Nemrég épp a helyesírás és az olvasószerkesztő kapcsolatáról értekeztem, erre most találtam az Indexen egy vonatkozó cikket a helyesírás reformjáról, ami az MTA új nyelvtani reformjait vizsgálgatja, és próbálja új perspektívába helyezni a korrektor és egyéb sajtóban dolgozó szövegmunkások kapcsolatával. Akit csak egy picit is érdekel a téma, érdemes lehet elolvasni, hogy merre is tart a magyar nyelvfejlődés.
Nekem az a rész tetszik legjobban, ahol azt érinti a szerző, hogy a Magyar Tudományos Akadémia „Ezeket a szempontokat [ti. a technikai fejlődés, az internet hatásait] nem mindig tudják figyelembe venni az akadémiai bizottság tagjai, hiszen nem állnak rendelkezésükre a témákban végzett komolyabb felmérések, sem nagyobb pénzösszeg, hogy kutassák a témát.”
Az is furcsa egy kicsit, hogy az általuk is közérdeknek tekintett nyelvfejlődés és nyelvreformálás 1984 után lassacskán újra kiadásra szoruló helyesírási szabályzatát nem kívánják az Interneten publikálni, sőt a szokásosan zárt szerzőjogi korlátozásokkal publikálják: „Felhívjuk a figyelmüket, hogy a szabályzat jelen kinyomtatott kéziratára, annak tartalmára az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága és az Akadémiai Kiadó minden jogát fenntartja, beleértve, de nem kizárólag a bármilyen rögzítés, a bármilyen (fotokópia, mikrofilm vagy más hordozó) sokszorosítás, a mű teljes, bővített, illetve rövidített változata bármilyen formátumú kiadásának jogát is. Bármelyik fenti cselekmény polgári jogi és büntetőjogi felelősség terhe mellett tilos a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül.”
Márpedig én szerzőjogi védelem alatt alkotóként nem vagyok nagy híve a szabad felhasználásnak. De azt hiszem, hogy egy közpénzből működő, közérdekeket szolgáló, ráadásul deklaráltan minden magyart egyaránt érintő szabályzatot kidolgozó testület munkássága talán elérhető kellene, hogy legyen mindenki számára. Hasonlóan a törvényekhez, itt is annak kellene dominálnia, hogy mindenki elérhesse, hozzáférhessen, és minél hatékonyabban használhassa.
