Egy finn újságíró épp azt magyarázza nekem, hogy a finn-magyar nyelvrokonság szerinte csak mese. Vicces, hogy akkor a legmeggyőzőbbek az érvei, mikor épp az anyanyelvén érvel – ebből ugyanis nemhogy egy szót nem értek, de a hangok se túl ismerősek.
Abban egyébként igaza van, hogy az angolok-németek-franciák-spanyolok, vagy éppen az oroszok-lengyelek-csehek-szlovákok legalább többé-kevésbé megértik egymás nyelvét. Lehet, hogy csak szavakat sikerül felismerni, de az olykor elég lehet legalább a felületes kommunikácihoz.
A finnekkel ez nekünk a nyelvrokonság ellenére se megy. Bár ismerek olyat, aki azt állítja hogy nagyon részegen már sikerült neki perfekt beszélnie finnül.
Ennek örömére azt hiszem, jobb ha mostantól a finn fordítás lehetősége is kikerül a blog jobb oldalára.
Te hogy állsz a nyelvrokonsággal?
