Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu
A személyiségi jogok sok problémát okoznak a fotósoknak, hiszen nem mindig és mindenhol készíthetünk fotót. Egyre többen vannak, akik ezt nem is szeretnék, és jelenleg a törvény is az ő oldalukon áll, ami az új PTK megjelenésével nagy vihart kavart.
Ez egy fontos és egyre inkább szükségszerű társadalmi vitát eredményez, amit egyre inkább időszerű lenne lefolytatni.
Bárkit szabadon fotózni
Az egyik oldalon a fotósok joga alkotói szabadsághoz, véleménynyilvánításhoz és a szólás- illetve tájékoztatás szabadságához. Sokan úgy gondolják, hogy aki közterületen megjelenik, annak vállalnia kellene, hogy mások látják és ezzel együtt a fotózást is szükségszerűen tűrnie kellene. Szerintük ne lehessen személyiségi jogok és mindenféle törvények mögé bújni a fényképezőgépek elől. Közterületen állva, közterületen álló személyt lehessen teljesen szabadon fotózni és a képeket bárhol bármikor, bármilyen céllal közölni és ezt senki ne korlátozza sehogyan.
Ne lehessen engedély nélkül fotózni
A másik oldalon a személyiségi jogok és azok védelmezői állnak, akik szerint a képmáshoz fűződő jognak nagyon erősnek kell lennie, mert a képmásunkkal nagyon könnyű visszaélni, ennek akár beláthatatlan következményei is lehetnek. Szerintük csakis az érintett beleegyezésével készülhessen valakiről fotó, szigorúan meghatározott felhasználásokat engedélyezve, mert különben előfordulhat, hogy a képed olyan helyen, módon és kontextusban jelenik meg, amit nem is gondoltál volna, de ha tudtad volna, hogy mire készülnek, az neked nem tetszene.
Vannak, akik már azt sem akarják hagyni, hogy lefényképezzék őket, vannak akik csak a felhasználás, megjelenés módját szeretnék korlátozni, mert például olyan nézetekkel, eszmékkel nem szeretnének egy felületre kerülni, amikkel nem értenek egyet, másoknak meg más okai vannak.
A törvényi szabályozás
Országonként eltér a szabályozás. Egyes országokban kevesebb megkötés vonatkozik a fotózásra, több lehetősége van a fotósoknak. Kínában például egyáltalán nincsenek személyiségi jogok, így itt egyáltalán nem okoz gondot a fotózás, bár magánterületen ott is előfordul, hogy kitessékelik a fotóst. Az USA-ban is elég szabad teret engednek a fotózásnak, közterületen bárki fotózható (a rendőrök nem minden államban), csak a képek üzleti felhasználását kötik engedélyhez. A közszereplők fotózása pedig már olyan mértéket ölt, hogy nem csak az utcákon, de még a legintimebb pillanatokba is betolakodnak a paparazzi fotósok, ami miatt időről-időre napirendre kerül, hogy a lesifotósokra külön szabályozás szülessen a hírességek védelmében.
Európában előfordul kevésbé megengedő szabályozás. Sok helyen még a közszereplők fotózhatóságát is korlátozzák, hogy csak közszereplésükkel kapcsolatban kelljen a nyilvánosság érdeklődését elszenvedniük, de mégse forgassák fel teljesen az életüket és békén hagyják például a családjukat. Ennek részletei, akárcsak az, hogy az utcán közlekedők megjelenhetnek-e a felvételeken, országonként eltér.
Miközben sok helyen természetes dolognak tekintik, hogy bárki bárkit fotózhat, időnként felüti a fejét a terror fenyegetettséghez kapcsolódó fotó fóbia. Többnyire csak zsigeri szinten szoktak gyanakodni a fotósokra, de ez előfordul, hogy a törvények szabad értelmezését, vagy akár egyértelmű áthágását is eredményezi. Ezért a fotósok kénytelenek önvédelmi mozgalmakba tömörülni, hogy elfogadtassák, hogy a fotós nem terrorista és főleg megvédjék magukat az USA-ban vagy épp Angliában épp úgy tetten érhető rendőri önkénnyel, mint ahogy Magyarországon sem épp kedvencei a fotósok a hatóságoknak.
Egyre többen reklamálják viszont a térfigyelő kamerákat, amik lényegében ma már szinte minden pillanatunkat rögzítik különböző helyeken a biztonságunk vélt vagy valós szolgálatában. Egyesek viszont cinikusan úgy gondolják, nem kellenek ide titkosszolgálatok és államhatalmi gépezet, Orwell megfigyelést tökélyre fejlesztő 1984-i világát nem a különféle titkosszolgálatok építették fel mára, hanem maguk a közösségi hálózatok, ahol a felhasználók önként és dalolva osztják meg saját és mások életének szinte minden mozzanatát, fotókkal, videókkal, élő közvetítésekkel és az ezek kezelését még jobban megkönnyítő kulcsszavakkal, képaláírásokkal, címkékkel és GPS koordinátákkal együtt. Az ezeket birtokló multicégek pedig egyre újabb okostelefonokat, fényképezőgépeket, kereső algoritmusokat és felhasználói felületeket biztosítanak, hogy még jobban megkönnyítsék a képek és egyéb személyes adatok megosztását és az ezekben történő keresést – egyesek szerint pedig a visszaéléseket is.
Most ne azt írd le, hogy mit gondolsz a jelenlegi helyzetről, az érdekel, hogy szerinted a képmáshoz fűződő jogok kérdését hogyan kellene rendezni, hogy mindenki jól érezze magát miatta napjainkban?
Ha úgy érzed, hogy Magyarországon nincs szükség ilyen szigorú szabályozásra, akkor támogasd az aláírásoddal a megváltoztatását! De azért olvasd el azt is, hogyan lehet együttélni a törvénnyel, mert amíg nem változik, kénytelen leszel betartani – ahogy eddig is.
Kiegészítés: A GDPR EU szintű adatvédelmi szabályozás 2018. május 25-ei bevezetése a fotózást is érinti, így a személyiségi jogok védelme tovább erősödik. Ezzel majd külön írásban fogok foglalkozni valamikor.
