Fent: Justin Fielder / Temple Island Collection
Lent: Nicholas John Houghton/New English Teas
Veszélyben lehet minden fotós, aki hasonló képet készít, mint valaki más? Különösen vigyázni kell a londoni buszok és a Westminster fotózásával? Meglepő szerzőjogi ítéletet hozott egy angol bíró, de alaposabban utána olvasva kiderülhet, hogy miért van mégis igaza.
Az Amateur Photographer és nyomán több más lap (DPreview, ACID, stb) beszámolt róla, hogy különös ítélet született Angliában. Az ajándéktárgyakat gyártó Temple Island nevű cég perelte be a New England Teas teagyártót, mivel az szerintük megsértette szerzői jogaikat azzal, hogy egy a képükhöz hasonlót használt terméke csomagolásán.
Az per ítélet azért különös (és sokak szerint botrányos), mert a keresetet nem az eredeti kép jogtalan felhasználására alapozták. Sőt a két kép első ránézésre nem is hasonlít. A per tárgya, hogy a kép készítése mögött rejlő ötletet, az azonos képi elemeket, és a kép előállítása során használt fotószerkesztési eljárást másolták le egy teljesen nyilvánvalóan legfeljebb csak (távolról) hasonló kép létrehozásához.
Nemzetközi felhördülés
A nemzetközi fotós világ értetlenül áll az ítélet előtt, mivel pont egy (valójában kettő) olyan képről van szó, amit nagyon enyhe túlzással minden harmadik arra járó turista elkészít, és minden második angol cég valamilyen arculati elemben akar használni.
Mint Charles Swan szerzőjogi szakértő fogalmaz, a január 12-ei tárgyalás ítélete komoly következményekkel járhat bármelyik fotósra nézve: “Briss bíró ítélete alapján egy piros buszról a Big Ben és az angol Parlament fekete-fehérre változtatott épülete előtt, fehér égbolttal készült kép elegendő jogalap egy szerzői jogsértési perhez. […] A Temple Island ügy nyomán egyre több hasonló követelés jelenhet majd meg a bíróságokon.”
Ütközik józan ésszel és a törvénnyel is
A magyar jog 1999. évi LXXVI. szerzőjogi törvényének 1. § egyértelműen kimondja, hogy “(6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek” csakis az elkészült művet illeti meg bármilyen oltalom. Ezen az alapon a felperes érvelése megbukna hazánkban.
De az amerikai jog sem rövidlátóbb a magyarnál. Különösen annak fényében tűnik nagyon érdekesnek ez az ítélet, hogy nemrég – igaz Amerikában – bíróság is kimondta, hogy a szerzőjogi törvény csak az elkészült képet védi, nem a rajta látható képi elemeket, vagy a készítése mögött rejlő mondanivalót, ötleteket, vagy akár technikai megoldásokat.
Ugyan az amerikai és angol szerzői jog csak hasonlít egymásra, és precedens ítélkezésük sem kötelező egymásra nézve, mégis meglepő, hogy ennyire eltérő ítéletek születnek a két országban.
Ráadásul a fotó ötletének eredetisége mellett felhozott érveket meglehetősen ironikus kontextusba helyezi, hogy a per jegyzőkönyvében szerepel, hogy a felperes a Schindler Listája című filmből vette a fekete-fehér háttér előtt látható élénk színű képelem ötletét. Hasonló vizuális megoldásokkal egyébként tele vannak a magyar és nemzetközi fotó megosztó oldalak egyaránt.
Fotó: Nicholas John Houghton/New English Teas
Ezért jogos a bíró ítélete
Briss bíró úgy gondolja, hogy nehéz volt döntést hoznia az ügyben. Végül azért határozott így, mert a felperes képe kellően nagy mértékű hasonlóságot mutatott az alperes képéhez. Ennek belátásához érdemes alaposabban megnézni mindkét képet, és az sem árt, ha elolvassuk a per jegyzőkönyvét.
A bíró indoklása szerint a felperes képén látható képelemek (Big Ben és Parlament épülete fekete-fehér háttérként, fehér égbolt, piros busz az előtérben a Westminster hídon) kellően nagy számban ismétlőnek az alperes képén, hogy a felperesnek ne csak a fotóját, hanem a benne szereplő megoldásokat is egyedi kreativitás eredményének tekintse.
A bíró továbbá nem csak azt a tényt nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a felperes 2005-ös képe évek óta nagy mennyiségben kapható London szerte a legnépszerűbb emléktárgyakon, és hogy az alperes egy korábbi jogvitájuk révén már bizonyítottan ismerte azt saját képe elkészítésekor.
A döntő érv azonban (amit az ítélet kritikusai rendre elfelejtenek megemlíteni), hogy az alperes képe nem egyszerű utófeldolgozott fotó, ami véletlenül épp hasonlít egy másikra.
Az alperes képe egy montázs, amit három teljesen külön álló képből illesztettek össze. Az egyes képelemek, így a Parlament épülete és a Big Ben tornya is mind külön fotón szerepelt, amiket az alperes készített. A busz fotója pedig egy önálló stock fotóról származik, melyen a jármű egy garázs előtt vesztegel. Ezeket a képeket egy Sphere Desing nevű cég grafikusai az alperes megrendelésére, és kifejezett utasításai alapján illesztették össze, hogy ilyen végeredmény szülessen.
Így már talán jobban látszik, hogy miért is tekintette másolásnak a bíró az alperes “fotóját”, és hogy miért lehet igazságos mégis az első ránézésre szerzői joggal is ellentétesnek tűnő ítélet. Így a fotósoknak sem kell rettegniük, ha hasonló (mégha kicsit elcsépelt) képi megoldást szeretnének alkalmazni saját képeiken.
Szerinted ezek alapján csak véletlenszerű az egyezés? Vagy mégis csak szándékos ötlet lopásról van szó?
