embernek. A közvélekedés szerint viszont a politikus selfie túlzás volt.
De a Roberto Schmidt képével foglalkozó magyar és angol nyelvű cikkek (el se kezdem sorolni) közül mindössze egyet találtam, a Mashable-n, ahol a szerző felvetette, hogy az esemény kontextusa is fontos, hogy megítélhessük, hogy vajon alkalomhoz illő volt-e ott fotózkodni.
Mondjuk már az is vicces, hogy az AFP Tumbrl oldalának állandó megdöbbentő képek fejléce alatt jelent meg a kép, amiből valóban komoly felháborodás is lett.
Bár sok cikk temetésnek nevezi az eseményt, valójában ez még nem a temetés, sőt nem is a ravatal volt, hanem a tíz napos megemlékezés sorozat egyik legelső eseménye. Ugyan én nem ismerem a dél-afrikai xhosáknak, Mandela törzsének a temetkezési hagyományait. Lehet viszont, hogy a nemzetközi sajtó sem ismeri nálam sokkal jobban – vagy csak időnként megfeledkezik róla, más cikkekben mit írtak. A vitatott kép kapcsán arról még egyik cikkben sem olvastam, hogy a stadion mintegy 50 ezres közönsége is jobbára vidáman nevetgélve tánccal és énekelve búcsúztatta nemzeti hősét feszengő formalitás helyett. Pedig egész sor képgalériában, cikkben és tévé tudósításban is szerepel ez az aligha elhanyagolható tény.
Minden esetre talán nem ártana jobban ismernünk a helyi szokásokat és az adott kontextust ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Mondjuk azt már jobban furcsállom, hogy a dél-afrikai újságok beszámolóiban sem találtam sokkal több konkrétumot a vonatkozó helyi szokásokat illetően, csak források nélkül elküldött kommentek emlegetik némelyik cikk alatt, így például a HVG Nagyításánál is, hogy Afrikában nem annyira az elhunyt távozását szokás gyászolni, mint ünnepelni, hogy ismerhették és része lehetett az életüknek.
Érdekes például, hogy az Origo galériájának egyik képe alá azt írták: “Az időjárás nem kegyes a megemlékezőkhöz”. Logikusnak is tűnik ez a kijelentés, de egészen más megvilágításba helyezi, hogy közben a Sydney Morning Herald beszámolója szerint a ceremónián kitértek az eső szerepére. Az afirikai temetkezési hagyományok ugyanis áldásként tekintenek az esőre, amit annak a jelének tekintenek, hogy a halottat szívesen fogadták a mennyben.
A nemzetközi Yahoo News dél-afrikai kiadása (és egyik más országi verziója sem) viszont megszólaltatja az AFP hírügynökség “selfie pillanatot” megörökítő fotósát, Roberto Schmidtet.
Szerinte “érdekes a politikusokat emberi pillanatokban látni, mert általában nagyon ellenőrzött körülmények között szerepelnek. Talán ez a mostani nem lenne olyan nagy dolog, ha a sajtó jobban megközelíthetné a vezetőket és így emberibb oldalukat is gyakrabban láthatnánk.”
A fotós ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy tartott tőle – ami be is következett – hogy ez a kép beárnyékolja majd a megemlékezést azzal, hogy túlsúlyt szerez a hírekben. “Az AFP [és más médiumok is persze – a szerk VA] keményen dolgozott rajta, hogy bemutassa, hogyan reagál Dél-Afrika népe annak az embernek az elvesztésére, akit egyként mindannyian atyjuknak tekintettek. Mintegy 500 képet adtunk ki, amiken igyekeztünk bemutatni az őszinte érzéseiket. És ez a látszólag egyszerű kép minden mást elhomályosított. […] Úgy gondolom, ez a szomorú eset jól tükrözi azt, hogy néha mi, társadalomként mennyire hétköznapi dolgokra tudunk koncentrálni.”
Egyébként ha már ilyen nagy felhajtás lett körülötte, akkor jó lenne már csak a történelem kedvéért is látni az elkészült képet, hogy a werkfotó mellé lehessen tenni, mint a pápai selfie esetében is történt.
