Add tovább: meglett a talált fotós táska gazdája
Alig egy nap leforgása alatt megoldódott a fotóstáska csere története, az Internet és a közösségi média ezúttal jól vizsgázott, és ami fontosabb, az emberi erkölcsök nem kevésbé. Most ezt add tovább, hogy ne keltsen tévhír a korábbi körlevél.
Tőlem már többen kérdezték, hogy miért van az objektíveimre ráírva a telefonszámom. “Csak nem azt hiszed, hogy felhív valaki, ha megtalálják?” kérdezik sokan hitetlenkedve. És ennek a kalandos történetét is meg fogom egy szép nap írni, ha lesz rá időm. De lám, milyen gyorsan rövidre zárta volna most ezt a történetet is egy ilyen kis apróság. Szerencsére a táskát nem sötét alvilági alakok lopták el, hanem egy becsületes ember találta meg, így az internetes társadalom segítségével hamar előkerült a hátizsák gazdája is.
Velem is megesett már
Nekem is volt már hasonló ügyem, mikor munka közben egy 3-4 fős forgatócsoport tagjai véletlenül összefogták a táskámat a stáb többi holmijával, és elvitték. Én már a szervezőket zaklattam, a kollégák meg azt sürgették, hogy hívjak rendőrt, mikor hív az egyik operatőr, hogy nem tudom-e, kié lehet a táska, amit találtak. Szerencsére tudta a számomat, és én jutottam eszébe a helyszínen dolgozók közül, így előbb megtalált, mint eljutott volna addig, hogy a táskát kibontva megtalálja a telefonszámomat. Természetesen nem nehezteltem a hibáért, inkább örültem, hogy nem lett nagyobb gond, és azóta próbálok jobban vigyázni a felszerelésemre.
Persze lehet, hogy a másik oldalon is voltam már néhányszor, és én is elvittem valakinek a holmiját. Erről kevésbé van konkrét emlékem, minden esetre remélem, hogy azóta megbocsátották nekem is.
Kiderült, hogy törént
Tegnap tettem közzé, hogy szilveszter éjjel egy buliban elcserélődött két hátizsák. Ma már arról számolt be a fotós szett tulajdonosát kereső becsületes megtaláló, hogy a tulajdonos jelentkezett, hitelesen bizonyította, hogy a holmi az övé, így hamarosan visszakaphatja dolgait.
A két fél egyeztette szilveszteri történetét, és az is kiderült, hogy gondatlan véletlen folytán maga a becsületes megtaláló lehetett az akaratlan “tolvaj”, hiszen az ő hibájából keveredtek össze a hátizsákok. A megtaláló nem büszke a bulizás mámorában bekövetkezett véletlenre, sőt kifejezetten szégyelli, így kéri, ne írjam le a nevét. Örül továbbá, hogy én nem tettem közzé, mert már így is egy órája csak azzal foglalkozik, hogy az érdeklődő levelekre válaszol.
Szerencsére a holmi tulajdonosa megbocsátotta a kellemetlen közjátékot, és nagyon örül, hogy visszakapja cuccait. (Természetesen ha ő is hozzáfűzné a saját véleményét, szívesen közlöm azt is. Mint a “megtaláló” írja:
“Köszönöm, hogy az email címemet nem publikáltad, kicsit szégyellem az egészet és azt is, hogy a fél netet bejárta a sztori, gyakorlatilag névvel és születési évvel (amit a mail címből nem nehéz kilogikázni), így ma volt, aki előbb tudta, mit alkottam szilveszterkor, mint hogy elmeséltem volna. Azt hiszem, legközelebb kevésbé egyértelmű levélcímet fogok regisztrálni…”
Hozzáteszi még, hogy nagyon örül, hogy ilyen sokan segítettek. Ez visszaadja a reményét, hogy nem csak lopásra és önzésre számíthat az ember, ha értékes holmikról van szó. De azért ma már ő is jobban tudja, hogy a dolgainkra vigyázni kell. Most pedig kéri, hogy abban segítsetek, azt is megtudják az emberek, hogy az ügy lezárult, és nem kell tovább terjeszteni a történetet, nehogy ez az ügy is úgy járjon, mint sok a legtöbb hoax és továbbküldözgetős levél szokott, és jövő januárban újra mindenki bombázni kezdje az üggyel kapcsolatos kérdéseivel, mint most is tették rengetegen.
Ahol te találkoztál még ezzel a történettel, ott jelezték már, hogy meglett a táska?
