Ezek a fránya időzónák folyton nehezítik a globális világban ténykedők életét. Az Oscar-díjakat mindig a magyar éjszakában adják át, a Magyarországról tudósító nemzetközi hírügynökségek mindig a külföldi lapzártákhoz kell alkalmazkodni, a külföldi nagy sajtó bejelentések meg mindig keresztbe tesznek a magyarországi megjelenéseknek.
A magyarországi Canon márkaképviseleten (kis túlzásal) ezekben a percekben mutatja be a cég legújabb belépő szintű tükörreflexes fényképezőgépeit. Csakhogy a gépek paramétereiről már nem csak a pletyka lapok szolgáltak napokkal vagy hetekkel korábban lesújtóan pontos kiszivárogtatásokkal. Az anyacég maga is keresztbe tesz a más időzónában működő leányvállalatainak – így a magyaroknak is – a bejelentés korlátozásaival.
Megjegyzem, ez nem csak egy céget érintő probléma, sőt nem is csak a fotótechnikai cikkekre igaz. Szinte minden olyan hírt érint a jelenség, ami nem csak belföldön érdekes, a Canon új termékeinek bejelentése csak az apropót szolgáltatják hozzá, hogy most ezt megírtam.
Ma hajnalban már minden külföldi fotós oldal lehozta az új gépek minden adatát (DpReview, PetaPixel, Fstoppers, stb), paraméterét, sőt talán nem csak termékfotókat, hanem tesztfotókat és talán már az első teszteket is. A magyar lapok pedig ahogy ilyenkor tenni szokták a hírversenytől vezérelve, gyorsan lefordították és közzé tették az információkat a külföldi forrásokból (Pixinfo, FotoTv, Printscreen, Prohardver, stb). Én nem kapkodtam el ezt a posztot, mert ebben a hírversenyben nem is akarok részt venni – sőt a magam részéről értelmét se látom.
A japán újságírók érdekes formátumú meghívót kaptak
A nap kérdése
Ezek után nem az a nagy kérdés, hogy vajon milyen újdonságot mutatnak be a mai sajtótájékoztatón, hanem hogy van-e bármi értelme elmenni egy olyan sajtóeseményre, aminek a bejelentéseit már órákkal az esemény előtt mindenki megírta.
A dolgok normál menete általában az szokott lenni hogy ha tartanak egy sajtótájékoztatót, akkor az újságírók elmennek rá, hogy információt gyűjtsenek, majd vagy már helyben, vagy a szerkesztőségbe érve megírják belőle a saját anyagaikat.
De ha pár órával az esemény előtt megjelenik külföldön minden releváns információ, amiből nem csak lehet, de a hírverseny miatt egyenesen kötelező is dolgozni, akkor maga a sajtó esemény aligha tud érdemeben hozzátenni ehhez. Ezek után minek elmenni a sajtóeseményre, sajtós pogácsát majszolni, meghallgatni újdonságként tálalva, amit pár órával korábban magad írtál meg, mikor még hír volt?
Persze lehet ilyenkor nyomogatni is a készüléket, ami nem egy utolsó szempont, sőt lehet személyes kapcsolatokat építeni is, de az érdemi megjelenéshez ez nem sokat tesz hozzá. Az ergonómia is fontos, de a sajtótájékoztatón mindenki ugyanazt a gépet akarja majd nyomkodni, mint te, szóval időigényes dolog tíz percre megkaparintani, és tíz perc alapján is leginkább csak azt írhatod majd meg, hogy nyomkodtad és tetszik, vagy nem. A már órákkal korábban megjelent hírekhez ez kevés érdemi adalékot jelent. Az órák, vagy napok múlva megjelenő alaposabb tesztek előtt meg az olvasókat aligha elégíti ki.
Ahogy egy kolléga fogalmazott ma reggel: “szomorú, hogy azon kell törni a fejünket, hogy van-e értelme elmenni egy sajtótájékoztatóra”.
Minek volna értelme helyette?
Az igazi az volna, ha a világon mindenhol egyszerre lenne bejelentés, akkor legalább a tényleges bejelentés hírei nem szivárognának ki előbb. Persze hajnalban még az ingyen kávé miatt sem kelnének szívesen az újságírók, sőt a sajtótájékoztató szervezői sem.
Az emberbarát megoldás talán az lenne, ha egy nappal korábban tartanának sajtótájékoztatót, és titoktartási kötelezettség kötné az újságírókat, hogy másnap hajnalig nem jelenhetnek meg az anyagok. Így mindenkinek volna ideje megrágni az információkat, megírni az anyagait, szépen komotósan beszerkeszteni és úgy időzíteni a megjelenést, hogy összhangban legyen a nemzetközi megjelenéssel. Csak hát a cégek félnek az esetleges kiszivárogtatásoktól – bár ez az egyre erősödő pletyka gépezet mellett szó szerint nevetséges gondolat, hiszen már idejét se nagyon tudni, hogy mikor sikerült olyan terméket bejelenteni, amiről nem lehetett előre tudni minden paramétert.
Az ugyanis is biztos, hogy nem a magyar sajtó fogja első információkkal ellátni a világot egy külföldi cég termékeivel kapcsolatban – de hogy már a magyar olvasókat sem, az szerintem nem csak az újságoknak, hanem a gyártóknak is kellemetlen – kéne hogy legyen!
Talán a rendszert kellene a újragondolni a cégeknek és nem a bejelentés előtti kiszivárgásoktól tartani, mert ez nem változtat rajta, hogy csak kullognak az őket megelőző pletykák mögött és a saját dolgukat nehezítik értelmetlenül.
