Egy net szolgáltatás lehalásának érdekes története.
“Okos ember más kárán tanul, a buta a sajátjából sem.”
Mint az mostanra már köztudott, a T-Mobile szolgáltatása péntekre virradó éjjel teljesen becsődölt. Eleinte azzal hárítottam a helyzetet, hogy én úgyis Vodás vagyok, nem érint az ő gondjuk. De ennél persze árnyaltabb a helyzet. Szinte kizárólag T-Mobile előfizetőkkel kellett volna beszélnem egész nap. És persze ha valakinek tudjuk a mobil számát, miért lenne kéznél a vezetékes száma. Még rosszabb, hogy – egyre többen – vannak, akiknek nincs is vezetékes számuk. Belegondolni is rossz, hogy hány munkáját végezni próbáló ember volt akadályoztatva mindennapi teendőiben.
A helyzetet nagyon érdekes IT menedzsment szemléletben boncolgatja a Balansz blog, és persze a Médiablog sem mulasztotta el kielemezni a helyzet krízis kommunikációját. Az ilyen helyzetek újra és újra emlékeztetnek minket, hogy a rendszereink távolról sem sebezhetetlenek, és hogy milyen jó dolog is a redundancia, illetve hogy a bajra előre célszerű felkészülni. Ahogy lényegében mindkét blog felveti: vajon mikor és ki lesz a következő, és mennyivel lesz egy ilyen tapasztalat után felkészültebb? Máshogy feltéve a kérdést: tanulnak-e mások a T-Mobile hibáiból, vagy kipróbálják legközelebb a saját bőrükön is?
