Vízjel a képeimen

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu
Bűnhődés...

Bűnhődés a kalodában…
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Rendszeresen felvetődik a fotóim vízjelezésének problémája. Sokan panaszkodnak, hogy miért van “telefirkálva” a kép, vagy hogy miért van rajta a “reklámom”. Miközben sokan még csak azt sem tudják, hogy mi van ráírva a képre, mert – érthető módon – igyekeznek tudomást sem venni róla. Nos a képekre általában azt szoktam feliratozni, hogy az én képem, jogvédelem alatt áll, és ha valaki kezdeni szeretne valamit a fotóval – felirattal vagy anélkül – hol lehet engem elérni. Ebből az utóbbi a legviccesebb, mert már jött hozzám e-mailen is olyan kérdés, hogy áruljam el az e-mail címem. De a legtöbben a mai napig meglepődnek rajta, mikor elárulom a nagy titkot, hogy jó formán az összes képemen rajta van az e-mail címem…

Ami a “firka” és a “reklám” kérdést illeti osztom a többségi véleményt: engem is zavar, hogy elcsúfítom a képet, és én is jobban örülnék, ha szép nagy – vagy akár teljes – felbontású, felirat nélküli képeket publikálhatnék mindenhol. De sajnos nem tehetem meg, mert ahhoz túl népszerűek a képeim, hogy ne lopkodják sokan. És itt nem azzal van alapvetően bajom, hogy emberek lementik maguknak, hogy otthon nézegetik. Ezt még én is meg szoktam tenni mások képeivel, csak én tudom, hogy hol a határ – meg hogyan néz ki egy korrekt forrásmegjelölés, de ez egy (nem is annyira) külön történet. Ami a képekkel kapcsolatban zavaró, hogy üzleti célokra is habozás nélkül felhasználják a képeket, és sokan még attól se riadnak vissza, hogy mást, vagy akár saját magukat tüntessék fel alkotóként a képek mellett, nemhogy az eredeti szerzőt elfelejtsék feltüntetni.
Egy időben csak a kép szélén volt a felirat, hogy én csináltam a képet, és ekkor még tényleg nem gátló jelleggel került rá, csak tájékoztatásként, hogy akit érdekel, az fel tudja tüntetni (mert úgy illik), vagy ha nem akar bajlódni legalább erőfeszítés nékül is ott van a képen. Ez is csak azért, hogy akit érdekel tudja, meg hogy elkerülhető legyen a “talált képekkel” kapcsolatban előkerülő szokásos kifogás áradat: “elfelejtettem ki készítette” és az “én azt hittem, hogy másnak a képe”. De sajnos habozás nélkül levágták az emberek – nem törődve vele, hogy egyébként hasznos képelemekbe is belevágtak – csak hogy ne látsszon a felirat. Nem mintha annyira sokat jelentene, hogy a képen, vagy mellette olvashatom-e a nevem. De komolyan! Ahhoz már elég sok helyen szerepelt a nevem, hogy ne hozzon lázba itt vagy ott feltüntetik-e.

Vízjel – para vagy indokolt óvatosság?
Részletekért katt a képre!
Kép: Holy MoLee

Vannak akik előszeretettel alkudoznak a névfeltüntetésre, mikor képet akarnak lejmolni, mintha ez valami konvertibilis fizetőeszköz lenne. Mintha egy előadóművészt, egy egyetemi tanárt, vagy netán orvost, ügyvédet, vagy akár kétkezi munkást meg lehetne azzal fizetni, hogy eláruljuk a nevét az embereknek, hogy ő dolgozott nálunk. Pedig nem így megy ez!
Kaptam már megkeresést nagy nevű bulvár magazintól, hogy címlapra szeretnék egy képemet, de fizetni “nem tudnak” érte, de szívesen kiírják a nevemet. Én meg felajánlottam, hogy majd én ráírom a kép közepére, mielőtt megkapják. Érdekes módon nem tetszett nekik az ajánlat, ahogy az se, hogy cserébe az egész oldalas címlap képért kapjak egy egész oldalas hirdetést a lapban. Persze nem is vártam, hogy elfogadják, vagy komolyan vegyék a felvetést. Csak nevelő célzatú beszélgetés volt. De nekem miért kéne komolyan vennem az ő komolytalan ajánlatukat? Nyilván van a lapok hirdetési felületeinek egy piaci ára….ahogyan a sajtó fotóknak is van piaci ára. Ugyanúgy, ahogy a tejnek és a kenyérnek is, amit a boltban veszünk. Ha valaki akar valamit venni, az kifizeti az árát. Vagy vannak esetleg olyanok, akiknek ad az ABC tejet és kenyeret cserébe, azért hogy elmeséli a szomszédoknak, hogy ő náluk vásárol? Kétlem…

Nem tölt el büszkeséggel, ha valahol odaírják a képem alá a nevemet, és nem származik belőle semmi hasznom. Egy részről ez egy szerzőjogi törvényben foglalt adottsága a fotósnak, hogy fel KELL tüntetni a nevét a mű mellett. Másrészről viszont legfeljebb csak szakmabeliek nézik, hogy ki készítette a fotót, tehát reklám értéke erősen a nulla felé konvergál. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy még akkor se tűnik fel az embereknek, ha a kép közepére van írva nagy betűkkel…

Persze nem minden képemen van ilyen csúnya vízjel. Vannak, akik kifejezetten azért fizetnek, hogy közlésre készítsek (vagy átadjak korábban már elkészült) képeket, hogy azok eredeti formában, vagy netán grafikai feldolgozás után megjelenjenek ilyen vagy olyan nyomdatermékben, vagy Interneten. Mondjuk aztán általában ezekből a publikációkból szoktak jönni a bonyodalmak, és a viták. Sokan nem tudják például megkülönböztetni az egyszeri, többszöri, és a korlátlan felhasználás – szerintem neve alapján is jól elkülöníthető – fogalmát. Vannak, akik a szerzői jogról se tudnak semmit, azt hiszik, amit látnak és meg tudnak fogni, az az övék, és azt csinálnak vele amit akarnak….pedig ezt a szemléletet még mindig van ahol kézlevágással jutalmazzák. Csak egy autó vagy pénztárca ellopása kézzelfoghatóbb, mint egy fotó vagy egy gondolat ellopása. De ettől még nem sokban különbözik egymástól, ezért is léteznek a szerzői jogok, meg azok védelme…

Kiegészítés: A kép választás tudatos volt, de nem arra akarok utalni vele, hogy Bodrogi művész úr is lopkodja a képeimet – róla legalábbis nem tudom – viszont, akik ilyet tesznek, azok megérdemlik a bűnhődést. Bár nekem vannak jobb ötleteim is a kaloda helyett…

Readers Comments (11)

  1. /me sem szereti a vízjeleket a fotó közepén, de meghajlik az érvek előtt.

  2. A magam részéről szintén utálom, hogy egyrészt a végigfutó vízjellel rontanom kell a képeken, illetve ezen felül még butítanom is kell, mert vannak, akik bevállalják, hogy leszedik a vízjelet és akkor egy jó minőségű képet kapnak (ha nem is kiválót)…
    A középre rakott vízjelet egy full végigfutóval próbálom helyettesíteni, hogy ne rontsa annyira a képet, de valóban minden mást egyszerűen levágnak a büszke bitorlók. 🙁

  3. Nincs abban semmi szürke. Vízjelet levágni (vagy a képhez bármely más módon hozzányúlni) tilos.

  4. Hatásos még az, mikor nem ember számára látható vízjel van a képen, hanem “digitális” vízjel, ami a pixelek módosításával rak digitális információt a képbe (amit azt ember akár nem is láthat), ezzel még akár úgy is visszanyerhető az eredeti információ ha a képet kinyomtatták.

    Igaz, sajnos drágák az ilyet megvalósító (konyhakész) programok. (pl. egy megvalósítás: http://www.digimarc.com/DigimarcForImages/)

    • Ez akkor hatásos, ha van pénzed a védelmi eljárás finanszírozására, és arra is, hogy aztán a tolvajokat felkutasd, és végigpereld.
      Magát a lopást és a felhasználást nem gátolja, így elrettentésnek nem alkalmas.

  5. Viszont a hagyományos vízjel a sarokba dologgal kombinálva hatásos lehet. Főleg ha mondjuk a digitális tartalom feldolgozók csinálnának/használnának egy központi adatbázist.

  6. Charlia: azóta nem teszek a kép sarkába vízjelet, mióta – évekkel ezelőtt – megtapasztaltam, milyen lazán levágják még azok is, akik megigérik, hogy rajta hagyják. Középről nehezebb kivágni….de már ezzel is volt, aki trükközött.

  7. Bánhelyi József 2012.01.22. @ 08:34

    Egy emberke mondta nemrégiben” Jóska fiam, ha lopják, az azt jelenti, hogy tetszik a képed másnak is. Ha meg ennyire tetszik, akkor biztos jó fotós vagy.”Azért ilyen érdekes dícséretet régen kaptam 🙂

  8. Hubay József 2013.03.11. @ 01:30

    “már jött hozzám e-mailen is olyan kérdés, hogy áruljam el az e-mail címem. ”
    🙂
    Mint Hofinál: Hát aztán hogy hívnak, Jancsi fiam?

  9. Tudod Attila csak az a baj hogy ha a képeid jók lennének akkor megérné a vízjel. De mivel egyáltalán nem jók nem igen fenyeget a vész hogy bárki eltulajdonítsa… Szóval nyugodtan hagyd azokat a fránya vízjeleket mert a rossz képeidet méginkább elrontja..

    Attól hogy 1D-kel nyomulsz és a legdrágább telékkel nem leszel jó fotós..

    • köszönöm az észrevételed, de hidd el, hogy jobban tudom, hogy hányan lopták már eddig is a képeimet, úgyhogy nincs igazán szükségem a tanácsodra – pláne névtelenül

Trackbacks & Pingbacks (1)

  1. Vízjel para

Comments are closed.